Zavarta a sok vevő a járvány miatt – két és fél év börtönt kapott terrorcselekménnyel fenyegetésért

Megosztás Tetszik

Két év hat hónap letöltendő börtönbüntetésre súlyosbította a Fővárosi Ítélőtábla a koronavírus miatt robbantással fenyegetőző férfi büntetését – írja az ítélőtábla honlapján a Fővárosi Ítélőtábla Sajtótitkársága.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a férfi 2020. április 23-án reggel felhívta a rendőrség segélyhívó számát. A diszpécsernek elmondta, hogy a Covid-19 vírussal összefüggő járványhelyzet ellenére egy közeli szupermarketben túl sok ember tartózkodik, és kérte a rendőrség intézkedését ezügyben. Aznap délután újból felhívta a segélyhívót és sérelmezte, hogy a reggeli bejelentése óta semmilyen változás nem történt, továbbá közölte, hogy a rendőrségnek két napja van arra, hogy rendet tegyen, különben ő fog maffia módszerekkel: bemegy egy molotov koktéllal és megszünteti a kifogásolt helyzetet. A telefonhívás során a vádlott a multinacionális vállalatok járványhelyzet idején tanúsított magatartását kifogásoló, illetve antiszemita jellegű kijelentéseket is tett, majd közölte, hogy ha a rendőrség nem intézkedik, akkor majd ő zárja be a boltot egy benzines palackkal. Ezt követően lement az áruházhoz és annak falára, valamint hirdetőtáblájára alkoholos filccel különböző antiszemita és trágár kifejezéseket írt.

Az ügyészség a vádlottat terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettével és falfirka elhelyezésével elkövetett szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás vétségével vádolta, az elsőfokú bíróság azonban kizárólag utóbbi bűncselekménnyel kapcsolatban állapította meg a váddal egyezően a tényállást.

Az elsőfokú bíróság szerint a terhelt otthonában nem rendelkezett benzinnel vagy más molotov koktél készítéséhez szükséges gyúlékony alapanyaggal, bár lakóhelyétől pár perc séta távolságra két benzinkút és számos olyan bolt volt, ahol – fenyegetésének beváltása érdekében – az elkészítéshez szükséges anyagokat beszerezhette volna, mielőtt a gyalázkodó feliratokat elhelyezte. A vádlotti fenyegetést a rendőrség komolyan vette, de mivel a telefonhívás alapján nem látták igazoltnak a terrorista motívumot, ezért nem tartották olyan mértékűnek a veszélyt, hogy a terroristákra kiképzett speciális rendőri egység intézkedjen az ügyben.

A terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntette – egyebek mellett – akkor lehetett volna megállapítható, ha a vádlottnál tartott házkutatás során olyan anyagokat foglaltak volna le, amelyek felhasználásával legalább az objektív lehetősége fennállt volna a molotov koktél elkészítésének és a robbantás végrehajtásának. Ugyanakkor a terhelt cselekménye a közveszéllyel fenyegetés bűntettét kimerítette, hiszen szóban, telefonhívással, egyenes szándékkal, tudatosan keltette azt a látszatot, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget. Mindezeket figyelembe véve állapította meg a bíróság a vádtól eltérő tényállást, és 2021. február 4. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki közveszéllyel fenyegetés bűntettében, valamint rongálás vétségében, amiért 1 év – börtönben – letöltendő szabadságvesztésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A Fővárosi Ítélőtábla 2021. június 25-én megváltoztatta a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletét. A cselekményt terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés bűntettének minősítette, és a büntetést 2 év 6 hónap börtönben letöltendő szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra súlyosította. 

Az ítélőtábla az ügyiratok alapján kiegészítette a tényállást azzal, hogy „a terhelt otthonában nem rendelkezett benzinnel vagy más Molotov-koktél készítéséhez szükséges gyúlékony alapanyaggal, de lakóhelyéhez közel (pár perc séta távolságra) két benzinkút és számos olyan bolt volt, ahol az elkészítéséhez szükséges anyagokat be tudta volna szerezni.”

Az ítélőtábla szerint a törvényszék helyesen értékelte a bizonyítékokat, a terhelt beszámítási képességével és a kóros elmeállapot szintjét el nem érő személyiségzavarával kapcsolatos, aggálytalan orvosszakértői megállapításokat is alappal fogadta el. Ezt meghaladóan a tényállásban rögzített tényeket a vádlott maga sem vitatta, azokat az okiratok tartalma és a hanganyag leirata mindenben alátámasztotta.

Ugyanakkor az a következtetés, hogy a terhelt a fenyegetését annak elhangzáskor nem gondolta komolyan, megalapozatlan, emellett közömbös is. A fenyegetés ugyanis nem a bejelentő, hanem minden esetben a megfenyegett címzett fél oldaláról vizsgálandó. Így ha az elhangzottak alapján annak nyilvánvaló komolytalansága, a fenyegetés beváltásának lehetetlensége egyértelműen nem zárható ki, úgy a megvalósításra irányuló tényleges szándék hiánya a büntetőjogi felelősség alóli mentesülést nem eredményezheti.

