102/B/1996. AB határozat

alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadó-számítási ügyben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 34. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt pedig elutasítja.
1. Indítványozó 1994. augusztus 19-én nyu...

102/B/1996. AB határozat
alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadó-számítási ügyben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 34. §-a alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt pedig elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Indítványozó 1994. augusztus 19-én nyugállományba került. 1994. évi összjövedelme két részből tevődött össze: munkahelyi keresetéből és nyugdíjából. Nyugállományba vonulása után azonban az évben más adóköteles jövedelme nem keletkezett.
Az indítványozó 1994. évre vonatkozó személyi jövedelemadó bevallását az adóhatóság nem fogadta el, s eredménytelen egyeztetés után az APEH megyei igazgatósága őt 1995. július 17-én kézbesített határozatában meghatározott összegű személyi jövedelemadó befizetésére kötelezte. E határozatot - fellebbezés folytán - az APEH Adóügyi Főosztálya másodfokon helybenhagyta. Bár az 1995. augusztus 23-én kiadott másodfokú határozat tájékoztatást adott arról, hogy az jogszabálysértésre hivatkozással bíróság által felülvizsgálható, kereseti jogával az indítványozó nem élt. Esetében ugyanis - indokolja az indítványozó - "az APEH nem közvetlen jogszabálysértést követett el, hanem kihasználta egy jogszabály hiányosságait". Erre való tekintettel 1995. szeptember 5-én alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé, melyben jogsérelmét a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló - akkor még hatályos 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja.) általa alkotmányellenesnek tartott 38. § (4) bekezdésére alapozta. Ez a bekezdés a fizetendő adó olyan számítási módját írta elő, mely - az Szja. más rendelkezéseivel összefüggésben - egyrészt jövedelemnek tekintette az év folyamán munkaviszonyból eredő bért, az egyéb jogviszonyból származó díjazást, a nyugdíjat és megszerzett egyéb vagyoni érték egészét vagy csökkentett részét, másrészt úgy rendelkezett, hogy csak az adóalap után - az adó mértéke szerint - kiszámított adóból lehetett levonni a nyugdíj adójának összegét. Az indítványozó felfogása szerint az Szja. 38. § (4) bekezdése, mely "csak egyetlen módon" határozta meg "azt a módszert, amely szerint a nyugdíjra vonatkozó adókedvezményt számítani kell" ..."joghiányos" szövegezésével az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésébe ütköző esélyegyenlőtlenséget idézett elő a nyugdíjas állampolgárok között. Az év közben nyugállományba vonult, de további külön jövedelmet nem szerzett személyek ugyanis a jövedelem-összevonási módszer miatt az év hátralévő részében - ahogy indítványozó fogalmaz - "csupasz nyugdíjuk" után jogtalanul, magasabb adósávban kényszerültek személyi jövedelemadót fizetni azokhoz képest, akik az év elejétől voltak nyugdíjasok, de egyéb jövedelmük úgyszintén nem keletkezett.
Az ismertetett tényállásra figyelemmel az indítványozó alkotmányjogi panasza orvoslását, valamint a panasza alapjául szolgáló Szja. 38. § (4) bekezdésének utólagos vizsgálatát és megsemmisítését kérte.
2. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 83. § (2) bekezdése az Szja.-t hatályon kívül helyezte. Az új törvény az Szja. kifogásolt rendelkezését - valamint az azzal összefüggő egyéb törvényi előírásokat - más szerkezeti megoldással, eltérő szövegezéssel és nem teljesen azonos értelemmel vette át. Az Alkotmánybíróság ezért arra való hivatkozással, hogy - az alkotmányjogi panaszt kivéve - csak hatályos jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és teljes vagy részbeni megsemmisítésére irányuló határozott tartalmú kérelmet vonhat vizsgálati eljárás alá, felhívta az indítványozót, közölje, hogy az Szja tv. mely konkrét rendelkezésének alkotmányjogi felülvizsgálatát tartja indokoltnak.
Az indítványozó válaszában mind az alkotmányjogi panasza "tartalmát, illetve értelmét", most már az Szja tv. "34. §-a joghézagos fogalmazása, illetve tartalma miatt ugyanúgy fennállni" látta, mint korábbi beadványaiban. Az állam továbbra is "adót vet ki a csupasz nyugdíjra", hiszen a törvény 34. § a) pontja szerint változatlanul csak az összevont adóalap után számított adót lehet csökkenteni a nyugdíj összegének az adótábla szerint kiszámított adójával. Érthetetlen a számára, hogy bár "tárgyévi aktív keresetére eső" adóját "rendesen megfizette, az állam mégis kb. egyhavi nyugdíj nagyságú adóval még a csupasz nyugdíját is megterhelte." Az Szja tv. 34. § a) pontja - fejti ki az indítványozó - "ugyanazokat a joghátrányokat idézi elő, mint amik az előző törvénynél voltak. Itt is csak egyféle a nyugdíj adókedvezményének számítási módja, illetve lehetősége". E "joghiányos szövegezés" sérti az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében előírt azt az állami kötelezettséget, mely szerint "az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel" a joghátrányokat meg kell szüntetni.
