55/1994. (XI. 10.) AB határozat

a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990. évi LXVII. törvény módosításáról rendelkező 1994. évi LVII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján - dr. Lábady Tamás, dr. Sólyom László, dr. Tersztyánszky Ödön és dr. Zlinszky János különvéleményével - meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990. évi LXVII. törvény módosításáról rendelkező 1994. évi LVII. törvény 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmány...

55/1994. (XI. 10.) AB határozat
a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990. évi LXVII. törvény módosításáról rendelkező 1994. évi LVII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján - dr. Lábady Tamás, dr. Sólyom László, dr. Tersztyánszky Ödön és dr. Zlinszky János különvéleményével - meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990. évi LXVII. törvény módosításáról rendelkező 1994. évi LVII. törvény 1. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az 1994. évi LVII. törvény 1. §-a úgy módosította a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990. évi LXVII. törvény 4. § (1) bekezdését, hogy azzal megszüntette a polgármesteri tisztség és az országgyűlési képviselői jogállás összeférhetetlenségét.
E törvényi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítása iránt több indítványt nyújtottak be, az Alkotmánybíróság - tárgyuk azonosságára tekintettel - az indítványokat egy eljárásban bírálta el.
Indítványozók álláspontja szerint az országgyűlési képviselői és a polgármesteri tisztség összeférhetetlenségének megszüntetése sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvét.
Ezt az álláspontjukat két érvvel támasztják alá.
Egyrészt sérti a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos elvét az, ha köztisztviselők - államigazgatási feladatokat ellátó személyek - e minőségük megtartása mellett a törvényhozás tagjaivá válhatnak. A helyi önkormányzatok polgármesterei pedig ilyen tisztségviselőknek minősülnek, ennek bizonyítékaként idézik az Alkotmány 44/B. § (2) bekezdését, amely kimondja, hogy a polgármesterek államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthatnak.
Másrészt az indítványozók álláspontja szerint a jogbiztonság követelményét is sérti az, hogy a választások után módosították a képviselői összeférhetetlenségi szabályokat. Érvelésük lényege az, hogy a vitatott törvényi rendelkezés már létrejött jogviszonyokba avatkozott be, utólag változtatta meg az országgyűlési képviselővé válás szabályait és feltételeit. A választópolgárok abban a tudatban választottak, és a képviselő-jelöltséget vállaló polgármesterek azzal a feltétellel vállalták a jelöltséget, hogy a megválasztott képviselőnek a polgármesteri tisztéről le kell mondania. Több polgármester azért nem vállalta a képviselőjelöltséget, mert nem kívánt lemondani polgármesteri tisztéről.
Volt olyan indítványozó is, akinek álláspontja az, hogy a polgármesteri és az országgyűlési képviselői megbízatás összeférhetetlenségének megszüntetése az Alkotmány 20. § (5) bekezdésébe ütközik, amely megtiltja, hogy közigazgatási tisztségviselő eredeti tisztségének megtartása mellett a törvényhozás tagja legyen.
II.
Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő rendelkezéseket vette figyelembe:
1. A képviselői összeférhetetlenség alapvető szabályait az Alkotmány 20. § (5) bekezdése tartalmazza. E szerint: "A képviselő nem lehet köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Állami Számvevőszék elnöke, alelnöke és számvevője, bíró, ügyész, államigazgatási szerv dolgozója - a kormány tagjai és a politikai államtitkárok kivételével -, továbbá a fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagja."
Az idézett (5) bekezdés nem tekinti lezártnak az összeférhetetlenségi helyzetek meghatározását, hiszen a következő mondattal zárul: "Törvény az összeférhetetlenség egyéb eseteit is megállapíthatja."
2. A fenti alkotmányi felhatalmazás alapján tovább bővítette az összeférhetetlenség körét a képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 6. §-a:
"A képviselő - az Alkotmány 20. §-ának (5) bekezdésében foglalt eseteken túlmenően - nem lehet:
a) alkalmazottja az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, az állampolgári jogok, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa hivatali szervezetének;
b) a Magyar Nemzeti Bank elnöke, elnökhelyettese, igazgatója;
c) az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója és igazgató tanácsának tagja;
d) az Állami Vagyonkezelő Részvénytársaság vezető tisztségviselője, igazgatósági és felügyelő bizottsági tagja."
3. A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990. évi LXVII. törvény 4. §-a részletesen szabályozza, hogy a városok és községek polgármesterei milyen tisztségeket nem tölthetnek be. Ezek sorában az (1) bekezdés a) pontjának utolsó fordulata - tulajdonképpen az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján - kimondja, hogy a polgármester nem lehet országgyűlési képviselő.
4. Az indítványozók által támadott 1994. évi LVII. törvény a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló fent idézett törvényt módosította úgy, hogy eltörölte a 4. § (1) bekezdése utolsó fordulatát, és ezzel megszüntette a polgármesteri tisztség és az országgyűlési képviselői tisztség összeférhetetlenségét.
5. A polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény 19. §-a az 1994. évi önkormányzati választások napjától hatályon kívül helyezi az 1990. évi LXVII. törvényt. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvényt módosító 1994. évi LXIII. törvény 20. §-a új szabályokat állapít meg a polgármesteri összeférhetetlenségre vonatkozóan, s ezeket 33/A. és 33/B. § alatt a helyi önkormányzatokról szóló törvénybe építette be. Ezek az új összeférhetetlenségi szabályok - amelyek az 1994. évi önkormányzati választás napján lépnek hatályba - az indítványozók által vitatott törvényi rendelkezéshez hasonlóan, szintén nem rendelkeznek a polgármesteri tisztség és az országgyűlési képviselői megbízatás összeférhetetlenségéről.