Nincs jelentősége annak sem, hogy a vádlott az alapanyagok beszerzéséről a gyalázkodó feliratok elhelyezése előtt nem intézkedett, a rendőrség részére az általa várt eredmény elérésére, a szükséges intézkedések megtételére két nap határidőt adott, mely a gyalázkodó feliratok elhelyezésekor nem járt le. A vádlott jogos védelmi helyzetet felvető állításainak elvetése is okszerű volt, jogtalan támadás vagy ilyennel fenyegető helyzet hiányában ezen büntethetőséget kizáró ok fel sem merülhetett.

A vádlott azon állítására figyelemmel, hogy a köz érdekében cselekedett, azért, hogy az áruház szabályszegő eljárását, s így a polgárok egészségét, életét is fenyegető fertőzésveszélyt megakadályozza, a másodfokú bíróság arra is rámutatott, hogy ezen büntethetőséget kizáró ok, a végszükség megállapíthatóságának feltételei is hiányoztak. A vádlott a BRFK ügyeletesével közöltek értelmében tűz és robbanó hatás kiváltására alkalmas anyagok pontosan megjelölt áruház területén való – közveszélyokozást megvalósító – használatát többször is kilátásba helyezte. Ezzel az áruház területén tartózkodókra vonatkozó járványügyi előírások betartását kívánta kikényszeríteni a rendőrségtől mint állami szervtől. Az elhangzottak támadó jellege egyértelmű volt, célja kellően konkrét volt, a kényszerítési célzat maradéktalanul fennállt. Az, hogy a fenyegetés jogszerű intézkedés kikényszerítésére irányult, a büntetőjogi felelősséget nem zárja ki. A hangsúly azon van, hogy az elhangzottak tükrében nem voltak meg a jogszabályi feltételek a rendőrség befolyástól mentes, jogszabályokkal összhangban álló eljárásához.

A vádlott korábban is sérelmezte (akkor még szabályosan) az áruház területén a járványügyi szabályok megsértését, s az ismételt telefonhívásra azért került sor, mert a rendőrség megtett intézkedésével nem volt elégedett. A terrorcselekmény elkövetésével való fenyegetésnek nem tényállási eleme az, hogy az elkövetőnek ténylegesen, objektív lehetősége is legyen az általa kilátásba helyezett fenyegetés beváltására, s végképp nem feltétel a beváltásra vonatkozó terhelti akarat. A megfenyegetettől a fenyegetés komolyságának ellenőrzése, a megvalósíthatóság mérlegelése nem várható el, ez egyébként objektíve rendszerint nem is lehetséges. Ezért minden olyan a törvényben megkívánt jellegű bűncselekmény elkövetésének kilátásba helyezése, mely már a szövegéből megállapíthatóan nem teljesen irreális, azaz senki által, semmilyen módon nem megvalósítható, alkalmas lehet arra, hogy az állami szerv kizárólag jogszabályon alapuló eljárását befolyásolja. A fenyegetés kifejtésével a bűncselekmény befejezetté válik, annak jogi megítélése nem függhet attól, hogy az utóbb feltártak szerint a terheltnek lett-e volna módja annak beváltására vagy sem.

A bűnösség belátásának teljes hiányára figyelemmel a vádlott ténybeli beismerése enyhítő körülményként nem értékelhető, emellett a súlyosító tényezők közül a kétszeres értékelés tilalma folytán a büntetési tételkeret emelését maga után vonó halmazatra utalást kellett mellőzni. Ezen túlmenően az ítélőtábla enyhítő hatást tulajdonított annak, hogy a vádlott célzata a rendőrség részéről jogszerű intézkedés kikényszerítésére irányult. Az így pontosított bűnösségi körülmények alapján, azokat a cselekmények tárgyi súlyával is összevetve, az elsőfokú bíróság helyesen, a büntetéskiszabási elvek szem előtt tartásával választotta meg a büntetések nemét.

Ugyanakkor, a megváltozott minősítésre, a büntetési tételkeret emelkedésére figyelemmel, a vádlott személyében rejlő és az előéletéből is kitűnő fokozottabb társadalomra veszélyessége okán a büntetési célok, s ezen belül is az egyéni visszatartás elérése szükségessé tette mind a szabadságvesztés, mind pedig ahhoz igazodóan a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának felemelését. Ennél lényegesebb mértékű emelés a terrorcselekmény elkövetésével fenyegetés adott bűncselekményi kategórián belüli csekélyebb tárgyi súlya folytán nem volt indokolt.

A másodfokú határozat a meghozatala napján jogerőre emelkedett – olvasható a sajtóközleményben.