402/B/2002. AB határozat

az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 207. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 207. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények mód...

402/B/2002. AB határozat
az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 207. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény 207. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvény (a továbbiakban: Tv.) 207. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és hatálybalépésének időpontjára visszamenőleges megsemmisítését kérte. Az indítvány utalt arra, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 7. §-ának (2) bekezdése 1999. január 1. napjától úgy rendelkezett, hogy "ha a biztosított az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogviszony alapján törvényben meghatározott végkielégítésben részesült, a biztosítási ideje annyiszor 30 nappal hosszabbodik meg, ahány havi átlagkeresetének (illetményének) a végkielégítés megfelel, de legfeljebb tizenkétszer 30 nappal. " E rendelkezést a Tv. 207. §-ának (1) bekezdés b) pontja 2000. január 1. napjával hatályon kívül helyezte, és a Tv. 207. § (5) bekezdése kimondta, hogy az 1999. december 31-ét követően kifizetett végkielégítéssel biztosítási időt szerezni nem lehet.
Az indítványozó úgy vélte, hogy ez a rendelkezés az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik, mert egy korábban megszerzett várományt hiúsít meg, emiatt sérül a szerzett jogok védelmének elve. Ezért kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a kifogásolt rendelkezést alkotmányellenessége miatt semmisítse meg.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: "2. § (1) A Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam. "
2. A Tv. kifogásolt rendelkezése:
"207. § (5) Az 1999. december 31-ét követően kifizetett végkielégítéssel biztosítási időt szerezni nem lehet. "
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján azt vizsgálta, hogy a kifogásolt rendelkezés érint-e a korábban hatályban volt rendelkezés alapján szerzett jogot, minősíthető-e olyan várománynak a végkielégítés alapján szerezhető biztosítási idő, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének védelme alatt áll.
Az Alkotmánybíróság több határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált "jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása. " [Pl.: 62/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364, 367.] A 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szerzett jogok védelme a jogállamban szabályként érvényesül, de nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály. (ABH 1995, 188, 192.) Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy "az alkotmányos védelmet élvező szerzett jogok a már konkrét jogviszonyokban alanyi jogként megjelenő jogosultságok, illetőleg azok a jogszabályi ígérvények és várományok, amelyeket a jogalkotó a konkrét jogviszonyok keletkezésének lehetőségével kapcsol össze. A jogszabályok hátrányos megváltoztatása így csak akkor ellentétes a szerzett jogok alkotmányos oltalmával, ha a módosítás a jog által már védett jogviszonyok lefolyásában idéz elő a jogalanyokra nézve kedvezőtlen változtatást. " (731/B/1995. AB határozat, ABH 1995, 801, 805.)
2. A Tv. -t az Országgyűlés 1999. november 9-i ülésnapján fogadta el, kihirdetésére 1999. november 13-án került sor. A Tv. 207. § (1) bekezdés b) pontja a Tbj. 7. § (2) bekezdését a törvény hatálybalépésével egyidejűleg, 2000. január 1. napjával, a jövőre nézve helyezte hatályon kívül, tehát végkielégítés beszámításával biztosítási időt szerezni ettől az időponttól nem lehet. Ezzel összefüggésben, ezt pontosítva a Tv. 207. § (5) bekezdése kimondta, hogy az 1999. december 31-ét követően kifizetett végkielégítéssel biztosítási időt szerezni nem lehet.
A Tbj. hatályon kívül helyezett 7. § (2) bekezdését, amely szerint a törvényben meghatározott végkielégítésben részesült biztosított biztosítási ideje annyiszor 30 nappal hosszabbodik meg, ahány havi átlagkeresetének (illetményének) a végkielégítés megfelel, de legfeljebb tizenkétszer 30 nappal a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról szóló 1998. évi LXVII. törvény 2. §-a állapította meg. E törvény 1999. január 1-jén lépett hatályba, és a törvény 22. § (4) bekezdése arról is rendelkezett, hogy a törvény 2. §-a szerinti szabályokat az 1998. december 31-ét követően megállapított és kifizetett végkielégítések esetében kell alkalmazni.
Fenti rendelkezések figyelembevételével az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a kifogásolt rendelkezés - mely szerint "1999. december 31-ét követően kifizetett végkielégítéssel biztosítási időt szerezni nem lehet", - visszamenőlegesen, a már kifizetett végkielégítések alapján megállapított biztosítási időtartamokat nem érintette, a már kifizetett végkielégítések alapján az érintettek jogát a biztosítási időbe történő beszámításra nem korlátozta. A támadott rendelkezés - összhangban a Tv. 207. § (1) bekezdés b) pontjával, amely a jövőre nézve vonta meg azt a lehetőséget, hogy a végkielégítés kifizetésével biztosítási időt lehessen szerezni - egyértelművé teszi, hogy a már megállapított végkielégítések 1999. december 31-ig történő kifizetése teremt lehetőséget a biztosítási idő beszámítására.
Az Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) AB határozatában már megállapította, hogy a jogalkotó viszonylag nagy szabadságot élvez az Alkotmányból eredő feladatok és a szociális jogok megvalósításának eszközei és mértéke tekintetében. (ABH 1994, 138, 140.) A 625/B/2001. AB határozatában is rámutatott az Alkotmánybíróság arra, hogy a jogalkotó alkotmányosan szabadon dönthet annak meghatározásáról is, hogy kiket és milyen feltételekkel fogad be biztosítottként a nyugdíjrendszer védelme alá. (ABH 2003. 1401, 1406.) Az Alkotmánybíróság már több határozatában is hangsúlyozta, hogy a társadalombiztosítás működőképességének a fenntartása, az állam helytállásának külső és a társadalombiztosításban rejlő okok miatti megnehezülése alkotmányosan indokolhat az érintettekre kedvezőtlenebb hatással bíró módosításokat. [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 196.; 44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205-206.] Jelen ügyben is - a törvényjavaslathoz fűzött indokolás szerint - a jogalkotói cél többek között a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai egyenlegének javítása volt, amely szükségessé tette a járulékrendszer és egyes társadalombiztosítási szabályok átalakítását, igy köztük a biztosítási időbe történő beszámítás lehetőségének megszüntetését is.
A biztosítási időbe történő beszámításnak a Tbj. 7. § (2) bekezdése alapján feltétele volt a végkielégítés tényleges kifizetése. A végkielégítés kifizetése után nyílt meg a lehetőség a biztosítási idő beszámítására. Önmagában tehát a végkielégítés megállapítása csak a végkielégítés kifizetésére teremtett magánjogi igényt, de a biztosítási idő meghosszabbítására még nem adott lehetőséget, az erre vonatkozó jogosultságot a kifizetés teremtette meg. A járulékot is csak a kifizetéskor vonhatták le. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a biztosítási idő meghosszabbítására "szerzett jog" nem áll fenn. Mivel a Tv. 207. § (5) bekezdése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével nem ellentétes, az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2007. június 19.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.