adozona.hu
BH 2003.8.341
BH 2003.8.341
A jogerős ítélet alapján kifizetett összeg, ha az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság utóbb hatályon kívül helyezte, tartozássá vált, és az a kifizetőnek az általános elévülési időn belül visszajár [Mt. 11. §, 162. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperes - 2000. július 17-én kelt - fizetési felszólításának hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a korábbi perben javára megállapított veszélyességi pótlék, kamat és perköltség kifizetésére jogerős ítélet alapján került sor, annak felvétele neki nem róható fel; másrészt az alperes a fizetési felhívásában érvényesített 534 821 forinttal szemben ténylegesen 251 597 forintot fizetett ki a számára.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes írásb...
BH 2003.8.341 A jogerős ítélet alapján kifizetett összeg, ha az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság utóbb hatályon kívül helyezte, tartozássá vált, és az a kifizetőnek az általános elévülési időn belül visszajár [Mt. 11. §, 162. § (1) bek.].
A felperes a keresetében az alperes - 2000. július 17-én kelt - fizetési felszólításának hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a korábbi perben javára megállapított veszélyességi pótlék, kamat és perköltség kifizetésére jogerős ítélet alapján került sor, annak felvétele neki nem róható fel; másrészt az alperes a fizetési felhívásában érvényesített 534 821 forinttal szemben ténylegesen 251 597 forintot fizetett ki a számára.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperes írásbeli felszólítását hatályon kívül helyezte.
Tényként állapította meg, hogy a munkaügyi bíróság - veszélyességi pótlék címén 277 560 forint, valamint törvényes mértékű kamata és perköltség megfizetésére kötelező - ítéletét a megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta. A felülvizsgálati kérelem folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság az ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva a keresetet elutasította.
Az alperes írásbeli fizetési felszólítást bocsátott ki, amelyben az utóbb hatályon kívül helyezett jogerős ítélet alapján 1999. május 21-én a felperesnek - veszélyességi pótlék és ennek kamata, valamint ezek után járó késedelmi kamat címén teljesített 534 821 forintot visszakövetelte.
A munkaügyi bíróság a keresetnek helyt adó döntését azzal indokolta, hogy az Mt. 162. §-ának (2) bekezdése szerint a jogalap nélkül kifizetett munkabér az általános elévülési időn belüli visszakövetelésének feltételei nem álltak fenn. Kifejtette azt az álláspontját, hogy nem lehet eltérni az Mt. 162. §-a (1) bekezdésének alkalmazásától a jogalap nélküli bérkifizetésre tekintettel.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta: mellőzte az írásbeli felszólításnak 93 647 forint kamat és 20 000 forint perköltség visszafizetésére vonatkozó része hatályon kívül helyezését. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint a fizetési felszólításban megjelölt 93 647 forint kamat és 20 000 forint perköltség nem tartozik az Mt. 162. §-ának (1) bekezdése szerinti speciális rendelkezés alá, olyan munkaviszonnyal kapcsolatos igénynek minősül, amely az általános elévülési idő alatt követelhető vissza. Ezzel szemben a kifizetett 137 950 forint nettó munkabért csak az Mt. 162. §-ának (1) bekezdése szerinti 60 napos határidő alatt lehetett volna visszakövetelni, amely az igényérvényesítés időpontjában már eltelt.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes lényegében annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte az Mt. 162. §-ába ütköző jogszabálysértés miatt. A bírói gyakorlatra hivatkozva hangsúlyozta, hogy a felperes a többletmunkabérhez (veszélyességi pótlékhoz) a korábbi bírósági ítélet alapján jutott, őt azonban a többletmunkabér a Legfelsőbb Bíróság ítéletét követően már nem illette meg. Ez nem minősül tévesen kifizetett munkabérnek, hanem tartozásnak, amelyet az alperes az elévülési időn belül visszakövetelhet. Kifejtette, hogy ha a munkáltató jogerős ítélet alapján teljesített kifizetésétől számított 60 napon belül nem hoz határozatot a Legfelsőbb Bíróság, akkor pernyertesség esetében sem lehetne visszakövetelni azt az összeget, ami nem jár a munkavállalónak.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítéletnek a 93 647 forint kamat visszafizetésére vonatkozó része hatályon kívül helyezését, és e vonatkozásban az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy a főkövetelés elévülésével az attól függő mellékkövetelések is elévülnek [Ptk. 324. § (2) bekezdése]. Minthogy álláspontja szerint a jogalap nélkül felvett munkabér visszakövetelése iránti jog elévült, elévültek az ettől függő kamatigények is.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos, a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A felperes részére a jogerős ítélet alapján kifizetett veszélyességi pótlék és kamata nem minősül tévesen kifizetett munkabérnek, miután annak kifizetésére a munkáltatót jogerősen marasztaló ítélet alapján került sor. Tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság az előzőek kifizetésére kötelező ítéletet hatályon kívül helyezte, a felperes által felvett összeg tartozássá vált. Ennek visszakövetelésére tehát nem alkalmazható az Mt. 162. §-ának (1) bekezdésében meghatározott 60 napos határidő. A tartozást a munkáltató az Mt. 11. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az általános elévülési időn belül visszakövetelheti.
A jogerős ítélet ettől eltérő téves jogi álláspontját a felülvizsgálati kérelem helytállóan vitatta. A főkövetelés elévülésére alapított csatlakozó felülvizsgálati kérelem viszont alaptalannak bizonyult.
Tekintettel arra, hogy a felperes a keresetében vitatta a fizetési felszólításban megjelölt összeget is a nettó összegű kifizetésre hivatkozva, az összegszerűség elbírálásához szükséges a tényállás megállapítása arra nézve is, hogy adott esetben a levont személyi jövedelemadót a munkáltató, vagy a felperes igényelheti-e vissza.
Az ítélkezési gyakorlat szerint a visszafizetésre köteles munkavállaló a nettó összeggel tartozik, ha az adót a saját nyilatkozata alapján a munkáltató állapította meg; ilyen esetben a levont adót a munkáltató igényelheti vissza. Ha viszont az adó megállapításáról a munkavállaló intézkedett, a visszatérítésben marasztalás bruttó összegben történik, és az adót a munkavállaló igényelheti vissza. E körben a tényállást az eljárt bíróságok - téves jogi álláspontjuknál fogva - nem tisztázták, ez a felülvizsgálati eljárásban nem pótolható [Pp. 275. § (1) bekezdés].
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel sikerrel támadott részében hatályon kívül helyezte - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően -, és a jogalap kérdésében közbenső ítélettel döntött - megállapítva a fizetési felszólítás alapján a felperes megtérítési kötelezettségét; ennek összegszerűsége megállapítása érdekében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a felperes által megtérítendő összeg megállapításánál a jogerős ítélet nem érintett rendelkezése alapján a felperest terhelő marasztalás összegét figyelembe kell venni.
A közbenső ítéletre tekintettel a felülvizsgálati eljárási költség és illeték felől határozni nem kellett.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.038/2002. sz.)
Bírósági jogesetek
BH+ 2006.11.519 Ha a felek megegyezése alapján még a felmentési idő alatt a felmentés visszavonására és a szolgálati viszony áthelyezéssel történő megszüntetésére kerül sor, a felmentésre tekintettel kifizetett végkielégítés, valamint a felmentési időre fizetett távolléti díjnak a felmentés visszavonását követő időre eső része - a jogalap elvesztése folytán - tartozássá válik, és az általános elévülési időn belül írásbeli felszólítással visszakövetelhető [2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) 116. § (4) bekezdés].
