1372/B/2007. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 8. §-ának, 54. §-ának és 70/A. § (3) bekezdésének sérelmére alapított - indítvány...

1372/B/2007. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló - az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 8. §-ának, 54. §-ának és 70/A. § (3) bekezdésének sérelmére alapított - indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdése - az Alkotmány 17. §-a, 70/A. § (1) bekezdése, 70/E. §-a és 70/1. §-a tekintetében fennálló - alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 39. § (4)-(6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése tárgyában az indítványt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 20. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó módosított indítványában a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 39. § (2), valamint (4)-(6) bekezdése, továbbá az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 20. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet terjesztett elő, ténylegesen azonban csak a Tbj. 39. § (2) bekezdésével kapcsolatosan fogalmazott meg alkotmányossági kifogásokat.
Álláspontja szerint sérül az Alkotmány 70/I. §-a, mert a köztehernek minősülő egészségügyi szolgáltatási járulék (a továbbiakban: járulék) fizetési kötelezettséget a vagyonnal és jövedelemmel nem rendelkező személyek terhére állapítja meg, így az nem áll arányban teherviselő képességükkel, és nincs közvetlen kapcsolat a járulék és kötelezettek jövedelme között.
Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 10. § (1) bekezdésével való ellentéte okából az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság követelményébe is ütközik, mert az Áht. szerint a bevétellel, jövedelemmel vagy vagyonnal rendelkező magánszemély kötelezhető az államháztartás alrendszereibe történő befizetésre.
Kifejtette továbbá, hogy a Tbj. 39. § (2) bekezdése az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése által tilalmazott, hátrányos megkülönböztetést valósít meg a vagyonnal, jövedelemmel nem rendelkező személyekkel szemben azáltal, hogy a nem biztosítottakat, illetőleg egészségügyi szolgáltatásra sem jogosultakat havonta azonos mértékű járulék fizetésére kötelezi. Ugyanakkor a vagyontalan jövedelem nélküli személyek - köztük az eltartott hozzátartozók -számára az Alkotmány esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését tartalmazó rendelkezésével ellentétben nem biztosítja a járulékfizetés alóli a mentesülést, mert jelentős részben nem felelnek meg a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 54. §-ában támasztott feltételeknek, így nem vonhatók a Tbj. 16. § (1) bekezdés mentességet biztosító o) pontja alá. Ezért a járulékfizetési kötelezettségre vonatkozó szabály az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és 8. §-ába is ütközik.
A vagyonnal, jövedelemmel nem rendelkezők járulékfizetési kötelezettsége - az indítványban foglaltak szerint -"a megélhetési minimum elvonását" jelenti, szankcióként funkcionál, ezért sérti az Alkotmány 70/E. §-át, 54. § (1) bekezdését, és ellentétes a jogállamiság elvével, valamint az Alkotmány 17. §-ában meghatározott céllal.
A Tbj. 39. § (4)-(6) bekezdésének és az Art. 20. § (6) bekezdésének "megsemmisítése azért indokolt, mert alkalmazásuk szoros kapcsolatban áll a Tbj. 39. § (2) bekezdésével."
II.
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
"17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik."
"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg."
"70/1. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. A Tbj. vizsgált rendelkezése:
"39. § (2) Az a belföldi személy, aki nem biztosított és egészségügyi szolgáltatásra a 16. § (1) bekezdésének a)-p) és s)-t) pontja, valamint a 13. § szerint semjogosult, köteles a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni.
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta a Tbj. 39. § (2) bekezdésének alkotmányosságát, ezért az Alkotmánybíróság elsőként abban a kérdésben foglalt állást, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e "ítélt dolognak". Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. §-ának c) pontja szerint az eljárás megszüntetetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) - ezen belül -azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani ("ítélt dolog").
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő, mint egy korábban elbírált ügyben. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.]
