Stabilcoin, bitcoin: a kriptovaluták számviteli és adózási kérdései

Megosztás Tetszik

A kriptovaluták számviteli és adózási értelmezése nem egyszerű feladat, sok kérdésben még a szakemberek között is vita van. A kriptoeszközökön belüli osztályoknál, ha lehet még nagyobb a bizonytalanság. Miként kell/lehet könyvelni, nyilvántartani az adott fizetőeszközt? Kriptovalutákkal kapcsolatos olvasói kérdésre Erdős Gabriella adószakértő válaszolt.

A kérdés részletesen így hangzik: „stabilcoinok” számviteli kezelésével és adózásával kapcsolatban kérném tájékoztatásukat. A stabilcoin a kriptovaluták egy típusa, mely valamelyik fiat valutához (pl. euróhoz) kapcsolódik. Egy vállalkozás (kft.) egy ilyen stabilcoint, konkrétan tether EUR-t vásárolna és ezzel egyenlítené ki egyes szállítói számláit, illetve fogadná el vevőitől termékei ellenértékeként. Kérdésem az, hogy az ilyen stabilcoinokat hogyan kell nyilvántartani a könyvekben, hogyan kell elszámolni az egyes ügyleteken keletkező nyereséget/veszteséget, év végén szükséges-e átértékelni, és milyen adófizetési kötelezettséget von maga után?

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

Igen nehezet kérdezett, mert a kriptoeszközök kezelésére még nincs kialakult jogértelmezés, a különböző kriptoeszközök osztályokon belül pedig végképpen nincsenek kidolgozva az elszámolás részletei, ezért csak a saját szakmai véleményemet tudom összefoglalni.

Kezdjük azzal, ami van! A kirptoeszköz nem igazán pénz, értékpapír, dolog vagy követelés, bár mindegyik esetben rendelkezik a jelentős tulajdonságok egy részével. Az egyetlen magyar jogalkotói értelmezés társaságok vonatkozásában a NAV 2017, illetve utána kiadott néhány állásfoglalása, amely szerint a vásárolt bitcoint egyéb követelésként, a bányászat révén szerzett bitcoint térítés nélkül átvett követelésként kell nyilvántartani.

Az IFRIC (International Financial Stadards, Interpetation Committee) 2019 júniusában állásfoglalást bocsátott ki, amely szerint a kriptoeszközöknek azokat az eszközöket tekinti, amelyek:
      (i) digitálisan léteznek egy digitális osztott főkönyvben történő nyilvántartás által, amely kriptográfiával biztosítja az adatok védelmét;
      (ii) nem egy központi szervezet bocsátotta ki; és
      (iii) nem tekinthető szerződésnek a kriptoeszköz tulajdonosa és egy másik fél között.

Az IFRIC állásfoglalás szerint a kriptoeszköz tulajdonosának a kriptoeszközt vagy a készletek, vagy az immateriális javak között kell nyilvántartani. A nemzetközi állásfoglalás alapján tehát a NAV iránymutatása nem látszik alátámasztottnak.

A magyar számviteli törvény a követelést teljesített szerződésből eredő, pénzben kifejezett fizetési ígérvényként definiálja. A vevői követeléseknél a definícióba beletartozik a pénzben történő kifejezés, amely kriptoeszköz esetén nem áll meg. Az egyéb követelés definíciója is visszahivatkozik a követelések általános meghatározására, tehát a szerződéses megállapodás és a pénzben kifejezettség véleményem szerint az egyéb követeléseknél is követelmény. Ezért úgy gondolom, hogy a számviteli törvény alapján sem teljesen megalapozott a kriptoeszköz egyéb követelésként történő nyilvántartása. Gyakorlati nehézségként pedig felmerülhet a tartozásigazolás kérdése az év végén.

Amennyiben az adásvételi ügylet kriptoeszközben van kifejezve, akkor csere (barter) ügyletről beszélünk mivel a kriptoeszköz nem pénz vagy pénzügyi eszköz. A nemzetközi sztenderdek és a magyar számvitel sem ismerik el külön ügyletként a barter ügyletet (kivéve a pénzügyi instrumentum swap-ügyletet), arra úgy tekintenek, mintha az egyik fél eladta volna a terméket vagy szolgáltatást egy pénzben kifejezett értékért, és ugyanilyen értéken kriptoeszközt vásárolt volna a másik féltől. A kriptoeszköznek a barter ügyletben való részvétele szerintem azt támasztja alá, hogy az a vállalkozás készletei vagy befektetett eszközei között kerüljön a könyvekben kimutatásra.

A kriptoeszköz az értékpapír polgári jogi definíciójának (Ptk. 6:565. §) nem felel meg, mert eszerint az értékpapír olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely papíralapú okiratként vagy jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszességként (dematerializált értékpapírként) a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.

Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény) 2022-től hatályos új 67/C §-a szerint a kriptoeszközzel végrehajtott ügyletből származó jövedelem megállapításának módja az ellenőrzött tőkepiaci ügyletből származó jövedelem meghatározásához hasonló logikára épül, vagyis a jogalkotó a kritptoeszközt tartalmát tekintve az értékpapírokhoz tartja hasonlatosnak. Az szja-törvény alkalmazásában kriptoeszköznek tekintendő az érték vagy jogok digitális megjelenítője, amely megosztott főkönyvi technológia vagy hasonló technológia alkalmazásával elektronikusan átruházható és tárolható.

A kriptoeszköz számviteli elszámolása fogja meghatározni a lehetséges társasági adó következményeket. Követelés tartása esetén értékvesztést kellhet elszámolni, és ez az értékvesztés adóalap-növelő tétel [a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. törvény) 8.§ (1) gy)]. Természetesen, ha az értékvesztés visszaírásra kerül, akkor az adóalap-csökkentő tétel lesz. A követelések értékvesztésének adóalap-növelő tételként történő elszámolása alól a legfontosabb kivételt a kétes követelésekre elszámolni engedett adóalap-csökkentő tétel képviseli, azonban mivel a kriptoeszköznek nincs lejárata, ezért azzal kapcsolatban a követelés kétessé válása, elévülése véleményem szerint nem értelmezhető. A Tao. törvény csak a követelések értékvesztését rendeli visszatenni az adóalapba, a készletekre elszámolt értékvesztések nem növelik az adóalapot, kivéve, ha a társasági adó törvény másként rendelkezik.

Év végi átértékelés csak a devizás eszközök tekintetében merülhet fel. Devizaeszkönek minősül a valutakészlet, a külföldi pénzértékre szóló követelés, befektetett pénzügyi eszköz, értékpapír, a kriptoeszköz pedig általában nem ilyen.

Egy cégnek az értékesítésből származó árbevétele alapszabályként mindig társaságiadó-köteles. Az adóalap meghatározása eltérhet attól függően, hogy a kriptoeszközt a társaság követelésként vagy készletként tartotta nyilván. Készlet értékesítésekor az értékesített készlet a számviteli politika szerint meghatározott értéken (egyedi beszerzési érték, FIFO stb.) kerül kivezetésre. Vagyis a készletértékelés módszere hatást gyakorol a társaságiadó-kötelezettség nagyságára (amely persze hosszú távon kiegyenlítődik). Az egyéb követelés értékesítésekor a beszerzési áron kívül a nyilvántartott értékvesztés is csökkenti az adóalapot (Tao. törvény 7. § n).

A vásárolt készlet értékesítése az értékesítés nettó árbevételként kerül kimutatásra, ezért benne lesz a helyi iparűzési adó alapjában is. Ezzel szemben a követelésként elszámolt kriptoeszköz értékesítése az egyéb bevételek között kerül kimutatásra, amely nem tartozik bele a helyi iparűzési adó alapjába.

A bitcoinnal történő fizetést az EUB (C-264/14 ügy) egyértelműen áfamentes ügyletnek ítélte meg.

Biztosan vannak még olyan adózási szabályok, amelyek számításba jöhetnek egy adott ügylet esetén, én most csak a legfontosabb általános szabályokat igyekeztem bemutatni, amelyek kritoeszközökre alkalmazhatóak. Mindezzel együtt nem győzöm hangsúlyozni, hogy a fentiek a kizárólag a személyes szakmai véleményemet tükrözik, egységes szabályrendszer még nem alakult ki, ezért feltétlenül javaslom állásfoglalás kérését annak érdekében, hogy a társaság a jövőbeni adókockázatát minimalizálja.