6. A polgármesteri tisztség és a képviselői mandátum összeférhetetlenségét az Alkotmánybíróság az 1359/B/1990. AB határozatában (ABH 1991. 580.) már vizsgálta. Akkor azt állapította meg, hogy az 1990. évi LXVII. törvény 4. § (1) bekezdés a) pontjának utolsó fordulata, amely ezt az összeférhetetlenségi okot megállapította, nem ellentétes az Alkotmány 20. § (5) és (6) bekezdésében foglaltakkal. A határozatban az Alkotmánybíróság nem kívánt abban a kérdésben állást foglalni, hogy a polgármesteri és a képviselői összeférhetetlenség kimondása-e az egyedül alkotmányos megoldás, vagy más alkotmányos megoldás is lehetséges. Döntését arra alapította, hogy a polgármesteri és a képviselői megbízatás összeférhetetlenségének kimondása az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében foglalt felhatalmazáson alapul és az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenségi okokban is kifejeződő hatalommegosztás elvének következetesebb érvényre juttatása alkotmányosan indokolja egy ilyen összeférhetetlenségi ok kimondását. Indoklásában rámutatott arra is, hogy a hatalommegosztás elvéből kiindulva az összeférhetetlenség szabályozásának különböző megoldásai lehetségesek.
III.
Eljárása során az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a hatalommegosztás alkotmányos elvéből következik-e a polgármesteri és a képviselői jogállás összeférhetetlensége.
A képviselők modern, ún. hivatali összeférhetetlensége a XVIII-XIX. században alakult ki. Célja az volt, hogy a törvényhozó hatalmat gyakorló képviseleti szervekből zárja ki az állam végrehajtó, illetve bírói hatalmát gyakorló személyeket. A képviselői összeférhetetlenség szabályai azonban történetileg tovább szélesedtek, és egyes esetekben egyre kevésbé voltak összekapcsolhatók a hatalom megosztásának elvével. Különösen vonatkozik ez az ún. gazdasági összeférhetetlenségre, ahol a képviselőt eltiltják meghatározott vállalkozói magatartástól, vagy megtiltják, hogy részvénytársaságok igazgatótanácsának tagjává váljon. Magával a hivatali összeférhetetlenséggel semmiféle kapcsolatban nincsenek pl.: azok - az egyes országokban ismert - szabályok, amelyek megtiltják, hogy képviselők képviselői befolyásukat anyagi előnyök szerzésére használják fel, s amennyiben ez bizonyítható úgy a parlament a képviselőtől a mandátumot megvonhatja.
A képviselői összeférhetetlenségnek a hatalommegosztá-ssal össze nem függő alakzatait találhatjuk meg a már idézett 1990. évi LV. törvény rendelkezései között is. Még inkább ebbe az irányba mutatnak azok a viták, amelyek a képviselőknek a gazdasági életben játszott szerepét kívánják korlátozni.
A képviselői összeférhetetlenség tehát a hatalommegosztás elvén túlmenő követelményeket is szolgál. Miután azonban az indítványozók erre alapozzák az alkotmányellenesség bizonyítását, az Alkotmánybíróság is ebben a körben folytatta le vizsgálatát.
Az kétségtelen, hogy a képviselői összeférhetetlenség a hatalommegosztás elvéhez is tapad. Magából az elvből bizonyos elvi követelmények kétségtelenül kiolvashatók, de az elv követéséből önmagában nem vezethetők le konkrét jogi szabályok.
Ennek bizonyítékául már az idézett 1359/B/1990. AB határozat is megállapította, hogy az elvből országonként különböző megoldások születtek. Országonként pl. lényeges eltérés van abban, hogy az összeférhetetlenséget a jelölés korlátjaként fogják-e fel, vagy csak - mint ma Magyarországon - az összeférhetetlenség létrejötte után, annak megszüntetését teszik kötelezővé. Ismeretes olyan megoldás is, hogy a képviselői összeférhetetlenség elkerülése érdekében az állami tisztségviselő már a jelöltség elfogadásával egy időben köteles lemondani, és ezzel az összeférhetetlenségi helyzetet létre sem lehet hozni. Ilyen szabályozás született Németország egyes tartományaiban. Ismert az a megoldás is, hogy az összeférhetetlenségi helyzet létrejöttével valamelyik tisztség automatikusan megszűnik.
A hatalommegosztás elvén álló országok között különbségek vannak annak meghatározásában is, hogy az összeférhetetlenség mely állami tisztségviselők tekintetében áll fenn. Így pl. Franciaországban összeférhetetlennek nyilvánítják a képviselői tisztséget és a miniszteri jogállást is. Érdekessége a francia megoldásnak, hogy miniszterré csak parlamenti képviselőt lehet megválasztani, de a képviselő miniszterré választása után mandátumáról le kell mondjon. A mandátumról való lemondás következménye, hogy az illető választókerületben új választást kell kiírni. A francia megoldás megengedi egyes polgármestereknek képviselővé történő választását. 1958-at követően ez általánosan megengedett volt, egy módosítás következtében új szabályok keletkeztek. E szerint 20 ezer lakoson felüli települések polgármesterei nem lehetnek képviselők, az ez alattiak viszont képviselővé választhatók.
Magyarországon az Alkotmány nem tekinti a képviselői jogállással összeférhetetlennek sem a miniszteri, sem a politikai államtitkári funkció gyakorlását. Az Alkotmány elfogadása előtt az összeférhetetlenségi törvények a képviselői minőséggel összeférhetetlennek nyilvánítottak általában minden közszolgálati viszonyt, ez alól csak szűk körben - pl.: a miniszterek, államtitkárok, a különböző tanácsok, bizottságok tagjai, vagy az 1946-os összeférhetetlenségi törvényben a fővárosi polgármesterek, alpolgármesterek esetén - engedtek kivételt. Emellett a választójogi törvények passzív választójogi korlátot is állítottak azzal, hogy a főpolgármester, az alispán és más önkormányzati vezetők nem indulhattak jelöltként abban a választókerületben, amelyre működésük egészben, vagy részben kiterjedt. Ezek a szabályok olyan összeférhetetlenségi szabályok voltak, amelyek a hivatali hatalommal való visszaélés elkerülését, és nem a hatalom megosztását szolgálták.