II.
3. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a szerint az őt érintő jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségét már kimerítette.
Az indítványozó az utóbb említett törvényi feltételnek - a rendelkezésére álló egyéb jogorvoslati lehetőség kimentésének, konkrétan az államigazgatási határozat bíróság előtti megtámadásának - nem tett eleget. E mulasztás miatt az Alkotmánybíróság az indítványozó alkotmányjogi panaszával nem foglalkozhatott. Az alkotmányjogi panasz indokaként megjelölt Szja tv. 34. § a) pontja alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára előterjesztett indítványt azonban az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. § b) pontja és 21. § (2) bekezdése alapján érdemben bírálta el.
4. Az Szja tv. 3. § 23. pontja szerint nyugdíj: "a társadalombiztosításról szóló törvény alapján folyósított nyugellátás", ideértve számos - tételesen felsorolt - nyugdíjszerű járadékot és jövedelmet is. A törvény 4. § (1) bekezdése kimondja, hogy "Jövedelem a magánszemély által az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett bevétel egésze, vagy annak e törvényben elismert költségekkel csökkentett része, vagy annak e törvényben meghatározott hányada." A törvény 3. § 6. pontja pedig fő szabályként rögzíti, hogy az "Adóév: az az időszak, amelyre vonatkozóan az adó alapját meg kell állapítani; ez a naptári év..." Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a magánszemélyek jövedelemadóját bevezető 1987. évi VI. törvény meghozatala óta minden személyi jövedelemadóról szóló törvény jövedelemnek tekintette a magánszemély egy naptári évben szerzett összes bevételét, természetesen az adott törvény által elismert adómentes jövedelmekkel és kiadásokkal, költségekkel vagy költséghányadokkal csökkentett részében.
Az Szja tv. 34. §-a akként rendelkezik, hogy a számított - azaz az összevont adóalap után az adótábla szerint megállapított - adót "csökkenti: a) annál a nyugdíjas magánszemélynél, akinek nyugdíja nem adómentes, a nyugdíj... összegének az adótábla szerint kiszámított adója." (A korábbi törvények lényegileg hasonló értelemben rendelkeztek.)
Mivelhogy a nyugdíj is jövedelem, ezért azt a fizetendő adó kiszámításakor figyelembe kell venni. Az az Szja tv. 34. §-ában nyújtott kedvezmény, hogy a nyugdíj után nem kell adót fizetni, nem más, mint a nyugdíjasok javára alkalmazott pozitív diszkrimináció. [A korábbi Szja-törvények alapján ezt az elvi megállapítást az Alkotmánybíróság már a 26/1991. (V. 20.) határozatában (ABH 1991. 70-72.) és a 409/B/1993. számú végzésében (ABH 1993. 900.) is kifejtette.]
Az indítványozónak a "csupasz" nyugdíj megadóztatására vonatkozó állítása tehát téves. A nyugdíjnak és más jövedelemnek az adóalapba való összevonása nem ütközik az Alkotmány 70/A. §-ának - a személyek közötti indokolatlan különbségtételt tiltó, a hátrányos megkülönböztetést büntetni és az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését elősegíteni rendelő - bekezdéseivel.
Az indítványozó az év közben nyugdíjba vonuló személy jövedelemadója számítási módjának a hatályos szabályozástól - ami tartalmilag megfelel a korábbi törvények számítási előírásainak is - eltérő megoldását tartaná alkotmányosnak. Véleménye szerint a többféle számítási módszer bevezetése feloldaná az "egyszerű" -nek, "joghézagos"-nak, "joghiányos"-nak nevezett és "esélyegyenlőtlenséget" teremtő hatályos szabályozásnak az alkotmányellenességét.
A hatályos szabályozás nem hozható összefüggésbe az Alkotmánynak az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölése segítését államcélként meghatározó 70/A. § (3) bekezdésével. Az Alkotmány 70/I. §-a viszont azt mondja ki, hogy minden állampolgár köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Mivelhogy a nyugdíj is jövedelem, s az adófizetés a közteherviselés egyik fontos módja, az Szja tv. pedig nem alkotmányellenesen határozza meg azt, hogy a naptári évben szerzett jövedelem - törvényben meghatározott kivételektől eltekintett - egésze képezi az adó alapját, éppen az indítványozó által helyesnek tartott szabályozási mód vezetne alkotmányellenes megkülönböztetéshez. Az évi jövedelem összegezése szempontjából közömbös, hogy a magánszemély egyéb adózás alá tartozó bevétele a nyugdíjba vonulás előtt, a nyugellátás megállapítása alatt vagy utána keletkezett.
5. A 3-4. pontban kifejtett indokaira tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a törvényben meghatározott előfeltétel hiányában visszautasította, az Szja tv. 34. § a) pontja alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványt pedig megalapozatlansága miatt elutasította.
Budapest, 1996. április 29.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.