BH 1994.11.622

I. A bíróság ítéletében megállapított tényállással kapcsolatban a jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha a megállapított tényállás iratellenes vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó; az ennek elbírálásánál irányadó szempontok [Pp. 270. § (1) bek.]. II. A korlátolt felelősségű társaság felelőssége a képviseletére jogosult által kötött szerződésért harmadik személlyel szemben, ha a szerződés megkötésének jóváhagyása a taggyűlés hatáskörébe tartozik [Ptk. 219. § (2) bek., 1988. évi VI. tv.

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 22 936 613 Ft vételárat és annak késedelmi kamatait fizessen meg a felperesnek. Ítéletében tényként állapította meg, hogy a felperes 30 Ft/db + áfa egységáron török eredetű bizsunyakláncokat adott el az alperesnek, aki a láncokat átvette, de a számlát csak részben egyenlítette ki, 611 643 db lánc ellenértékével adós maradt. A felek jogviszonyát a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdésében szabályozott adásvételi szerződésnek minősítette, és ma...

BH 1994.11.622 I. A bíróság ítéletében megállapított tényállással kapcsolatban a jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha a megállapított tényállás iratellenes vagy okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó; az ennek elbírálásánál irányadó szempontok [Pp. 270. § (1) bek.].
II. A korlátolt felelősségű társaság felelőssége a képviseletére jogosult által kötött szerződésért harmadik személlyel szemben, ha a szerződés megkötésének jóváhagyása a taggyűlés hatáskörébe tartozik [Ptk. 219. § (2) bek., 1988. évi VI. tv. 183. § (2) és (3) bek., 199. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 22 936 613 Ft vételárat és annak késedelmi kamatait fizessen meg a felperesnek. Ítéletében tényként állapította meg, hogy a felperes 30 Ft/db + áfa egységáron török eredetű bizsunyakláncokat adott el az alperesnek, aki a láncokat átvette, de a számlát csak részben egyenlítette ki, 611 643 db lánc ellenértékével adós maradt. A felek jogviszonyát a Ptk. 365. §-ának (1) bekezdésében szabályozott adásvételi szerződésnek minősítette, és marasztalta az alperest a hátralékos vételárban. Az alperes kft. többirányú védekezését - mely szerint a sz%rződés a lényeges feltételekben való megállapodás hiányában nem jött létre, a taggyűlés jóváhagyása nélkül érvénytelen, a teljesítés hibás - a tanúvallomások, okirati bizonyítékok mérlegelése alapján alaptalannak ítélte.
Az alperes fellebbezése folytán a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a késedelmi kamat mértékét évi 20%-ban határozta meg. Nem találta alaposnak az alperes azon fellebbezési érvelését, hogy az elsőfokú bíróság az érdemi döntés alapjául szolgáló tényállást nem derítette fel kellőképpen, és az alperest indokolatlanul zárta el a további bizonyítástól. A másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően a felvett bizonyítás anyagából arra a jogi következtetésre jutott, hogy a felek között az adásvételi szerződés érvényesen létrejött. A szóban kötött szerződés létrejöttét az alperes volt ügyvezetőjének és a felperes áruházának igazgatója tanúvallomásán kívül egyéb körülmények értékelése alapján is bizonyítottnak látta. Ilyen körülményként értékelte, hogy a leszállított árut az alperes átvette, a vételár egy részét kifizette, a láncokból több ezer darabot bearanyozott és értékesített. Osztotta az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját is, hogy a szerződés érvényes létrejötte nem függ a taggyűlés jóváhagyásától. A szerződést a társaság képviseletére jogosult ügyvezető kötötte, akinek képviseleti joga a cégjegyzékből kitűnően korlátozva nem volt. Az alperes csak állította, de semmivel nem bizonyította sem a hiányos, sem a hibás teljesítést. Ezzel szemben az iratokhoz csatolt Kermi-szakvélemény szerint a termék megfelelt a bizsuláncokkal szembeni minőségi elvárásoknak.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben megalapozatlanságban és anyagi jogi jogszabálysértésben megnyilvánuló törvénysértés okából [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése] az első- és a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
