Az indítványozó a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 199..." />

792/B/2007. AB határozat

a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (1) bekezdésének "de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (1) bekezdésének "de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 199...

792/B/2007. AB határozat
a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (1) bekezdésének "de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (1) bekezdésének "de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 42/D. § (1) bekezdésének "de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka" szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az Ebtv. 42/D. § (1) bekezdése szerint a gyermekgondozási díj a naptári napi átlagkereset 70 százaléka, de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka. Az indítványozó a gyermekgondozási díjnak a minimálbér kétszerese 70 százalékában történő maximálását sérelmezte. Véleménye szerint e rendelkezés miatt "az jár a legjobban," akinek a korábbi havi bruttó átlagkeresete nem haladja meg a 155-160 ezer forintot. "Mindazok, akiknek keresete ezt a mértéket meghaladja, méltánytalanul hátrányos helyzetbe kerülnek, hiszen az állam a teljes bruttó jövedelmük után igényt tart egészségbiztosítási járulékukra, úgy, hogy nem az ennek megfelelően arányos és igazságos mértékű ellátást biztosítja." Álláspontja szerint a támadott rendelkezés megvalósítja a magasabb jövedelemmel rendelkezők hátrányos megkülönböztetését, sértve ezzel az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltakat, és az Alkotmány 15. §-ában megállapított, a család védelmére vonatkozó rendelkezést is. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy általában azok, akiket ez a rendelkezés érint, jövedelmük jelentős részét lakáshitel törlesztésére fordítják, így annak jelentős visszaesése miatt a családjuk eltartása komoly veszélybe kerülhet. Álláspontja szerint sérül az Alkotmánynak a szociális biztonságra vonatkozó 70/E. § (1) bekezdése, valamint a gyermekek védelmére vonatkozó 67. § (1) bekezdése is. Az indítványozó elfogadhatónak tartja a törvény indokolásának azt a gondolatát, hogy a költségvetés egyensúlyának biztosítása érdekében bizonyos korlátozások szükségesek, de álláspontja szerint ez már megvalósul a gyermekgondozási díj mértékének az átlagkereset 70 százalékában történő megállapításával. Igazságtalannak tartja, hogy a gyermekgondozási díjat nem a táppénz mértékére vonatkozó szabályok szerint állapítják meg. Véleménye szerint nem érthető, és nem indokolható az, hogy miért van hátrányosabb helyzetben a gyermekgondozási díjat kapó anya a keresőképtelenség miatt táppénzen lévő munkavállalónál, miért nem kaphatja meg azt az összeget, amit ha táppénzen lenne, felső korlát nélkül megkapna. Véleménye szerint a gyermekgondozási díj törvényi maximálása alkotmányellenes, ezért kérte, hogy azt az Alkotmánybíróság nyilvánítsa alkotmányellenesnek és semmisítse meg.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
"15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét."
"67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
"70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak"
2. Az Ebtv. érintett rendelkezése:
"42/D. § (1) A gyermekgondozási díj a naptári napi átlagkereset 70 százaléka, de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az Ebtv. 42/D. § (1) bekezdésében a gyermekgondozási díj mértékének a kifogásolt szövegrész szerinti maximálása sérti-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott hátrányos megkülönböztetés tilalmát.
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmánynak e rendelkezése a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelmény. A hátrányos megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy az állam részéről minden megkülönböztetés tilos lenne. Ez a tilalom kifejezetten arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. A hátrányos megkülönböztetés tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget a jogalanyok között. Hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha a szabályozás lényegi eleme tekintetében nem azonos az alanyok elbírálása, jogaik és kötelezettségeik meghatározása. Nem lehet viszont hátrányos megkülönböztetésről beszélni akkor, ha a jogi szabályozás eltérő jogalanyi körre állapít meg eltérő rendelkezéseket. [9/1990. (IV. 25.) ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.; 191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.]
A gyermekgondozási díj a gyermek gondozását elősegítő, járulékfizetés fejében járó jövedelempótló ellátás, amely legkorábban a terhességi-gyermekágyi segély, illetőleg az annak megfelelő időtartam lejártát követő naptól a gyermek 2. életévének betöltéséig jár. A gyermekgondozási díj a társadalombiztosítás, ezen belül az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai körébe tartozik, járulék fejében járó szolgáltatás. A jogosultak az őket megillető gyermekgondozási díjat a biztosítási elvnek megfelelően - a felső korlát eléréséig - a járulékalapot képező jövedelmük arányában kapják.
Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már rámutatott arra, hogy "a társadalombiztosítás rendszere csak részben működik a »vásárolt jog« elve alapján, másrészt azonban azt szociális szempontok működtetik. A társadalombiztosítás (...) olyan vegyes rendszerű biztosítás, amelynek tartalma nem kizárólag az ellenszolgáltatásért szerzett jogosultság, amely tehát nem kizárólag piaci mechanizmusok alapján működő újraelosztást valósít meg, hanem amelyen belül különféle szociális szempontok is érvényesülnek." [26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 198.] Az Alkotmánybíróság a nyugdíjak emelésének nominális korlátozása alkotmányellenességének vizsgálata során a 26/1993. (IV. 29.) AB határozatában megállapította, hogy "a nyugdíjak nominális maximálása a vegyes rendszerű társadalombiztosításon belül alapvetően a szociális vonatkozás kifejeződése. (...) A magasabb összegű nyugdíjak emelésének nominális maximálása (...) olyan technikai kérdés, amely csak szélső esetben vethet fel alkotmányossági problémát, nevezetesen akkor, ha a magasabb nyugdíjak tekintetében a jogalkotó a biztosítási elemet - önkényesen- teljesen figyelmen kívül hagyná, vagy csak aránytalanul venné figyelembe." (ABH 1993, 196, 202.) Az Alkotmánybíróság e megállapítást a gyermekgondozási díj maximálását illetően is irányadónak tekinti.
Az Ebtv. 42/D. § (1) bekezdése mindenkire nézve egységesen határozza meg azt, hogy a gyermekgondozási díj mértéke a naptári napi átlagkereset 70 százaléka, de ez nem lehet több havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százalékánál. A szabályozás e tekintetben megkülönböztetést nem tartalmaz. Ebből a minden jogosultra vonatkozó általános előírásból azonban az következik, hogy a kisebb keresetűek a naptári napi átlagkeresetük figyelembevételével nem érik el a felső korlátot, ezért őket a teljes keresetük arányában illeti meg a gyermekgondozási díj. A magasabb jövedelemmel rendelkezők napi átlagkeresetének 70 százaléka e felső korlátot eléri, és ezért ők az ezt meghaladó jövedelmük után már magasabb összegű gyermekgondozási díjat - a díj mértékének törvényi maximálása miatt - nem kaphatnak.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a gyermekgondozási díj mértékének maximálása nem vezet a magasabb jövedelműek hátrányos megkülönböztetéséhez azáltal, hogy emiatt náluk a gyermekgondozási díj megállapítása nem a teljes jövedelmük egészének figyelembevételével történik, míg az alacsonyabb jövedelműeknél e korlát eléréséig ez teljes egészében megtörténik. Ez az eltérés alkotmányosan indokolható a gyermekgondozási díjnak azzal a szerepével, hogy az állam hozzájárulásával elősegítse a gyermekek otthoni gondozását az első két évben. Ezért a jogalkotó az egyéb feltételek szempontjából homogén csoportnak minősülő személyek között a gyermekgondozási díj törvényi maximálásával hátrányos megkülönböztetést nem idézett elő.
Nem állapítható meg a magasabb jövedelmű gyermekgondozási díjra jogosultak hátrányos megkülönböztetése abban a vonatkozásban sem, hogy a táppénz összegének megállapításánál ilyen maximálást a hatályos rendelkezések nem alkalmaznak. A gyermekgondozási díjat igénybevevők, valamint - az egészségügyi pénzbeli ellátás egy másik formájára - a táppénzre jogosultak nincsenek azonos jogi helyzetben, nem tekinthetők azonos szabályozási körbe tartozóknak. A két ellátásnak nem ugyanaz a rendeltetése, célja, mások a jogosultsági feltételek és a folyósítás időtartama. Mivel a jogalkotó nem azonos szabályozási körön belül alkalmazott eltérő megoldást a pénzbeli szolgáltatás mértékének a megállapításánál, ezért diszkrimináció nem állapítható meg. Annak megítélése pedig, hogy igazságos-e a kifogásolt rendelkezés, nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Az Alkotmánybíróság korábban már több határozatában is kimondta, hogy önmagában nem vizsgálja a jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának és igazságosságának kérdéseit. (722/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 519, 522.; 677/B/1995. AB határozat, ABH 2000, 590, 592.; 282/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1355, 1363.)
Mindezeket figyelembevéve az Ebtv. 42/D. § (1) bekezdésének kifogásolt szövegrésze az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének rendelkezését nem sérti, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a sérelmezett rendelkezés ütközik-e az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében megállapított szociális biztonsághoz való joggal.
Az Alkotmánybíróság 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában megállapította, hogy az államnak a polgárai szociális biztonsága tekintetében fennálló kötelezettségeit az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében foglaltak általános jelleggel nevesítik. Az államnak az Alkotmányból levezethető kötelezettsége az intézményi háttér biztosítása, a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerének megszervezése és működtetése. "A szociális biztonság nem jelent sem biztosított jövedelmet, sem pedig azt, hogy az állampolgárok egyszer elért életszínvonala a gazdasági viszonyok kedvezőtlen alakulása következtében ne csökkenhetne." (ABH 1991, 146, 163.) Azt is megállapította az
Alkotmánybíróság, hogy az ellátás igénybevételi feltételeinek meghatározásánál a jogalkotó széles körben mérlegelheti a társadalom gazdasági és szociális helyzetét. A gazdaság helyzetére, az ellátórendszerek teherbírására tekintettel alakíthatja a szociális ellátások körét mindaddig, amíg valamely Alkotmányban rögzített elv nem sérül. (292/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 874, 876-877.) A 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában azt is megállapította az Alkotmánybíróság, hogy az Alkotmány 70/E. §-ában meghatározott szociális biztonsághoz való jog "a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum állami biztosítását tartalmazza, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához." (ABH 1998, 251.) A 42/2000. (XI. 8.) AB határozat arra is rámutatott, hogy a szociális intézményrendszer keretében nyújtandó ellátásnak olyan minimumot kell nyújtania, hogy az biztosítsa az emberi méltósághoz való jog megvalósulását. (ABH 2000, 329, 334.) Az Alkotmánybíróság több határozatában azt is kimondta, hogy a szociális biztonsághoz való jog nem kizárólag a társadalombiztosítás útján valósítható meg. (Pl. 514/B/2000. AB határozat, ABH 2005, 907, 911.)
Az Alkotmánybíróság a gyermekgondozási díj mértékének a kifogásolt rendelkezés szerinti maximálását nem tartja ellentétesnek az Alkotmány szociális biztonsághoz való jogot meghatározó 70/E. § (1) bekezdésével. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdéséből nem következik az államnak kötelezettsége a korábbi jövedelem teljeskörű helyettesítésére és a gyermekgondozási díj mértékének az egész átlagkereset arányában történő megállapítására. Az Ebtv. 42/D. § (1) bekezdésének a "de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka" szövegrészének az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésével való ellentéte nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.
3. Az indítványozó szerint a sérelmezett rendelkezés ellentétben áll az Alkotmány 15. §-ában megfogalmazott a család védelmére, valamint a 67. §-ban megállapított gyermekek védelmére vonatkozó rendelkezéssel is.
Az Alkotmány 15. §-a az államnak a házasság és a család védelmére vonatkozó kötelességét fogalmazza meg, "azt az államcélt, hogy a törvényhozó jogszabályok megalkotása útján részesítse védelemben a házasság és a család intézményét." [7/2006. (II. 22.) AB határozat, ABH 2006, 181, 207.] Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése a gyermek alapvető jogairól szól, egyidejűleg a család, az állam és a társadalom alapvető kötelezettségeit megszabva. Ezekből az alkotmányos védelmi kötelezettségekből szintén nem vonható le olyan következtetés, hogy az állam köteles lenne a gyermekgondozási díjat felső korlát nélkül megállapítani. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ebtv. 42/D. § (1) bekezdésének "de legfeljebb havonta a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka" szövegrészének az Alkotmány 15. §-ára és 67. § (1) bekezdésére alapított sérelme nem áll fenn, ezért az indítványt e részében is elutasította.
Budapest, 2008. április 14.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.