Az 1371/B/1997. AB határozatában (ABH 1998, 831.; a továbbiakban: Abh1.) az Alkotmánybíróság a Tbj. 39. § (2) bekezdése kapcsán megállapította, hogy a személyi igazolvánnyal rendelkező, biztosítottnak nem tekinthető személyt az egészségügyi szolgáltatás igénybevételének ellentételezéseként terhelő járulékfizetés összhangban áll az Alkotmány 70/E. §-ával. Azt is rögzítette, hogy a közterhekre vonatkozó arányos közteherviselés és az egészségbiztosítási járulék-fizetési kötelezettség között érdemi kapcsolat nincs. (ABH 1998, 831, 833, 834.)
Az 1085/B/1998. AB határozatban (ABH 2004, 1288.; a továbbiakban: Abh2.) az Alkotmánybíróság elutasította a Tbj. támadott- előzővel azonos szövegű-rendelkezését a jogállamiság, illetőleg a 70/A. § (3) bekezdése alapján támadó indítványt. Megállapította, hogy a jogforrási szintű, az általános és különös viszonyában álló törvények, nevezetesen az Áht. 10. §-ának a járulékfizetési kötelezettség előírásának szabályozására vonatkozó rendelkezései és a Tbj. indítvánnyal érintett rendelkezése között nem lelhető fel olyan ellentét, amely alkotmányellenesség megállapításához vezethetne. Az egységes járulék előírása pedig nem sérti az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére irányuló állami intézkedési kötelezettséget. (ABH 2004, 1288, 1291-1292.)
A 197/B/2002. (ABH 2007, 1389.; a továbbiakban: Abh3.) AB határozatban az Alkotmánybíróság az Alkotmány 17. §-a, 70/A. § (1) bekezdése, 70/E. §-a és 70/I. §-a szempontjából bírálta el, és alaptalannak találta azt az indítványt, amely a minimális vagyonnal rendelkező, de jövedelem nélküli személyeknek a járulék fizetésére kötelezését, valamint köztük a mentesítéssel összefüggő különbségtételt tartotta alkotmányellenesnek Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az a szabály, amely a nem biztosított, valamint a járulékfizetés alól mentesülők körébe sem tartozó személyek esetében a járulékfizetés mértékét a tényleges jövedelemtől függetlenül határozza meg, "önmagában véve nem tekinthető alkotmányellenesnek, mivel a társadalombiztosítás - s így az ennek részét képező egészségbiztosítás is - a közös társadalmi kockázatviselésre épül, ezért ennek érdekében szükségszerű, hogy az egészségügyi szolgáltatás igénybevételére jogosító járulék fizetése ne az egyén szabad belátásán alapuljon, ne önkéntes legyen, hanem azt jogszabály kötelezően írja elő." Megállapította, hogy a járulék olyan közteher, amelyet az állam által adott szolgáltatás rendelkezésre állásáért kell fizetni, és nagyobb teher hárul a nagyobb jövedelemmel rendelkezőkre, mint a jövedelemmel nem rendelkezőkre. A jogalkotó annak érdekében, hogy a kis jövedelemmel rendelkező, összehasonlítható vagyoni helyzetben lévő egyének között elkerülje az alkotmányellenes megkülönböztetést, a járulékfizetési kötelezettség alóli mentességek meghatározásakor visszautal az Szt. 54. §-a által szabályozott jogintézményre, amely lehetővé teszi a szociális rászorultság megállapítását meghatározott jövedelmi és vagyoni viszonyok esetén. Mivel a szabályozás kellően differenciál az eltérő jövedelemmel és vagyonnal rendelkezők szempontjából, valamint a csak minimális jövedelemmel, vagy jövedelemmel egyáltalán nem rendelkezők esetében a járulékfizetési kötelezettség alól széles körű mentességet enged, az nem tekinthető az Alkotmány 70/A. §-ába ütközőnek. Az állam szociális gondoskodása pedig nem vonatkozik az e körbe tartozó minimumon túlmutató szociális intézkedések minőségére. A kötelező biztosítás alapján válik teljessé az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének garantálása. (ABH 2007, 1389, 1393, 1395-96.)