Sérelmezte, hogy a tényállás iratellenes megállapítást tartalmaz. A szerződéskötés körülményeit a bíróság nem tisztázta, a szükséges bizonyítást nem vette fel: nem hallgatta meg az alperesi tulajdonost és képviselőjét, nem szerezte be a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának a vámáruval kapcsolatos iratanyagát, amelyből kiderült volna, hogy a felperes 20 Ft/db egységáron vásárolt osztályos árut adott el a alperesnek. A bizonyítékok mérlegelése során nem értékelte azt a körülményt, hogy a kellő üzleti tapasztalattal rendelkező felperes szóban nem kötne 22 000 000 Ft értékben adásvételi szerződést olyan vevővel, aki csak egy millió forint törzstőkével rendelkezik. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (Gt.) 183. §-a (2) bekezdésének rendelkezését.
A felperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az alperes elsődlegesen az ítélet megalapozatlanságára, a bizonyítékok helytelen mérlegelésére alapította a felülvizsgálati kérelmét. Eljárási szabálysértés azonban csak akkor állapítható meg, ha az ítélet tényállását iratellenesen állapították meg, a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz. A jogerős ítéletet hozó másodfokú bíróság eljárásában és döntésében ilyen eljárási szabálysértés nem volt megállapítható. Nem iratellenes a jogerős ítéleti tényállásnak az a része, amely azt tartalmazza, hogy kik voltak jelen a szerződés megkötésekor. Ez a megállapítás ugyanis a tanúként kihallgatott Sz. E. és S. L. egybehangzó vallomásán alapul. Annak a ténynek, hogy az alperesi kft. külföldi tulajdonosa és megbízottja a szerződési feltételek tárgyalásánál valóban jelen voltak-e, vagy sem, csupán a tanúk szavahihetősége szempontjából lenne jelentősége. Ebben a körben a további bizonyítás szükségtelen, mert a tanúvallomásokon kívül az ügy egyéb körülményei - az áru átvétele, a 781. számú számla 613 272 Ft összegének a kiegyenlítése, 205 158 db lánc bearanyozása és 186 158 db értékesítése - önmagukban is az adásvételi szerződés megkötését bizonyítják.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban beszerezte a Vám- és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsnokságának iratait. Ezekből megállapítható volt az a tény, hogy a felperes a vámáruraktárból 40 Ft/db egységáron vásárolta a bizsu nyakláncokat, és a vételár kifizetése után annak mérséklését kérte minőségi hibára hivatkozva. A vámáruraktár ennek a kérelemnek helyt adott, de határozatát a Vám és Pénzügyőrség Fővárosi Parancsoksága megsemmisítette. A minőségi kifogást alaptalannak ítélte, mert a bizsu természetes tulajdonsága, hogy a használat során megkopik. A Pénzügyminisztérium Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága ezt a határozatot helybenhagyta. Döntését az eljárásban beszerzett igazságügyi szakértői véleményre alapozta, mely vélemény a bizsuláncok elszíneződését a bizsu általános tulajdonságaként értékelte. A 40 Ft/db vételárat a láncok értékével arányosnak ítélte. Az így kiegészített bizonyítás anyaga is azt erősítette meg, hogy az eljárt bíróságok helyesen állapították meg a tényállást. Az alperes által hivatkozott vásárlói kifogások az eredeti vételár többszörösét kitevő eladási áron történt értékesítések során merültek fel. Nyilvánvalóan más minőségi követelményeknek kell megfelelnie egy bearanyozott és közel 200 Ft/db egységáron eladott terméknek, mint a 30 Ft értékű bizsuláncnak. Helyesen értékelte az ügy körülményeit a jogerős ítéletet hozó bíróság, amikor a hibás teljesítést nem látta bizonyítottnak.
A felülvizsgálati kérelemnek az anyagi jogszabálysértésre alapított érvelése sem helytálló. Helyesen értelmezte a másodfokú bíróság az 1988. évi VI. törvénynek a kft. képviseletére és a taggyűlés hatáskörére vonatkozó szabályait. Nem volt vitás, hogy a társaság képviseletére az ügyvezető egy személyben volt jogosult, így az általa kötött szerződés jogosítottja és kötelezettje - a Ptk. 219. §-ának (2) bekezdése szerint - a kft. lett. A Gt. 183. §-a (2) bekezdésének g) pontja, figyelemmel a (3) bekezdésre valóban a társasági szerződés része, de a harmadik személyekkel kötött szerződéseknek a taggyűlés általi jóváhagyása - figyelemmel a Gt. 199. §-ának (2) bekezdésére - a társaság belső ügye. A jóváhagyás hiánya megalapíthatja az ügyvezető felelősségét a társaság irányában, de nem teszi az ügyvezető által megkötöttszerződést hatálytalanná vagy érvénytelenné.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az alaptalanul támadott jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 30. 221/1994. sz.)

