adozona.hu
544/B/1997. AB határozat
544/B/1997. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítása iránt benyújtott indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítása iránt benyújtott indítvány ügyében meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely szerint jogalkotói mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzet állott elő azáltal, hogy a jogalkotó nem határozta meg az adó általános fogalmát, elutasítja.
Az indítványozó szerint sem az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.), sem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény...
544/B/1997. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítása iránt benyújtott indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítása iránt benyújtott indítvány ügyében meghozta az alábbihatározatot:
Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely szerint jogalkotói mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzet állott elő azáltal, hogy a jogalkotó nem határozta meg az adó általános fogalmát, elutasítja.INDOKOLÁS
Az indítványozó szerint sem az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.), sem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.), sem pedig az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) nem határozza meg az adó fogalmát. Ez a hiányosság nem csak a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 4. § c) pontjában foglaltakat, de az Alkotmánynak a jogállamiságról szóló 2. §-át is sérti. Kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a jogalkotó alkotmányellenes mulasztását és kötelezze ennek megszüntetésére.Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a jogi norma tartalmának alkotmányossági kérdéseivel. Megállapította: "a jogalkotó feladata az, hogy a jogi szabályozás körébe vont életviszonyokat megfelelő rendelkezésekkel szabályozza" (847/B/1996. AB határozat; ABH 1996, 644., 645.).
Másutt, a 11/1992. (III. 5.) AB határozatában elvi jelentőséggel hívta fel a figyelmet a jogállamiságnak arra az alkotmányos követelményére, hogy - mivel a jogbiztonság szorosan a jogállamisághoz kapcsolódik - a jogbiztonság "az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára ... előre láthatóak legyenek" [ABH 1992, 84., 58/1996. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1996, 342., 343.].
Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján tehát azt vizsgálta, hogy a jogalkotó eleget tett-e az ismertetett, az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő követelményeknek.
A jogalkotó - a jogállami követelményeket és a jogtudomány megállapításait is szem előtt tartva - maga dönti el, hogy milyen fogalmakat használ és hogyan szabályozza a szövegben használatos fogalmakat. Célszerű, de nem feltétlen követelmény ugyanis az, hogy például az adójogszabályok tartalmazzanak adó fogalommeghatározást.
Ennek főként az adó és a más jellegű, az államot vagy az önkormányzatot megillető kötelező befizetések megkülönböztetése és elhatárolása szempontjából volna jelentősége.
A világosság, egyértelműség és kiszámíthatóság azonban biztosítható úgy is, hogy egyes fogalmak - így az adó fogalma is - oly módon nyernek megfogalmazást, hogy az adózás rendszerén belül, az adott időben alkalmazandó jogszabályok részletszabályaiból és összefüggéseiből a fogalom legfontosabb elemei mindenki számára nyilvánvalóvá válnak.
A hatályos szabályozás ez utóbbi megoldást választotta az adó jogi fogalmának meghatározásánál.
Az Alkotmány 70/I. §-a a közteher fogalmát használja, anélkül azonban, hogy ezt közelebbről meghatározná:
"A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
Ezen az alapvető kötelezettségen alapul az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. (a továbbiakban: Áht.) 10. §-ának rendelkezése:
"(1) A Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetésből ellátandó feladataihoz.
(2) A fizetési kötelezettség elsősorban adó, illeték, vám, vámbiztosíték, járulék, hozzájárulás, bírság vagy díj formájában írható elő."
Az Art. 3. § (1) bekezdése az adóra nézve ugyancsak nem nyújt tartalmi fogalommeghatározást, hanem az adó fogalmát eljárásjogi oldalról, a törvény tárgyi hatálya szempontjából közelíti meg.
Az adó eljárási értelemben vett fogalmát így fogalmazza meg:
"E törvény hatálya kiterjed az adóval, illetékkel összefüggő, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó)".
A közgazdaságtan vagy a pénzügyi jog tudománya elméletileg különbségeket is tesz a kötelező befizetési formák között: jellemzőként az adóról megállapítja azt, hogy az adóval szemben nincs személyre szóló, alanyi jogon kötelező ellenszolgáltatás, míg általában az illetékkel vagy éppen a járulékkal szemben igen, vagy, hogy a bírság mindig szankcióként kerül befizetésre.
Ennek a különbségtételnek is lehetnek alkotmányos összefüggései. Hiszen a jogalkotói autonómia nem terjedhet odáig - mint arra az Alkotmánybíróság konkrét esetben rámutatott -, hogy önkényesen minősítsen át egyes kötelező befizetéseket [43/1995. (VI. 30.) AB határozat ABH 1995, 188., 193.; 32/1998. (VI. 25.) AB határozat ABH 1998, 251., 254.].
Az indítvánnyal összefüggésben azonban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az idézett hatályos törvényi rendelkezésekből mindenki számára világosan és egyértelműen meghatározhatók az adónak a lényeges jellemzői:
- közteherjellegű,
- kötelező befizetés, amelyet
- a személy a saját jövedelme, vagyona terhére
- az államháztartás valamely alrendszere (központi költségvetés, elkülönített pénzalapok, társadalombiztosítás vagy helyi önkormányzat) javára köteles megfizetni.
Az állam, a hatóság pedig jogosult ezt a kötelezettséget megállapítani és az adót beszedni.
Az adónak a lényeges jellemzői különben bővülnek még az anyagi adójogszabály személyi hatályára, az adott adóra vonatkozó tényállási elemek szabályaival. Ezzel a konkrét adónem fogalma is meghatározhatóvá válik.
Az Alkotmánybíróság megállapította tehát, hogy nem terheli alkotmányellenes mulasztás a jogalkotót azért, mert sem az Szja tv., sem pedig az Áfa tv. külön nem tartalmazza az adó jogi fogalmát. Megfelel a jogbiztonság alkotmányos követelményének az, hogy az adó jogi fogalma az Alkotmányból, az Áht.-ból és az Art.-ból egyértelműen, világosan és az adóztatás egészére irányadóan meghatározható.
Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1999. április 13.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró