Újabb magyar vonatkozású, áfás EUB-döntés

Megosztás Tetszik

A napokban az EU Bírósága újabb érdekes magyar vonatkozású ügyben hozott ítéletet. Az ítélet az áfatörvény egy speciális területére irányul, a külföldiek áfa-visszaigénylési eljárására. Az ítélet indokolásában azonban olyan eljárásjogi területekre is hivatkozik a bíróság, mely a magyar vállalkozások számára is érdekes, olvasható az RSM Hungary Adótanácsadó és Pénzügyi Szolgáltató elemzésében.

Áfa-visszatérítési kérelem peres útra terelve

Egy külföldi adóalany 2016. évben végzett tevékenységével kapcsolatosan áfa-visszatérítési kérelmet nyújtott be határidőben a magyar adóhatósághoz. A kérelemben a tevékenységéhez igénybe vett, magyar előzetesen felszámított áfa visszatérítését kérte, azonban a kérelemben feltüntetett áfaösszegek és a mellékletben csatolt számlák áfatartalma eltért egymástól. A magyar adóhatóság abban az esetben, amikor a kérelemben visszaigényelt összeg alacsonyabb volt, mint a számlán feltüntetett előzetesen felszámított adó, mindig a kérelemben szereplő alacsonyabb összeget térítette vissza a külföldi cégnek.

Az eltérések kijavítására új kérelem benyújtása nélkül nem volt lehetőség, új kérelem benyújtására pedig a jogvesztő eljárási határidő lejárta miatt már nem volt lehetőség. Ezért a külföldi cég bírósághoz fordult a benyújtott számlák szerint megfizetett és a visszatérítés iránti kérelemben megjelölt adókülönbségének visszatérítéséért.

Az eljárás során a Kúria lépett tovább az EU Bíróságához annak tisztázása érdekében, hogy a visszatérítési kérelem és a számla nyilvánvaló, az adózó terhére mutató eltérései esetén is úgy ítélheti-e meg az adóhatóság, hogy nincs szükség kiegészítő tájékoztatás kérésére, mert a rendelkezésére áll minden lényeges információ a visszatérítésről való döntéshez. Nem olyan rég hozott döntést az EU Bírósága egy másik, szintén magyar vonatkozású áfa-visszaigénylési ügyben.

A megfelelő ügyintézés elve az adóhatóságot is kötelezi

Az EU Bíróság álláspontja alapján az adóellenőrzési eljárásban alkalmazni kell a megfelelő ügyintézéshez való jog általános elvét. A megfelelő ügyintézés elve megköveteli, hogy a hatóság a rá háruló ellenőrzési kötelezettségek keretében valamennyi releváns körülményre kiterjedő vizsgálatot folytasson le. Ily módon megbizonyosodhat arról, hogy a végleges határozat meghozatala során a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információk álljanak rendelkezésére. Ha az adóalany kérelmében olyan hibákat ejt, amelyet az eljárás során nem tárnak fel, a felelősséget főszabály szerint neki kell viselnie.

Kivétel ez alól azonban, ha ezek a hibák könnyen észlelhetőek, ekkor ugyanis az adóhatóságnak képesnek kell lennie a hibák feltárására a megfelelő ügyintézés elve alapján. A hibák feltárását követően pedig tájékoztatnia kell az adóalanyt annak érdekében, hogy felhívja őt a visszatérítési kérelmének módosítására, hogy annak helyt adhasson.

Ilyen felhívás hiányában az érintett adóhatóság aránytalanul sértené az adósemlegesség elvét, hiszen megtagadja az adóalannyal szemben azt az áfát, amelynek visszatérítésére jogosult lenne. Az EU Bíróság ítéletében azt is kimondta, hogy a jogszerű eljárás az lett volna, ha az adóhatóság feltárva a hibát felhívja a külföldi céget hibás kérelmének kijavítására. Ezt a korrekciót pedig úgy kell kezelni, mintha az eredeti kérelem időpontjában nyújtották volna be.

Nem új ez a szemlélet a magyar adójogban sem, az adóigazgatási rendtartás egyik alapelve kimondja, hogy az adóhatóság köteles az adózót a jogainak érvényesítésére figyelmeztetni. És bár az adóhatóság kommunikációjában hangsúlyozza a szankcionáló adóhatóság helyett a támogató adóhatóság szerepét, a mindennapokban mégsem tapasztalhatjuk ezt mindig így. Különösen a külföldön felmerült áfa visszaigénylése egy olyan terület, ahol a támogató légkör helyett sokszor találjuk még a régi, adminisztratív szabályokhoz rugalmatlanul ragaszkodó adóhatóságot.

A közelmúltban történt, hogy a magyarországi adóalanyok számára biztosított külföldi áfa visszaigénylésére azért nem volt mód, mert a NAV üzemzavarral küszködött, így elektronikusan nem lehetett a megfelelő nyomtatványt benyújtani. A postán beküldött nyomtatványokat az adóhatóság nem fogadta be, így gyakorlatilag kizárta a visszaigénylés lehetőségéből az érintett vállalkozásokat.

A fenti ítélet az ügyükben is áttörést hozhat. Hiszen az EU Bíróság egyértelműen ragaszkodik az áfa területén az adósemlegesség elvéhez. Ami erőteljesen sérül akkor, ha egy cégnek csak azért nem nyílik lehetősége a rá külföldön kiszabott áfa visszaigénylésére, mert a bevallás benyújtásával nem „megfelelő” időpontban próbálkozott.

Jó hír a külföldön felmerült áfa visszaigénylését kérelmező cégek számára, hogy az EU Bírósága szerint a megfelelő ügyintézéshez való jog és az adósemlegesség elve az elsődleges a kérelmek elbírálása során. Az ezen elveknek megfelelő eljárást – mindamellett, hogy ezek a magyar jogszabályokban is szerepelnek –, az EU Bírósága jelen döntésével is érvényesítette.