Mindezek alapján a hatalommegosztás és az összeférhetetlenségi szabályok viszonyával kapcsolatban a következők állapíthatók meg:
1. Abból a tényből, hogy a magyar alkotmány a hatalommegosztás elvén nyugszik nem lehet közvetlenül kötelező összeférhetetlenségi szabályokat levezetni. A hatalommegosztás elvét történetileg és országonként is eltérő alkotmányos intézményrendszer hivatott érvényesíteni. A hatalommegosztás elvének a magyar államszervezetben érvényesülő intézményi és garanciarendszerét az Alkotmány tartalmazza. Ennek a garanciarendszernek a részét képezi többek között a képviselői összeférhetetlenség alkotmányi szabályozása is. Az Alkotmány nem elvek kimondásával ad keretet az összeférhetetlenség jogi szabályozásának, hanem maga tételesen szabályozza a képviselők hivatali összeférhetetlenségét. A 20. § (5) bekezdése meghatározza a képviselői összeférhetetlenség azon eseteit, amelyek a hatalommegosztás elvének érvényre juttatása szempontjából alapvetőek, és amelyeket a hatalommegosztás érdekében az Alkotmány alkotmányos védelemben kívánt részesíteni. Egyúttal az Alkotmány felhatalmazást ad a törvényhozónak arra, hogy a képviselői összeférhetetlenségnek további eseteit állapítsa meg. E felhatalmazás alapján a törvényhozó széles döntési önállósággal rendelkezik az összeférhetetlenség szabályozásában. E döntési szabadságának alkotmányos korlátait az jelenti, hogy az Alkotmányban szabályozott összeférhetetlenségi okot nem szüntethet meg, nem korlátozhat, és további összeférhetetlenségi okok megállapítása során alapvető jogot alkotmányos indok nélkül nem korlátozhat. Ezen korlátok között nincs alkotmányos akadálya annak, hogy törvény az Alkotmányban szabályozottakon túl újabb összeférhetetlenségi okokat állapítson meg, és az ilyen törvényben szabályozott összeférhetetlenségi okokat a törvényhozó megszüntesse.
2. Az Alkotmány e felhatalmazása alapján, a polgármester jogi helyzetét rendező törvény nyilvánította a polgármesteri tisztséget a képviselői minőséggel összeférhetetlennek. Bár az összeférhetetlenség kimondásának kétségtelenül a hatalommegosztás elvének következetesebb érvényre juttatása volt a rendeltetése, de - önmagában e rendeltetése miatt - mivel nem az Alkotmány állapította meg, nem tartozik a hatalommegosztás alkotmányi garanciarendszeréhez.
3. Mindezek alapján megállapítható, hogy a hatalommegosztás alkotmányos elvéből nem következik sem a két tisztség összeférhetetlenné nyilvánításának alkotmányellenessége, de az sem, hogy alkotmányellenes lenne az, ha e vonatkozásban törvény az összeférhetetlenséget nem állapítja meg.
IV.
Az indítványok alapján alkotmányossági kérdésként az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy az összeférhetetlenség megszüntetésével a törvényhozó nem szűkítette az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében meghatározott összeférhetetlenség körét. Azaz, a helyi önkormányzat polgármestere, azon oknál fogva, hogy államigazgatási jogkörökkel is rendelkezik, nem tartozik-e abba az Alkotmány által, az "államigazgatási szerv dolgozója" elnevezéssel meghatározott hivatali körbe, amelyet az Alkotmány képviselői jogállással összeférhetetlennek nyilvánít. Az 1990. évi LXVII. törvény képviselői összeférhetetlenségre vonatkozó szabálya egyszerűen csak az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében foglalt összeférhetetlenségi szabály értelmezésének volt-e tekinthető, vagy ahhoz képest - a 20. § (5) bekezdés utolsó fordulatának felhatalmazása alapján - új összeférhetetlenségi okot állapított meg.
A polgármesteri és képviselői jogállás összeférhetetlenségének kérdésében hozott korábbi határozatában (1359/B/1990. AB hat. ABH 1991, 580) az Alkotmánybíróság csupán az Alkotmány 20. § (5) bekezdése alapján vizsgálta az összeférhetetlenség alkotmányosságát, anélkül, hogy a polgármesteri jogállás jellegét az Alkotmány IX. fejezetének tükrében elemezte volna. Az Alkotmánybíróság akkor nem vizsgálta az éppen kibontakozó önkormányzati autonómiából, annak az önkormányzat tisztségviselőinek jogállására gyakorolt hatásából folyó összeférhetetlenségi problémákat. A határozat indoklásában nem tisztázta egyértelműen azt sem, hogy a polgármester mennyiben sorolható be az Alkotmány 20. § (5) bekezdése által a képviselői megbízatással összeférhetetlennek minősített "államigazgatási szerv dolgozója" fogalomkörbe, ennek eredményeként az indoklás erre vonatkozó két mondata több, egymástól eltérő értelmezésre is módot ad. Az indítványozók által felvetett alkotmányossági probléma most szükségessé teszi ennek vizsgálatát is.
Önmagában az, hogy jogszabály valamely szervet államigazgatási hatáskör gyakorlására jogosít fel nem változtatja meg a szerv a jogállását, nem teszi az államigazgatási szervnek nem minősülő szervet államigazgatási szervvé és a szerv dolgozóit "államigazgatási szerv dolgozójává". Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 3. § (2) bekezdése is tartalmaz ilyen felhatalmazást. E szerint: "Törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet az államigazgatási szerven kívül államigazgatási ügy intézésére más szervet is feljogosíthat..." Attól, hogy meghatározott körben államigazgatási ügyek intézésére felhatalmazást kapott, az ilyen felhatalmazással rendelkező intézet vagy köztestület nem válik államigazgatási szervvé.
Az Alkotmány azzal, hogy IX. fejezetében oly módon szabályozza a helyi önkormányzatok jogállását, hogy az önkormányzati autonómiát alkotmányos védelemben részesíti a Kormánnyal és az államigazgatási szervekkel szemben, kiemeli a helyi önkormányzatot az államigazgatás hierarchikus szervezetrendszeréből, elválasztja az önkormányzatokat az államigazgatás szervezetétől. A helyi önkormányzást nem tekinti az államigazgatás részének, kizárja azt, hogy a Kormány a 40. §-ban meghatározott jogait a helyi önkormányzatok irányába gyakorolja. A helyi önkormányzatok és az államigazgatás elválasztása tükröződik a polgármester jogállásának alkotmányi szabályozásában is.
Az a tény, hogy az Alkotmány elfogadása után a törvényalkotó szükségesnek ítélte a képviselői jogállás és a polgármesteri tisztség összeférhetetlenségének kimondását arra utal, hogy a törvényalkotó - az önkormányzatok létrejöttét követően - az Alkotmány eredeti szabályai alapján már nem tartotta összeférhetetlennek a két tisztséget. Az önkormányzati struktúra elfogadása alapvetően változtatott a helyi népképviseleti testületek tisztségviselőinek jogállásán. A polgármester az Alkotmány 44/B. § (1) bekezdése alapján a helyi képviselő-testület elnöke, az önkormányzat tisztségviselője. Ezen nem változtat az Alkotmány 44/B. § (2) bekezdése sem. Mely szerint: "A polgármester az önkormányzati feladatain kívül, törvény, vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthat." Ez az alkotmányi szabály a polgármestert nem teszi - az Alkotmány által a képviselői jogállással összeférhetetlenné nyilvánított - "államigazgatási szerv dolgozójává", hanem fordítva. Azért az Alkotmány fogalmazza meg ezt a felhatalmazást, mert az önkormányzatok és az államigazgatás elválasztása következtében, alkotmányi felhatalmazás szükséges ahhoz, hogy a polgármesterre - a Kormányhoz az államigazgatáshoz képest Alkotmány által védett autonómiával rendelkező - önkormányzat tisztségviselőjére államigazgatási jogkörök telepíthetők legyenek. A polgármester tisztsége az önkormányzathoz, az önkormányzati feladatok ellátásához tapad, államigazgatási feladatokat csak kivételesen, törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján kormányrendeletben kaphat. A polgármesterre a Kormány a saját elhatározásából államigazgatási hatásköröket nem ruházhat át.
A polgármester - bár tisztsége kétségtelenül közszolgálati jellegű - nem köztisztviselő. A köztisztviselők jogállásáról szóló törvény 1. § (3) bekezdésében meghatározza a köztisztviselő fogalmát, s ebben nem minősíti a helyi önkormányzatok polgármesterét köztisztviselőnek. A polgármesteri tisztségről külön törvény, a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló 1990. évi LXVII. törvény rendelkezik, amelynek alapján jogállása lényeges vonásaiban tér el a köztisztviselőkétől (pl. határozott időtartamra választják, munkaviszonya felmentéssel nem szüntethető meg, eltérő összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak rá, így vezető párttisztséget is betölthet, díjazása nem illeszkedik a köztisztviselői illetményrendszerbe, stb.). A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény rendelkezései csak e külön törvényben nem szabályozott munkajogi kérdésekben alkalmazandók rá nézve. Még egyértelműbbé vált a polgármesteri és köztisztviselői jogállás különbözősége az 1994. évi LXIV. törvény elfogadása után. Az új szabályozás polgármesteri foglalkoztatási jogviszonynak nevezi, és sajátos közszolgálati jogviszonynak minősíti a polgármester megválasztásával a képviselő-testület és a polgármester között létrejövő jogviszonyt. A 13. § (1) bekezdésében taxatív módon sorolja fel a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénynek azokat a rendelkezéseit, amelyek a polgármesteri foglalkoztatási jogviszonyra is alkalmazandók.
A helyi önkormányzatok polgármesterei tehát az Alkotmány és külön törvények alapján sajátos, az államigazgatási szervek dolgozóitól eltérő jogállással bírnak. Ezért a polgármesteri tisztség és a képviselői jogállás összeférhetetlenségének megszüntetése nem eredményezi az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében szabályozott összeférhetetlenségi okok szűkítését.
V.
Indítványozók arra hivatkozással is kérik a vitatott törvényi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását, hogy az sérti az Alkotmány 2. §-ában megfogalmazott jogállamiság elvéből következő jogbiztonság követelményét.
Érvelésük szerint a törvényhozás a választások eredményeként az akkor hatályos jognak megfelelően már kialakult jogi helyzetet változtatott meg. A vitatott törvényi rendelkezés utólag módosította az országgyűlési képviselővé válás szabályait és feltételeit, aminek az országgyűlési képviselői választásokra visszaható jogi következményei is vannak. Bár indítványozók kifejezetten nem fogalmazzák meg, érvelésükből arra lehet következtetni, hogy álláspontjuk szerint a vitatott szabály azért sérti a jogbiztonság követelményét, mert az visszamenőleges hatállyal rendez társadalmi viszonyokat.
Az Alkotmánybíróság ezért az indítványok alapján azt vizsgálta, hogy a visszaható hatályú törvényhozás tilalmába ütközik-e az 1994. évi LVII. törvény 1. §-a amiatt, hogy a választásokat követően szüntette meg a polgármesteri és a képviselői megbízás összeférhetetlenségét.
Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott a jogbiztonság követelményének alkotmányossági kérdéseivel. Ennek kapcsán kifejtette, hogy a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság követelménye az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogalkotó kötelezettségévé teszi azt, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek és működésüket tekintve kiszámíthatóak, előreláthatóak legyenek a jogszabályok címzettjei számára. [9/1992. (I. 30.) AB (ABH 1992, 59); 11/1992. (III. 5.) AB (ABH 1992, 77); 28/1993. (IV. 30.) AB (ABH 1993, 220) határozatok]. A kiszámíthatóság és az előreláthatóság követelményéből vezette le a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmának alkotmányos elvét. [34/1991. (VI. 15.) AB (ABH 1991, 170); 11/1992. (III. 5.) AB (ABH 1992, 77); 25/1992. (IV. 30.) AB (ABH 1992, 131); 28/1992. (IV. 30.) AB (ABH 1992, 155); 4/1992. (I. 28.) AB (ABH 1992, 332) határozatok].