A jelenlegivel azonos szövegű rendelkezést az 1061/B/2007. AB határozat (a továbbiakban: Abh.4.) vizsgálta, és nem találta az Alkotmány 70/I. §-ába ütközőnek, hogy a biztosítottal fennálló hozzátartozói kapcsolat nem jogosít egészségügyi szolgáltatás igénybe vételére, illetőleg nem jelent többszöri fizetési kötelezettséget, ha az eltartó fizeti meg a járulékot a hozzátartozó helyett. (ABK 2009. január, 76, 78.)
Az indítvány a fenti döntésekben elbírált alkotmányossági problémákat veti fel, a korábbi indítványokban foglaltakkal lényegében azonos érvek alapján. Mivel az Abhl.-Abh2. meghozatala idején a Tbj. 39. § (2) bekezdése jelentősen eltérő szöveggel volt hatályban, illetőleg az Abh4. más indokok alapján vizsgálta a rendelkezést, az újabb indítvány tárgya ebben a vonatkozásban nem minősül "ítélt dolognak".
Ugyanakkor az Abh3. meghozatala idején hatályos normaszöveg a jelenlegitől csak annyiban tért el, hogy maga határozta meg a járulék mértékét, szemben az utaló szabállyal. Mivel az indítványok sem a korábbi, sem a jelenlegi ügyben a járulék összegszerűségét nem érintették, a különbség a felvetett alkotmányossági probléma szempontjából közömbös. Az Abh3. által elbírált alkotmányossági kérdések tekintetében így "ítélt dolog" esete áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást a Tbj. 39. § (2) bekezdésének az Alkotmány 17. §-ára, 70/A. § (1) bekezdésére, 70/E. §-ára és 70/I. §-ára alapított alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.
2. Az indítványt az Alkotmány egyéb rendelkezéseivel összefüggésben az Alkotmánybíróság érdemben bírálta el. Ennek során értelemszerűen felhasználta mindazokat az érveket és megállapításokat, amelyek a tartalmi összefüggésbe hozható korábbi döntésénél irányadók voltak. (652/B/1997. AB határozat, ABH 1997, 752, 754-755.)
Az indítványozó azon kifogásával összefüggésben, mely szerint a rendelkezés alkotmányellenesen nem részesíti az egészségügyi szolgáltatásra nem jogosultak közül a vagyonnal, jövedelemmel egyáltalán nem rendelkező személyeket eltérő elbánásban, az Alkotmánybíróság utal az Abh2.-ben foglaltakra, amely az egységes járulék előírása kapcsán kimondta, hogy az nem sérti az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését. Ezért ebben a vonatkozásban az indítványt elutasította.
A járulékfizetési kötelezettség és az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt élethez, emberi méltósághoz való jog között érdemi összefüggés nem áll fenn. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653-654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2002, 215, 220.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343.] Erre tekintettel az Alkotmánybíróság ezt az indítvá-nyi részt elutasította.
Az indítványozó az Alkotmány 8. §-a és a jogállamiság sérelmét annak kapcsán állította, hogy a jövedelem nélküli személyek egy része - a jogszabályi feltételeknek való megfelelés hiányában - nem mentesül a járulékfizetés alól. A mentesülés eseteit azonban a Tbj. 16. §-a tartalmazza, így a vitatott szabály a fenti alkotmányi rendelkezéssel nem áll összefüggésben. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részben elutasította.
A jogbiztonság sérelmére hivatkozott az indítványozó a rendelkezésnek az Áht.-vel való összevetése alapján. Az Alkotmánybíróság az Abh2.-ben állást foglalt ebben a kérdésben, és megállapította, hogy a Tbj. támadott rendelkezése és az Áht. között nem áll fenn ellentét. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.
IV.
Az indítványozó a Tbj. 39. § (4)-(6) bekezdése és az Art. 20. § (6) bekezdése alkotmányellenességét csak a "szoros összefüggéssel" indokolta.
Az indítvány e tekintetben nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelményeknek, amely szerint annak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e tartalmi követelmény hiányában az indítvány ebben a vonatkozásban érdemben nem bírálható el, ezért azt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2009. július 7.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.