adozona.hu
90/2005. Számviteli kérdés
90/2005. Számviteli kérdés 705/2010/Szt. 167. §/ISZ
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) a 167. §-ában határozza meg a könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylatokkal szemben támasztott általános alaki és tartalmi jellemzőket. A felsorolt jellemzők szerint egyértelmű, hogy egy adott bizonylat alapján kizárólag akkor lehet a könyvviteli nyilvántartásokba adatokat bejegyezni, ha a bizonylatból kétséget kizáróan meghatározhatók az érintett gazdasági esemény jellemzői. A gazdasági események ...
90/2005. Számviteli kérdés
705/2010/Szt. 167. §/ISZ
Álláspontom szerint a nyugta alkalmazható számviteli bizonylatként, mert megfelel a számviteli törvény 167. §-a (1) bekezdésének f) pontjában a "külső bizonylatokkal" szemben támasztott követelményeknek. Elfogadható-e a nyugta alapján történő könyvelés?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) a 167. §-ában határozza meg a könyvviteli elszámolást közvetlenül alátámasztó bizonylatokkal szemben támasztott általános alaki és tartalmi jellemzőket. A felsorolt jellemzők szerint egyértelmű, hogy egy adott bizonylat alapján kizárólag akkor lehet a könyvviteli nyilvántartásokba adatokat bejegyezni, ha a bizonylatból kétséget kizáróan meghatározhatók az érintett gazdasági esemény jellemzői. A gazdasági események ilyen típusú - utólagosan is egyértelmű - azonosításához elengedhetetlen többek között az ügyletben részt vevő felek szerepeltetése az ügylet kapcsán kiállított bizonylaton.Fontos megjegyezni, hogy bizonylatokról más jogszabály is rendelkezik. Ilyen jogszabály például az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) is, amely meghatározza egyebek mellett a nyugtával kapcsolatos elvárásokat. Az áfatörvényben foglaltakkal összhangban kiállított nyugta megfelelhet a számviteli törvény 167. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerinti követelményeknek, mivel tartalmazza a kibocsátó gazdálkodó nevét és címét és még egyéb adatokat is (a nyugta sorszámát, a kibocsátó adószámát, a kibocsátás keltét).
Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a nyugta egyben a számviteli nyilvántartások alapjául szolgáló számviteli bizonylatnak is minősül. Ez abból adódik, hogy a számviteli bizonylatnak mindenben meg kell felelnie a számviteli törvény vonatkozó előírásainak [nem csak a hivatkozott 167. § (1) bekezdése f) pontjának], így - az ismertetettek alapján - többek között a vevő adatait is tartalmaznia kell azon bizonylatoknak, amelyek alapján a vásárlást, a szolgáltatás igénybevételét könyvelni kívánják. Ennek hiányában az érintett gazdasági esemény egyértelmű azonosítása (ideértve az eladó és a vevő meghatározását is) nem lehetséges, elég talán csak a parkolóautomaták által kiállított nyugtákra vagy akár a tömegközlekedési jegyekre utalni, amelyeknél jogilag is érvényes módon nem vagy csak nehezen lehetne hitelt érdemlően igazolni, hogy ki vette igénybe az adott szolgáltatást.
Az áfatörvény szerint kiállított nyugta dokumentálja azt, hogy gazdasági esemény történt. A nyugta alapján lehetőség van arra, hogy a nyugta kibocsátója (az eladó) elszámolja az árbevételt. A nyugta ugyanakkor a vevő oldalán nem tekinthető számviteli bizonylatnak, önmagában a nyugta nem elégséges a vásárlás, a szolgáltatás igénybevételének könyveléséhez. A könyvelés megfelelő alátámasztása érdekében a vevőnek számlát indokolt kérnie, mert a jelenlegi üzleti gyakorlatban ez a lehető legegyszerűbb módja egy számviteli bizonylatként is felhasználható dokumentum megszerzésének (kiállításának) a gazdasági eseményről. A számla - a nyugtánál bővebb információtartalma miatt - hitelt érdemlően azonosítja az ügyletben részt vevő mindkét felet (az eladót és a vevőt egyaránt), így azt mindkét fél felhasználhatja számviteli bizonylatként. Ha a számlán valótlan adatokat tüntetnek fel, jogsértés történik, amellyel kapcsolatban - az érintett jogszabályok alapján - mind a bíróság, mind az adóhivatalok megfelelő szankciókkal élhetnek. Ez jogi biztosítékot jelent a számla adattartalmára vonatkozóan.
[2000. évi C. törvény 167. §]