E tárgyban az Alkotmánybíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a vitatott rendelkezésnek vannak-e a kihirdetését és a hatálybalépését megelőző időre visszaható jogkövetkezményei.
A törvény 2. §-a úgy rendelkezik, hogy kihirdetése napján lép hatályba. Kihirdetése a Magyar Közlönyben 1994. július 21-én történt, ekkor lépett hatályba, ettől az időponttól kellett azt alkalmazni, és ettől az időponttól helyezte hatályon kívül a megelőző törvény összeférhetetlenséget kimondó szabályát. A norma címzettjei a korábbi összeférhetetlenségi ok által érintett képviselők és azok a szervek - a képviselő-testület és a parlament -, amelyeknek kötelessége lett volna az összeférhetetlenség megszüntetése, a vitatott szabály az ő magatartásukat, jogaikat, kötelezettségeiket érintette. Felmentette a képviselőt az alól a kötelezettsége alól, hogy az előírt törvényi határidőn belül valamelyik tisztségéről lemondjon, és megszüntette a parlamentnek és a képviselő-testületnek azt a jogát, hogy az összeférhetetlenség kimondásával a képviselői vagy a polgármesteri megbízást megszüntesse.
A vitatott törvényi rendelkezés a képviselők számára az összeférhetetlenség megszüntetésére előírt törvényi határidő lejárta előtt keletkezett, jogi hatása tehát abban áll, hogy a parlament, vagy a képviselő-testület többé nem jogosult az összeférhetetlenség kimondására, és ezzel a megbízatás megszüntetésére. A törvény a hatálybalépését megelőző időre a címzettekre nézve magatartási szabályt, jogokat, kötelezettségeket nem állapít meg.
Nem helytálló indítványozóknak az az álláspontja, hogy az összeférhetetlenségi ok megszüntetésének az országgyűlési választásokra visszanyúló jogi következményei vannak. Mivel a polgármesteri és a képviselői megbízatás összeférhetetlenségét nem a passzív választójog korlátozásaként szabályozta a törvény, a választások időpontjában fennálló összeférhetetlenségi ok nem képezte jogi akadályát annak, hogy polgármesterek képviselőjelöltként induljanak a választáson, és a választások eredményeként képviselővé váljanak. Az összeférhetetlenségi ok megszüntetése nem jelentette a képviselővé válás szabályainak, feltételrendszerének megváltoztatását.
A vitatott törvényi rendelkezésnek tehát visszamenőleges jogi hatály nem tulajdonítható.
Az kétségtelen, hogy a választás időpontjában az eljárásban részt vevők a hatályos jog, konkrétan az összeférhetetlenség fennállásából indulhattak csak ki, még akkor is, ha egyes politikai pártok már a választás előtt programjukban megfogalmazták az összeférhetetlenség megszüntetésének igényét. Az összeférhetetlenség ok fennállása befolyásolta őket döntéseik meghozatalában. Ez az érv azonban megfogalmazható minden, a képviselők jogállását érintő jogszabályi rendelkezés parlamenti cikluson belüli módosítása esetén.
Önmagában az, hogy az állampolgárok másként cselekedtek volna, ha előre láthatták volna a jogszabály módosítását, nem ad módot a jogbiztonság címén az alkotmányellenesség megállapítására. A visszaható hatályú jogalkotás tilalmának ilyen kiterjesztő értelmezése alkotmányjogilag indokolhatatlan.
Mind a társadalom, mind a tudomány oldaláról egyre szélesebb körben fogalmazódik meg a stabilabb jogalkotás, a jog hosszú távú kiszámíthatóságának az igénye, az az igény, hogy különösen a polgárok gazdasági magatartását, alapvető jogait szabályozó, kötelezettséget megállapító, jogot korlátozó szabályok hosszabb távra tekintve is előreláthatók legyenek. Vannak törekvések arra, hogy egyes jogszabályok módosításának lehetőségét időben korlátozni kellene. Ennek jogi garanciáit a jogalkotásnak kell kimunkálnia. Az Alkotmánybíróságnak erre nincs felhatalmazása.
Az Alkotmánybíróság e határozatában csak abban a kérdésben döntött, hogy az 1994. évi LVII. törvény 1. §-a, amely megszüntette a polgármesteri és a képviselői megbízás összeférhetetlenségét, nem ellentétes a hatályos Alkotmánnyal. Ez nem jelenti azt, hogy a hatályos törvényi szabályozás lenne a polgármesteri és a képviselői megbízás viszonyának rendezésére az egyedül alkotmányos megoldás. Mivel arra nincs felhatalmazása, nem vizsgálta a vitatott rendelkezés politikai indokoltságát, s nem kívánt állást foglalni abban sem, hogy a kérdés rendezésének milyen más, egyaránt alkotmányos megoldásai lehetségesek.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás, dr. Sólyom László, dr. Tersztyánszky Ödön és dr. Zlinszky János különvéleménye
I.
Az Alkotmánybíróság 1991-ben három - egymásra építkező - határozatában is foglalkozott az összeférhetetlenség alkotmányos kérdésével, éspedig az 1158/B/1990/7. AB (ABH 1991, 547), az 1359/B/1990. AB (ABH 1991, 580) és a 785/B/1991/3. AB (ABH 1991, 638) számú határozatokban. Ezeket a határozatokat az Alkotmánybíróság a "precedens jog" szabályai szerint építette fel, időben későbbi határozataiban hivatkozott a korábbi döntésben elfoglalt álláspontjára.
Az idézett döntésekből leginkább releváns 1359/B/1990. AB (ABH 1991, 593) határozatnak a mostani ügy szempontjából két fontos megállapítása van.