Bírósági jogesetek

AVI 2001.4.49 A felülvizsgálati eljárásban a vámügyben sincs jogszabály lehetőség arra, hogy a kérelmező a jogerős ítélettel el nem bírált, határozatában nem szereplő jogcímet érvényesítsen [Pp. 270. § (1) bek.]

EH 2005.1382 Adókedvezmény alkalmazása esetén a bizonyítási kötelezettség nem az adóhatóságot, hanem az adózót terheli. Nem az alapítvány által kiadott igazolás, hanem az együttes törvényi feltételek megléte teremti meg az adómentességet [1990. évi XCI. tv. 1. §; 1995. évi XCVII. tv. 1. §].

AVI 2007.3.23 A 13. havi illetmény, a jutalom nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül (1995. évi CXVII. tv. 24. §).

BH+ 2009.3.140 Adólevonási jog csak hiteles számla alapján gyakorolható [1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §]

BH+ 2009.12.564 Felülvizsgálati eljárásban nem kerülhet sor a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésre [1952. évi III. tv. 206. §, 221. §]

AVI 2011.1.8 Nem állapítható meg jogszabálysértés abban az esetben, ha valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében a fél álláspontja nem azonos a bíróságéval [Pp. 275. § (1) bek.]

AVI 2011.1.9 A vámjogi jogviszonyból eredő jogvita esetén a vámjogszabályok alkalmazása kötelező, nem vehető figyelembe a Ptk. hasonló rendelkezése (1995. évi C. tv. 1. §)

AVI 2011.2.15 Fiktív számla esetén az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése nem alkalmazható [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]

AVI 2011.3.25 Nem állapítható meg a kellő körültekintés ténye, ha az adózó nem győződik meg arról, hogy a számlakibocsátó rendelkezik-e a munka elvégzéséhez szükséges személyi, tárgyi feltételekkel [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]

AVI 2011.3.30 Adóperben a bíróság hivatalból bizonyítást nem vehet fel (Pp. 164. §, 336/A. §)

AVI 2011.4.42 A lobbytevékenység és az üzletviteli tanácsadás fogalma nem azonos [2003. évi XCII. tv. 176. § (13) bek.]

AVI 2011.7.76 Az adóhatóság a nem bizonyított tényt, körülményt a becslési eljárás kivételével nem értékelheti az adózó terhére (2003. évi XCII. tv. 97. §)

AVI 2012.6.66 A határidőn túl folytatott bizonyítás eredményét a bizonyítékok köréből ki kell rekeszteni [2003. évi XCII. tv. 104. § (4) bek.]

AVI 2012.6.67 Hitelt érdemlőnek az olyan adat minősül, amely ellenőrizhető, egyértelműen azonosítható, valóságtartalma kellően alátámasztott és alkalmas a vele igazolni kívánt tény alátámasztására [2003. évi XCII. tv. 109. § (3) bek.]

AVI 2012.9.101 A bíróság mindkét fél egyező előadása folytán valónak fogadhat el tényeket [Pp. 163. § (2) bek.]

AVI 2012.10.112 Az adózó a perben sincs elzárva attól, hogy az álláspontját alátámasztó bizonyítékait bemutassa [Pp. 164. § (1) bek.]

AVI 2012.10.113 Csak hatóság és bíróság előtt lehet tanúvallomást tenni [Ket. 53. § (2) bek., 54. § (3) bek., Pp. 167-168. §]

AVI 2012.10.114 Amennyiben az adózó vitatja a szakértői véleményben foglaltakat, őt terheli annak bizonyítása, hogy a szakértői véleményben foglaltak nem helytállóak [Pp. 164. § (1)-(2) bek.]

AVI 2012.11.128 Jövedéki ügyben a Ket. rendelkezései csak akkor irányadóak, ha a Jöt. és az Art. nem tartalmaz speciális szabályt [2003. évi CXXIII. tv. 48. § (2) bek a) és b) pont]

AVI 2013.6.63 Az adóhatóság az elévülési időszakot megelőző időszakban vizsgálatot nem folytathat le [2003. évi XCII. tv. 109. § (1) bek.]

AVI 2013.8.91 A felet nem terheli a vizsgált időszakot megelőző időszak tekintetében bizonylat megőrzési kötelezettség, de a dokumentumok hiánya az ő érdekkörébe esik (2003. évi XCII. tv. 108., 109. §)

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.