Bérelt ingatlan felújítása: számviteli és adózási kihívások

Megosztás Tetszik

Itt a nyár, aktuális a festés-mázolás. Sok cég nem áll meg ennél, és fel is újíttatja az arra szoruló székhelyét, irodáját. Ez okoz némi kihívást a cég „számvitelese” számára is. Dióhéjban sorra vesszük a veszélyes pontokat.

Elvileg – sőt jogilag is, figyelemmel a lakások és helyiségek bérletére vonatkozó 1993. évi LXXVIII. törvényben foglaltakra – a bérbe adott helyiségek szükséges karbantartása, felújítása a bérbeadó kötelessége (lenne).

A vállalkozások azonban általában nem tudják, nem akarják kivárni, amíg a „háziúr” rászánja magát erre, és felújítják, tevékenységük, igényeik függvényében átalakítják az általuk bérelt irodát, ingatlant. (A bérbeadó beleegyezésével, természetesen.)

Az új tapéta, a megfelelő nyílászárók, az áthelyezendő válaszfalak kiválasztásának izgalmában az ügy adó- és számviteli következményeiről általában megfeledkeznek a cégtulajdonosok.

Az előrelátóak – pontosabban azok, akik idejében beavatják terveikbe a könyvelőjüket, jogtanácsosukat –, a bérleti szerződésben megállapodnak a bérbeadóval abban, hogy a bérbevevő bizonyos ideig nem fizet bérleti díjat a felújításért/átalakításért cserébe.

(A gyakorlatban az érintettek a bérlő „lelakja” kifejezést használják a felmerülő költségek elszámolása, egymás közötti rendezése kapcsán.)

A magyar vállalkozók azonban – tisztelet a kivételnek –, általában nem ebbe a gondos körbe tartoznak, de a bérbeadók sem kifejezetten aktívak a kérdésben.

OLVASSA TOVÁBB CIKKÜNKET, hogy megtudja: milyen megoldások lehetségesek a bérbevevő által végeztetett felújítás, beruházás elszámolására!
A teljes cikkhez előfizetőink és az oldalunkon próbaregisztrálók (korlátozott ideig) férnek hozzá, ha email-címük és jelszavuk megadásával belépnek az oldalra.