Az egyik: "Az a tény, hogy a Kormány tagjai és a politikai államtitkárok esetében az Alkotmány kivételt tesz az államigazgatási dolgozókra vonatkozó összeférhetetlenségi szabály alól, nem vezethet olyan következtetésre, hogy ez a kivétel a polgármestert is meg kell, hogy illesse."
Ennek a megállapításnak kétségkívül az a gondolattartalma, hogy a polgármesteri tisztség nem képez kivételt az Alkotmánynak az államigazgatási dolgozókra vonatkozó összeférhetetlenségi szabálya alól.
Ez a következtetés nemcsak a szöveg nyelvtani értelméből, de a további mondatfűzések logikájából is következik. Az indokolás ugyanis úgy folytatódik, hogy "Egyrészt a kivételt mindig szorosan kell értelmezni, másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy az Alkotmány itt közjogi hagyományaink figyelembevételével szabályoz." A határozat indokolásából egyértelmű, hogy az Alkotmánybíróság szerint a polgármesteri tisztség és az országgyűlési képviselői mandátum összeférhetetlensége azért nem áll ellentétben az Alkotmánnyal, mert az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében a képviselőre meghatározott összeférhetetlenségi ok - az "államigazgatási szerv dolgozója" - a polgármesterre is kiterjed. (Csak a Kormány tagja és a politikai államtitkár képez kivételt az Alkotmány kifejezett szabályánál fogva.) Ez egyben azt is jelenti, hogy ez az összeférhetetlenség az Alkotmány szövegén alapul, és nem az Alkotmány felhatalmazása alapján, törvényben megállapított "egyéb" eset.
Még inkább következik ez az álláspont a hivatkozott határozat másik fontos tételéből: "Az előzőkben ismertetett elvet is figyelembe véve, az Alkotmánybíróság megállapítja: a Pt. vitatott rendelkezése nem tartalmaz új szabályt, csupán az Alkotmány 20. § (5) bekezdését alkalmazza." (ABH 1991, 583). Eszerint a polgármesterek képviselői összeférhetetlenségét kimondó törvényi rendelkezés közvetlenül az Alkotmány szövegéből vezethető le.
Az idézett határozatban csupán azt kellett eldönteni, hogy az összeférhetetlenség kimondása a Pt.-ben nem alkotmányellenes-e. Ehhez elegendő volt az indokolásban a polgármesteri jogállásnak csak arra a részére hivatkozni, hogy az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a polgármester államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthat.
E vonatkozásban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a testület idézett korábbi álláspontjának a kiindulópontja a határozat szerint (ABH 1991, 582) az volt, amelyet az Alkotmány hatályos szövegének a határozatban is idézett indokolása szerint "az államhatalmi ágak megosztásának elve alapján azok a tisztségek összeférhetetlenek a képviselői megbízatással, amelyek valamelyik másik hatalmi ág működésével kapcsolatosak." Az Alkotmánybíróság ebből a gondolatból kiindulva jutott arra a következtetésre, hogy az Alkotmány szerint a polgármesteri tisztség és a képviselőség összeférhetetlen. E vonatkozásban nem hagyható figyelmen kívül a másik két határozat egy-egy - egymásra épülő - megállapítása sem. Eszerint (ABH 1991, 549) "Az összeférhetetlenség intézményének egyik alapvető rendeltetése a hatalom megosztásának, az államhatalmi ágak elválasztásának a biztosítása. A hivatali, illetve foglalkozási összeférhetetlenség elrendelése irányulhat az eltérő, esetleg egymással hierarchikus, illetve felügyeleti, ellenőrzési viszonyban álló hatalmi pozíciók egybeesése ellen, az elfogultság és a személyi érdekeltség visszaélésszerű érvényesülésének megelőzésére." Ezt az álláspontot azután a 785/B/1991/3. AB határozat (ABH 1991, 640) megismétli, és - más összefüggésben ugyan, de - hozzáteszi, hogy az összeférhetetlenség "a polgármester önállóságát, valamint azt hivatott biztosítani, hogy megóvja a polgármestert a hatalmi pozíciók halmozásától, az illetéktelen befolyástól."
II.
A jelen ügyben azt a kérdést kellett eldönteni: alkotmányos-e a polgármesterség és képviselőség összeférhetetlenségét kimondó szabályozás törvényben való feloldása, vagy ezt az összeférhetetlenségi szabályt az Alkotmány nem csupán megengedi, hanem meg is követeli.
E kérdés vizsgálatához egyrészt azt kellett tisztázni, kiket akart az alkotmányozó összeférhetetlenség címén a képviselőségtől távol tartani. Másrészt nem elég a polgármesteri tisztség csupán egyik jellemző vonásának - az államigazgatási hatásköröknek - vizsgálata, hanem a polgármester jogállásának egészét kell elemezni.
a) Az 1989. évi alkotmánymódosítás törvényjavaslatának indokolása szerint "azok a tisztségek összeférhetetlenek a képviselői megbízással, amelyek valamely más hatalmi ág működésével kapcsolatosak". Az Alkotmány 20. §-ában szereplő felsorolásból azonban nyilvánvaló, hogy itt nem a klasszikus hatalmi ágak megosztása szerint alakul az összeférhetetlenség; hiszen akkor nem lehetne "e (más hatalmi ággal kapcsolatos) tisztségek közül a Javaslatnak külön is felsorolnia" a köztársasági elnököt, az AB tagjait, az ÁSZ vezetőit, az ombudsmant, az ügyészt. Ezeknek ugyanis - ha egyáltalán van más hatalmi ággal kapcsolatuk -, akkor éppen az Országgyűléssel van. Vagyis - a kormányzaton és a bíróságokon kívül - az olyan alkotmányos intézményekben való tagság is összeférhetetlenségi ok, amelynek lényegéhez tartozik az Országgyűléssel szembeni autonómia. (A kapcsolat az Országgyűlés általi választásra, egyes esetekben a beszámoltatásra vonatkozik.)
