adozona.hu
265/B/1994. AB végzés
265/B/1994. AB végzés
a magánszemélyek jövedelemadójáról, valamint a társasági adóról szóló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos megállapítása tárgyában benyújtott indítványok alapján meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvénynek az 1993. évi Cl. törvény 16. §-a által megállapított 32. § (4) bekezdése, valamint a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvénynek az 1993. évi IC. törvény 7. §-a által megállapított 9. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló el...
265/B/1994. AB végzés
a magánszemélyek jövedelemadójáról, valamint a társasági adóról szóló indítvány tárgyában
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos megállapítása tárgyában benyújtott indítványok alapján meghozta a következővégzést:
Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvénynek az 1993. évi Cl. törvény 16. §-a által megállapított 32. § (4) bekezdése, valamint a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvénynek az 1993. évi IC. törvény 7. §-a által megállapított 9. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló eljárást megszünteti.Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 11. § (1) bekezdés d) pontjának megsemmisítése iránt benyújtott indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvénynek (a továbbiakban: Szja. tv.) az 1993. évi Cl. törvény 16. §-a által megállapított 32. § (4) bekezdésében szabályozott minimum adó alkotmányellenességének megállapítása iránt az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el.Az Szja. tv.-nek az indítványozók által vitatott rendelkezése úgy rendelkezett, hogy "Az egyéni vállalkozó, ha az e tevékenységből származó - a korábbi évek veszteségei nélkül számított - folyó évi jövedelme az egyéni vállalkozásból származó - az eladott áruk beszerzési értékével, az alvállalkozói teljesítmények értékével, valamint a bérmunkadíj összegével csökkentett - bevételének a 2 százalékát nem éri el, akkor e jövedelem és az előzőek szerint számított bevétel 2 százaléka közötti különbözettel az adóalapját növeli. Abban az esetben, ha az előzőek szerint számított folyó évi jövedelem nulla, vagy veszteség keletkezett, akkor az egyéni vállalkozói bevételből származó jövedelmet nullának kell tekinteni. Az adóalaphoz ily módon hozzáadott összeget egyéni vállalkozói jövedelemnek (a minimumadó alapjának) kell tekinteni."
Indítványozók szerint ez a rendelkezés - mivel a minimum adót annak a vállalkozónak is meg kell fizetnie, akinek üzletvitele nem nyereséges - sérti az Alkotmány 9. §-ában foglaltakat, a gazdasági verseny szabadságát a piacgazdaságban való részvétel egyenlőségét és a vállalkozás jogát, valamint az Alkotmány 70/I. és 70/A. §-aiban foglaltakat.
Egyik indítványozó ugyanezen okok miatt vitatja a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvénynek az 1993. évi IC. törvény 7. §-a által megállapított 9. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezését, mely szerint az adó az árbevétel 2 százalékának 36 százaléka azoknál az adóalanyoknál, akiknél az adóalap az árbevétel 2 százalékát nem éri el.
2. Egyik indítványozó kezdeményezte a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 11. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt azon rendelkezés megsemmisítését is, mely szerint a biztosítás nem terjed ki a munkáltató házastársára, kivéve, ha segítő családtagként folytat tevékenységet. Indítványozó szerint ez a rendelkezés az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdésében, valamint 15., 18., valamint 9. §-aiban foglalt rendelkezésekbe ütközik.
II.
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Szja.tv. és a társasági adóról szóló törvény indítványok által vitatott rendelkezései már nem hatályos szabályok.Az Szja.tv. vitatott 32. § (4) bekezdését az indítvány benyújtását követően 1995. január 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte az 1994. évi LXXXII. törvény 26. § (1) bekezdése. Majd a magánszemélyek jövedelemadójáról új törvény született, s a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 83. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte az 1991. évi XC. törvényt.
A társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvény 9. §-át az indítvány benyújtását követően 1995. január 1-jei hatállyal módosította az 1994. évi LXXXIII. törvény 5. §-a. Az indítványozók által vitatott rendelkezéseket az új szabályozás nem tartalmazza.
A már nem hatályos jogszabály alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-ában meghatározott bírói kezdeményezés, valamint 48. §-ában meghatározott alkotmányjogi panasz alapján vizsgálja. Ennek megfelelően a hatályát vesztett adójogszabály is csak alkotmányjogi panasz, illetőleg folyamatban levő perben, bírói indítvány alapján lehetnek alkotmánybírósági vizsgálat tárgyai. [618/B/1992. AB határozat, ABH 1995. 618.; 1117/B/1993. AB határozat, ABH 1995. 679.; 80/B/1993. AB végzés, ABH 1995. 972.]
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvénynek az 1993. évi Cl. törvény 16. §-a által megállapított 32. § (4) bekezdése, valamint a társasági adóról szóló 1991. évi LXXXVI. törvénynek az 1993. évi IC. törvény 7. §-a által megállapított 9. §-a alkotmányosságának utólagos vizsgálata iránt indult eljárást megszüntette.
2. Az Alkotmánybíróság már korábban 266/B/1993. AB határozatában (ABH, 1994. 594-596.) vizsgálta a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 11. § (1) bekezdés d) pontjának alkotmányosságát. E határozatában a rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Indítványozó az Alkotmánynak - a 266/B/1993. AB határozatban nem vizsgált - rendelkezéseire alapítja indítványát.
Álláspontja szerint a vitatott rendelkezés sérti az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdésében foglaltakat, mert alapvető jog lényeges tartalmát korlátozza, de nem jelöli meg azt az alapvető jogot, amelynek lényeges tartalmát e szabály korlátozná. Megítélése szerint az Alkotmány 15. §-ával is ellentétes, mely szerint a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét, és az 18. §-ba ütközik, amely arról rendelkezik, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez, és sérti a 9. §-ban szabályozott vállalkozáshoz való jogot.
Megállapítható, hogy a vitatott törvényi rendelkezés és az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezések között tartalmi összefüggés nem áll fenn. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány az Alkotmánybíróság által már elbírált jogszabályi rendelkezés alkotmányossági vizsgálatára alkalmas, megalapozott, új indokot nem tartalmaz, így az indítványt - érdemi elbírálás nélkül - visszautasította.
Budapest, 1996. december 16.
Dr. Schmidt Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró