BH 2014.5.162

Közigazgatási eljárásban a meghatalmazott az ügyfél-adózó helyett jár el, magatartásáért a hatóság nem felel [2003. évi XCII. tv. 109. § (1), (2), (3) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-Magyarországi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003-2007. évekre személyi jövedelemadó (szja) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2010. szeptember 10. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. december 14. napján kelt határozatával a felperes fizet...

BH 2014.5.162 Közigazgatási eljárásban a meghatalmazott az ügyfél-adózó helyett jár el, magatartásáért a hatóság nem felel [2003. évi XCII. tv. 109. § (1), (2), (3) bek.].
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-Magyarországi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003-2007. évekre személyi jövedelemadó (szja) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2010. szeptember 10. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. december 14. napján kelt határozatával a felperes fizetési kötelezettségeit megemelve az elsőfokú határozatot megváltoztatta. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásaival nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének az együttes összege, ezért helyt­állóan, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. §-ának (1) bekezdése, 28. §-ának (1) bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe.
A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Előadta, hogy nem jogász végzettségű és mentális problémákkal küszködő testvére képviselte a közigazgatási eljárásban, az adóhatóság azonban a bizonyítási eljárásról és teherről csak a jogszabályok felsorolásával nyújtott tájékoztatást. Vitatta (egyebek mellett) a becslés jogalapját, sérelmezte az ingatlan megvásárlásával, vételára megfizetésével, továbbá az OTP bankszámlán történő jóváírásokkal kapcsolatos határozati megállapításokat.
A per során: 2011. május 12-én határozatával az alperes a határozatát - 2004. adóévre az adó-megállapításhoz való jog elévülése okán adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék törlése mellett - megváltoztatta, és a felperest 3 523 916 Ft adókülönbözet, 1 761 957 Ft adóbírság és 1 617 859 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, a módosítással nem érintett részeket változatlan tartalommal hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság feltárta az ügyben irányadó tényállást, a jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes következtetéseket vont le, határozata jogszerű rendelkezést tartalmaz.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, 339/A. § előírásait, az elsőfokú bíróság az ingatlan vételárának kifizetése, az OTP bankszámlán történő jóváírások körében okszerűtlen, iratellenes következtetéseket vont le, az alkalmazandó jogszabályokat tévesen értékelte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott.
A bevallás utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is. Az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől kezdődik. Ha az adóhatóság az adózó előzetes értesítését mellőzi, az ellenőrzés a megbízólevél egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. A megbízólevél tartalmazza az ellenőrzést végző adóellenőr nevét, illetőleg, hogy mely adózónál, mely adókötelezettségek, milyen időszakok tekintetében, milyen ellenőrzési típus keretében vizsgálhatók [Art. 93. § (1), (6) bekezdés].
A felperes ellenőrzésére kiállított megbízólevelet a képviselőjeként eljáró testvére vette át. Az Art. 7. §-a rendelkezik az adózó képviseletéről, az (1) bekezdésben meghatározva, hogy magánszemély adózót meghatalmazás alapján más nagykorú magánszemély képviselheti. Az Art. 5. § (1) bekezdése értelmében amennyiben az Art. másként nem rendelkezik adóügyekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ket. 40. §-a szabályozza a képviseletet, akként, hogy az ügyfél helyett jár el a képviselő, a meghatalmazás korlátozásának hiányában a teljes hatósági eljárás alatt. A felperes teljes körű eljárásra hatalmazta meg a testvérét, és sem az Art., sem a Ket. képviseletre vonatkozó szabályozása nem tartalmaz olyan előírást, hogy a meghatalmazott eljárásáért az adóhatóság lenne a felelős. A felperes közigazgatási eljárásban eljárt képviselőjének - a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott - mentális problémái, illetve nem jogász végzettsége jogszabályi alap nélkül, a határozatok jogszerűsége körében nem értékelhetőek.
Az adóhatóság a megbízólevélben, az iratbetekintésről felvett jegyzőkönyvben, a felperesnek megküldött értesítésekben, felszólításokban, végzésekben foglaltak szerint folyamatosan eleget tett az Art. 1. § (5) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének, a megbízólevél utolsó mondata szerint az adóhatóság képviselője a jogi segítségnyújtás feltételeiről is tájékoztatást adott. A felperes személyes nyilatkozattétele során aláírásával igazolta, hogy a jogaira és a kötelezettségeire vonatkozó figyelmeztetést megismerte, a jegyzőkönyv az elhangzottakat helyesen tartalmazza, amely szerint az adóhatóság "kitanítási kötelezettsége" nem csak írásbeli érintkezésre és a jogszabályok felsorolására szorítkozott. A Ket. 28/A. §-ában foglalt kapcsolattartási szabályok megsértése mindezek okán nem állapítható meg.
Ellenőrzési fajta (típus) a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés, amelynek keretében folytatható vagyonosodási vizsgálat. A közigazgatási iratokban megállapíthatóan az adóhatóság tájékoztatta a felperest arról, hogy vonatkozásában az Art. 109. § (1) bekezdésében szabályozott vagyonosodási vizsgálatot végez, mert a rendelkezésre álló adatok szerint a kiadásait jövedelmei nem fedezik.
A felperesnél végzett ellenőrzés bizonyítási eljárási szakaszában az adóhatóság becslést alkalmazott. Az Art. 108. §-ának (1) bekezdésében foglalt meghatározás szerint a becslés bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az adózóval az ellenőrzés megindítását (a szabályozott kivételekkel) kell közölni (93. §), azonban az adóhatóságnak az ellenőrzés során alkalmazott bizonyítási módszerről értesítési kötelezettsége nincs.
Ha az ellenőrzés alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, erről az adózót határozattal tájékoztatja [Art. 107. §-ának (3) bekezdése]. A felperes bevallásainak jogszerűségéről tájékoztató határozatot nem kapott. A (4) bekezdés szerint ha a bevallott adó-, költségvetési támogatás alapja, az igénybe vett adómentesség, adókedvezmény, a megállapított adó, illetve költségvetési támogatás nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság az adózót a megállapított tényállásról és az adókülönbözetről a jegyzőkönyv kézbesítésével értesíti. A revízió az Art. 107. §-ának (4) bekezdését megfelelően alkalmazva, megállapításai alapján jegyzőkönyvet készített, amely - jogsérelem nélkül - tartalmazta alkalmazott bizonyítási módszerként a becslési eljárást, és annak következményeit.
A jegyzőkönyv átvételével felperes az észrevételezés jogát gyakorolhatta [Art. 100. § (3) bekezdés], a jegyzőkönyv pedig tartalmazta az Art. 109. § (3) bekezdését, amely szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az adóhatóság sem a tájékoztatási kötelezettségét, sem a bizonyítási eljárás során a bizonyítási teherrel kapcsolatos figyelmeztetési kötelezettségét nem mulasztotta el, az adózó a jegyzőkönyvben foglaltakra észrevételt nyújtott be, jogorvoslati jogát gyakorolta, a közigazgatási eljárás során iratbetekintési joga korlátozva nem volt.
A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását az Art. 97. §-ának (4)-(5) bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során az adózó terhére értékelhető [Art. 97. § (6) bekezdés].
Az Art. 97. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha az adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza, mint ahogyan a felperesek ügyében jogszerűen tette, a valós adó alapját valószínűsítenie kell. Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
Kiadásai fedezetéről az adózó bír ismerettel, ezért annak bizonyítása, hogy mikor, mennyi bevétele volt, azt mire fordította, a felperest terhelte. Az adóhatóság az általa beszerzett, illetve a felperes által beterjesztett bizonyítékok alapján volt köteles dönteni, a meghozott adóhatározatokkal szembeni jogorvoslat közigazgatási perben biztosított.
E pertípusban, az úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a keresetben foglalt állítások igazolására a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, majd a közigazgatási eljárásban - az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján - lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést, (a kereseti kérelem keretei között) a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján az ingatlan vételárának kifizetése, az OTP bankszámlán történő jóváírások körében a Kúria nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében nem iratellenes tényállást rögzített, logikusan és okszerűen értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta a keresetet - bizonyítottság hiánya okán - elutasító döntését. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak lényegében a bizonyítékok felülvéleményezésére irányultak, amelynek azonban a jogszerű ítélet alapján nem volt helye.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. V. 35.338/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Dénes Tamás Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Dénes Tamás ügyvéd által képviselt Sz. A. M. felperesnek a dr. Nagy Gabriella jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. február 06. napján kelt 28.K.30.893/2011/22. számú ítélete ellen a felperes által 23. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.30.893/2011/22. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (azaz tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 352.400 (azaz háromszázkettőezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Közép-Magyarországi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003.-2007. évekre személyi jövedelemadó (szja) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2010. szeptember 10. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2010. december 14. napján kelt határozatával a felperes fizetési kötelezettségeit megemelve az elsőfokú határozatot megváltoztatta. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság megállapította, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásaival nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének az együttes összege, ezért helytállóan, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját becsléssel állapította meg, és a fedezetlen kiadásokat a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 4. §-ának (1) bekezdése, 28. §-ának (1) bekezdése alapján egyéb jövedelemként vette figyelembe.
A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Előadta, hogy nem jogász végzettségű és mentális problémákkal küszködő testvére képviselte a közigazgatási eljárásban, az adóhatóság azonban a bizonyítási eljárásról és teherről csak a jogszabályok felsorolásával nyújtott tájékoztatást. Vitatta (egyebek mellett) a becslés jogalapját, sérelmezte az ingatlan /a továbbiakban: ingatlan/ megvásárlásával, vételára megfizetésével, továbbá az OTP bankszámlán történő jóváírásokkal kapcsolatos határozati megállapításokat.
A per során: 2011. május 12-én határozatával az alperes a határozatát - 2004. adóévre az adó-megállapításhoz való jog elévülése okán adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék törlése mellett - megváltoztatta, és a felperest 3.523.916 Ft adókülönbözet, 1.761.957 Ft adóbírság és 1.617.859 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, a módosítással nem érintett részeket változatlan tartalommal hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság feltárta az ügyben irányadó tényállást, a jogszabályok helyes értelmezése és alkalmazása alapján törvényes következtetéseket vont le, határozata jogszerű rendelkezést tartalmaz.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, 339/A. § előírásait, az elsőfokú bíróság az ingatlan vételárának kifizetése, az OTP bankszámlán történő jóváírások körében okszerűtlen, iratellenes következtetéseket vont le, az alkalmazandó jogszabályokat tévesen értékelte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a.)-f.) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a.) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott.
A bevallás utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is. Az ellenőrzés az erről szóló előzetes értesítés kézbesítésétől kezdődik. Ha az adóhatóság az adózó előzetes értesítését mellőzi, az ellenőrzés a megbízólevél egy példányának átadásával vagy az általános megbízólevél bemutatásával kezdődik. A megbízólevél tartalmazza az ellenőrzést végző adóellenőr nevét, illetőleg, hogy mely adózónál, mely adókötelezettségek, milyen időszakok tekintetében, milyen ellenőrzési típus keretében vizsgálhatók /Art. 93. § (1) (6) bekezdés/.
A felperes ellenőrzésére kiállított megbízólevelet a képviselőjeként eljáró testvére vette át. Az Art. 7. §-a rendelkezik az adózó képviseletéről, az (1) bekezdésben meghatározva, hogy magánszemély adózót meghatalmazás alapján más nagykorú magánszemély képviselheti. Az Art. 5. § (1) bekezdése értelmében amennyiben az Art. másként nem rendelkezik adóügyekben a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) rendelkezéseit kell alkalmazni. A Ket. 40. §-a szabályozza a képviseletet, akként, hogy az ügyfél helyett jár el a képviselő, a meghatalmazás korlátozásának hiányában a teljes hatósági eljárás alatt. A felperes teljes körű eljárásra hatalmazta meg a testvérét, és sem az Art., sem a Ket. képviseletre vonatkozó szabályozása nem tartalmaz olyan előírást, hogy a meghatalmazott eljárásáért az adóhatóság lenne a felelős. A felperes közigazgatási eljárásban eljárt képviselőjének - a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott - mentális problémái, illetve nem jogász végzettsége jogszabályi alap nélkül, a határozatok jogszerűsége körében nem értékelhetőek.
Az adóhatóság a megbízólevélben, az iratbetekintésről felvett jegyzőkönyvben, a felperesnek megküldött értesítésekben, felszólításokban, végzésekben foglaltak szerint folyamatosan eleget tett az Art. 1. § (5) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének, a megbízólevél utolsó mondata szerint az adóhatóság képviselője a jogi segítségnyújtás feltételeiről is tájékoztatást adott. A felperes személyes nyilatkozattétele során aláírásával igazolta, hogy a jogaira és a kötelezettségeire vonatkozó figyelmeztetést megismerte, a jegyzőkönyv az elhangzottakat helyesen tartalmazza, amely szerint az adóhatóság "kitanítási kötelezettsége" nem csak írásbeli érintkezésre és a jogszabályok felsorolására szorítkozott. A Ket. 28/A. §-ában foglalt kapcsolattartási szabályok megsértése mindezek okán nem állapítható meg.