A Javaslat indokolása az államigazgatási szerv fogalma alá vonja "az államhatalmi szervek, a bírósági, ügyészségi, számvevőszéki szervek hivatalait, ...a tanácsok hivatali szervezetét és szakigazgatási szerveit". Ez szintén a fenti képet erősíti: a szűkebb értelemben vett államigazgatási szerveken és a bíróságokon kívül kizárt a többi, az Országgyűléssel szemben alkotmányos okból "független" intézmény teljes hivatali apparátusában viselt állás is, tekintet nélkül arra, hogy igazgatási hatáskör gyakorlásával jár-e. E jelentősen kiterjesztő értelmezésből következik, hogy maguk az államigazgatási hatáskör gyakorlásával együttjáró állások bizonyosan összeférhetetlenek a képviselőséggel, hiszen a többen benne van a kevesebb.
b) Az egész rendszerbe nem illő, sőt azzal ellentétes kivétel, hogy - a Javaslat indokolása szerint - "ugyanakkor nem minősül államigazgatási funkciónak a helyi és területi tanács elnöki tisztsége, mert e tisztségek ellátása az önkormányzati tevékenységhez kötődik." Az Alkotmány összeférhetetlenségi szabályának szellemében éppen emiatt kellett volna az összeférhetetlenséget kimondani. Az ellentmondás feloldását elodázhatatlanná tette a tanácsrendszer felváltása az önkormányzati rendszerrel.
III.
1. A polgármesteri tisztséget nem önmagában, hanem az önkormányzatok alkotmányos jogállásába illesztve kell megvizsgálni.
a) Amikor az Alkotmány 20. § (5) bekezdése megállapította a parlamenti képviselői megbízatás összeférhetetlenségi szabályait, még a tanácsrendszer létezett, s elterjedt gyakorlat volt a tanácselnökök országgyűlési képviselősége.
A helyi önkormányzatokról szóló IX. fejezetet 1990 nyarán az 1990. évi LXIII. törvény iktatta az Alkotmányba, a fejezet anyagi jogi szabályai - az önkormányzati törvénnyel egyidejűleg - az önkormányzati képviselő-testületek 1990. évi választásának napján léptek hatályba. Az Alkotmány úgy vezette be a tanácsrendszer helyett az önkormányzati rendszert, hogy a helyi önkormányzatoknak nemzetközi összehasonlításban is igen széles autonómiát biztosított: így az önkormányzatnak alapjogai vannak, az önkormányzat hatásköre bírói védelemben részesül, az önkormányzat jogai védelmében az Alkotmánybírósághoz fordulhat. (43., 44/A. §)
Az önkormányzatok önálló alkotmányi státusának megalkotásából, s az államszervezet más részeitől való, külön alkotmányos garanciákkal körülbástyázott elválasztásából következően kifejezett alkotmányi felhatalmazás kellett ahhoz, hogy bármiféle államigazgatási feladatot és hatáskört egyáltalán önkormányzathoz lehessen rendelni. Ezt a felhatalmazást tartalmazza a polgármester vonatkozásában az Alkotmány 44/B. § (1) bekezdése, a jegyzőre és a hivatal ügyintézőjére nézve pedig a (2) bekezdés. Ez az alkotmányi rendelkezés az önkormányzatok más hatalmi ágaktól való elválasztásának és függetlenségének a következménye, és éppen az önkormányzati autonómia biztosítéka.
Az Alkotmány IX. fejezetében foglalt jogállásuk szerint az önkormányzatok autonómiájukat tekintve a két hagyományos hatalmi ágához, illetve az Alkotmány 20. §-ában említett alkotmányos szervekéhez hasonló helyzetbe jutottak.
b) Az igazgatási jogkörök adására vonatkozó felhatalmazás alapján az önkormányzati törvény teljesen különválasztotta és függetlenítette a polgármester államigazgatási és önkormányzati tevékenységét: "Ha a polgármester... saját államigazgatási feladatkörében, illetve az államigazgatási hatósági hatáskörben jár el, a képviselő-testület nem utasíthatja, döntését nem bírálhatja felül" [Ötv. 7. § (3) bekezdés]. A polgármester e tekintetben betagolódik a köztisztviselők sorába [l. Ötv. 33. §, 35. § (2) b) , szakmai tevékenységét a miniszter határozza meg és ellenőrzi, 97. §].
Az Alkotmánybíróság azért tekintette a polgármestert az Alkotmány 20. § (5) bekezdése alá tartozónak, vagyis - a Kormány tagja és a politikai államtitkár kivételével - az államigazgatási szerv dolgozójának, mert - a fentiekben kifejtett álláspontja szerint az összeférhetetlenség nem formai, hanem tartalmi kérdés. Ennek során pedig a meghatározó ismérv nem az, hogy az Alkotmány 44/B. § (2) bekezdése szerint a polgármester törvény vagy törvényi felhatalmazáson alapuló kormányrendelet alapján kivételesen államigazgatási feladatokat és hatásköröket is elláthat, hanem az, hogy az Ötv. 35. § (2) bekezdése szerint a polgármester az, aki - a jegyző útján - irányítja a képviselő-testület hivatalát. Az Ötv. 38. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület hivatala látja el az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatokat. Ha tehát a képviselő-testület hivatala államigazgatási szerv (is) - márpedig kétségkívül az -, akkor a hivatalt irányító polgármester is az "államigazgatás dolgozója", mint ahogy a miniszterelnök is a Kormány tagja, ezért nem kellett őt külön az Alkotmányban nevesíteni.
Az Alkotmány 20. § (5) bekezdésének szövegösszefüggéséből az következik, hogy a "bíró" és "ügyész" után szereplő "államigazgatási szerv dolgozója" az államigazgatási jogkör gyakorlására vonatkozik. Ha nem így lenne, az Alkotmány nyilvánvalóan a bíróságok, ügyészségek dolgozóiról és nemcsak a bírákról és ügyészekről szólna.
A polgármester eszerint jogállásának azt a részét tekintve, amelyben államigazgatási jogköröket gyakorol, teljesen függetleníthető önkormányzati tevékenységétől; e vonatkozásban nincs tehát ok másként kezelni, mint bármely más államigazgatási dolgozót. Az államigazgatási dolgozóknak e minőségükből eredő összeférhetetlenségét a képviselői megbízatással itt is érvényesíteni kell. Az összeférhetetlenségi oknak nem kell ugyanis sem a képviselő, sem a polgármester egész személyiségét, egész tevékenységét, illetve minden egyéb állását vagy tisztségét felölelnie vagy átfognia: a képviselőre és a polgármesterre nézve egyszerűen fenn kell állnia. Ha a polgármester pl. más településen olyan köztisztviselői állást is vállal, amely az Ötv. 33/A. § szerint összefér a polgármesterséggel, az a képviselőséggel összeférhetetlen lesz. Az államigazgatási hatáskörök gyakorlását az Alkotmány tette lehetővé, s tette ezzel polgármesteri jogállás részévé. Az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében az államigazgatási dolgozókra kimondott összeférhetetlenség már emiatt is vonatkoztatható a polgármesteri tisztségre.
2. a) A polgármester jogállásának másik, nagyobbik, s voltaképpen polgármesteri minőségét adó része az államigazgatási jogköröktől függetlenül, önmagában is megalapozza az országgyűlési képviselői megbízatással való összeférhetetlenség alkotmányos szükségszerűségét.
Az Alkotmányban meghatározott összeférhetetlenségi okok - a hatalmi ágak klasszikus felosztásától függetlenül - olyan alkotmányos intézményeket ölelnek fel, amelyeknek lényegéhez tartozik az Országgyűléstől való függetlenség (ld. az eredeti alkotmányozói szándékra a 3. a) pontban idézetteket). Az Alkotmány - később beiktatott - IX. fejezete az önkormányzatoknak kétségtelenül ilyen jogállást adott. E sajátos jogállás jogkövetkezményei közül szükséges volt magában az Alkotmányban rendezni az igazgatási hatáskörök telepítésének lehetőségét. A következmények levonása az összeférhetetlenség tekintetében megtörténhet alkotmány-módosítás - az Alkotmány kiegészítése - nélkül is, mivel a 20. § (5) bekezdés felhatalmazást adott további összeférhetetlenségi okok törvényben való meghatározására.
b) Mégis azoknak a törvényeknek a tartalma, amelyeket e felhatalmazás keretében hoztak, nem állapítható meg s e törvények rendelkezései sem vonhatók vissza szabad belátás szerint. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alapján az Alkotmány rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy összhangjuk fennmaradjon.
c) Mindazok a szempontok, amelyek alapján az alkotmányozó az Alkotmány 20. § (5) bekezdésében a képviselői megbízatást összeférhetetlennek mondta ki más hatalmi ágak tisztségeivel, illetve az Országgyűléssel szemben is független alkotmányos intézményekben viselt bizonyos tisztségekkel, továbbá az államigazgatási szervekben való tevékenységgel, a polgármesterre is hiánytalanul érvényesek. Az önkormányzati rendszer bevezetésével szükségessé vált tehát a képviselői összeférhetetlenségi okok összhangba hozása a polgármester jogállásával. Ezt végezte el az 1990. évi LXVII. törvény (Pt.) 4. § (1) bekezdés a) pontjának utolsó fordulata, amely megteremtette az önkormányzati fejezet összhangját az Alkotmány 20. § (5) bekezdésével. E törvény hiányában az AB akár mulasztásos alkotmánysértést is megállapíthatott volna.
A törvény idézett fordulata tehát nem tartozik azon rendelkezések közé, amelyekkel szemben alkotmányossági szempontból csupán az a követelmény, hogy egyébként ne sértsék az Alkotmányt, de tartalmuk meghatározása, az összeférhetetlenség kimondása és visszavonása az Országgyűlés belátására van bízva. Mivel a Pt. a polgármesterség összeférhetetlenségi okká való minősítésével az Alkotmány belső összhangja követelményének tett eleget, nincs jelentősége annak, vajon ezt az összeférhetetlenségi okot az Alkotmány 20. § (5) bekezdése taxatív felsorolásából vezeti-e le az Alkotmánybíróság, mint annak egyik értelmezését, avagy egyébként állapítja meg alkotmányos követelmény minőségét. Valójában a polgármesteri jogállás két, az Alkotmányban is külön megjelenő részére tekintettel mindkét levezetés a maga helyén találó. A polgármesternek az önkormányzatiságtól független államigazgatási hatásköreit tekintve képviselő az Alkotmány taxatív felsorolása miatt nem lehet polgármester; egyébként pedig az önkormányzat intézménye alkotmányi kialakításából következik ez a tilalom. A törvényhozást mindkét értelmezés egyaránt köti: a képviselői és polgármesteri tisztség alkotmányos összeférhetetlenségét törvénnyel nem szüntetheti meg.
IV.
Mindebből következik, hogy az Alkotmánybíróság korábbi határozatában a most elbírált határozatra is érvényesen értelmezte úgy az Alkotmány vonatkozó rendelkezését, hogy abból a polgármesterek képviselőségének összeférhetetlensége egyenesen következik. Az Abtv. 27. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozata, ebben az Alkotmány értelmezésével kapcsolatos álláspontja is, mindenkire kötelező. Mindezek alapján álláspontunk szerint az elbírált törvény alkotmányellenes, azt meg kellett volna semmisíteni.
Dr. Sólyom László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró

Hivatkozó joganyagok

19/B/2007. AB határozat A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18/A.§ (1)bekezdése és 18/B.§ (1)bekezdés c)pontja, 83/B.§-a, továbbá a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2006. évi CVI. törvény 19.§ (5)bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

454/B/2005. AB határozat A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 26. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról, valamint e rendelkezéssel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról

A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.