Ellenőrzési fajta /típus/ a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés, amelynek keretében folytatható vagyonosodási vizsgálat. A közigazgatási iratokban megállapíthatóan az adóhatóság tájékoztatta a felperest arról, hogy vonatkozásában az Art. 109. § /1/ bekezdésében szabályozott vagyonosodási vizsgálatot végez, mert a rendelkezésre álló adatok szerint a kiadásait jövedelmei nem fedezik.
A felperesnél végzett ellenőrzés bizonyítási eljárási szakaszában az adóhatóság becslést alkalmazott. Az Art. 108. §-ának (1) bekezdésében foglalt meghatározás szerint a becslés bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Az adózóval az ellenőrzés megindítását /a szabályozott kivételekkel/ kell közölni [93. §], azonban az adóhatóságnak az ellenőrzés során alkalmazott bizonyítási módszerről értesítési kötelezettsége nincs.
Ha az ellenőrzés alapján az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a bevallás a jogszabályok rendelkezéseinek megfelel, erről az adózót határozattal tájékoztatja (Art. 107. §-ának (3) bekezdése). A felperes bevallásainak jogszerűségéről tájékoztató határozatot nem kapott. A (4) bekezdés szerint ha a bevallott adó-, költségvetési támogatás alapja, az igénybe vett adómentesség, adókedvezmény, a megállapított adó, illetve költségvetési támogatás nem felel meg a jogszabály rendelkezéseinek, az adóhatóság az adózót a megállapított tényállásról és az adókülönbözetről a jegyzőkönyv kézbesítésével értesíti. A revízió az Art. 107. §-ának (4) bekezdését megfelelően alkalmazva, megállapításai alapján jegyzőkönyvet készített, amely - jogsérelem nélkül - tartalmazta alkalmazott bizonyítási módszerként a becslési eljárást, és annak következményeit.
A jegyzőkönyv átvételével felperes az észrevételezés jogát gyakorolhatta (Art. 100. § (3) bekezdés), a jegyzőkönyv pedig tartalmazta az Art. 109. § (3) bekezdését, amely szerint a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az adóhatóság sem a tájékoztatási kötelezettségét, sem a bizonyítási eljárás során a bizonyítási teherrel kapcsolatos figyelmeztetési kötelezettségét nem mulasztotta el, az adózó a jegyzőkönyvben foglaltakra észrevételt nyújtott be, jogorvoslati jogát gyakorolta, a közigazgatási eljárás során iratbetekintési joga korlátozva nem volt.
A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását az Art. 97. §-ának (4)-(5) bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során az adózó terhére értékelhető (Art. 97. § (6) bekezdés).
Az Art. 97. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha az adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza, mint ahogyan a felperesek ügyében jogszerűen tette, a valós adó alapját valószínűsítenie kell. Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
Kiadásai fedezetéről az adózó bír ismerettel, ezért annak bizonyítása, hogy mikor, mennyi bevétele volt, azt mire fordította, a felperest terhelte. Az adóhatóság az általa beszerzett, illetve a felperes által beterjesztett bizonyítékok alapján volt köteles dönteni, a meghozott adóhatározatokkal szembeni jogorvoslat közigazgatási perben biztosított.
E pertípusban, az úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a (Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó) Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok (Pp. 166. § (1) bekezdés).
Az elsőfokú bíróság a keresetben foglalt állítások igazolására a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával bizonyítási eljárást rendelt el, majd a közigazgatási eljárásban - az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján - lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést, (a kereseti kérelem keretei között) a perben lefolytatott bizonyítás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján az ingatlan vételárának kifizetése, az OTP bankszámlán történő jóváírások körében a Kúria nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében nem iratellenes tényállást rögzített, logikusan és okszerűen értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta a keresetet - bizonyítottság hiánya okán - elutasító döntését. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak lényegében a bizonyítékok felülvéleményezésére irányultak, amelynek azonban a jogszerű ítélet alapján nem volt helye.
Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a felperest a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdése alapján rendelkezett.
Budapest, 2013. december 12.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Kárpáti Magdolna sk. bíró
(Kúria Kfv. V. 35.338/2013.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.