AVI 2014.4.31

Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelmével szemben számolhatja el [1995. évi CXVII. tv. 49/B. § (7) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003., 2004. évekre személyi jövedelemadó (szja), 2004. évre százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. május 27. napján kelt határozatával a felperest összesen: 384 012 Ft adókülönbözet, 192 006 Ft adóbírság, 164 057 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alpe...

AVI 2014.4.31 Az elhatárolt veszteséget az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelmével szemben számolhatja el [1995. évi CXVII. tv. 49/B. § (7) bek.]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2003., 2004. évekre személyi jövedelemadó (szja), 2004. évre százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. május 27. napján kelt határozatával a felperest összesen: 384 012 Ft adókülönbözet, 192 006 Ft adóbírság, 164 057 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. augusztus 31. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az adózónak a vizsgált időszakban söröző és sport ruházat értékesítésből származott bevétele, tevékenységét főállású egyéni vállalkozóként végezte. Az elsőfokú hatóság a feltárt adatok alapján helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az adózó nyilvántartásai, bevallásai nem a valós adóalapot tartalmazzák, amelynek következtében az elért árbevételek meghatározása során, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 108. §-ának (2) bekezdése, (3) bekezdés c) pontja alkalmazásával jogszerűen alkalmazott becslési eljárást, amelynek a módszere is megfelelő. Az elsőfokú hatóság az adózó egyéni vállalkozásából származó jövedelmét 2003. évre a bevallott 309 438 Ft-tal szemben 330 153 Ft-ban, 2004. évre a bevallott - 658 461 Ft veszteséggel szemben - 386 363 Ft-ban határozta meg. A vállalkozás eredményváltozása vállalkozói adó és osztalékadó fizetési kötelezettséget nem eredményezett az előző évekről áthozott veszteség figyelembevétele miatt.
A fellebbezésben az elhatárolt veszteséggel kapcsolatos adózói kifogás nem alapos. Az elsőfokú hatóság mindkét vizsgált évben megállapított vállalkozói jövedelmet. A 2003. évben 330 153 Ft-os vállalkozói jövedelemmel szemben az előző évekről áthozott veszteség elszámolásra került, ennek okán az adózónál adóköteles vállalkozói jövedelem nem keletkezett. A 2004. évben a vállalkozói jövedelem megállapításával adózó veszteségét a revízió csökkentette, amellyel szemben elhatárolt veszteség nem vehető figyelembe.
Az ellenőrzés során megállapítást nyert, hogy az adózó által bevallott bevétel nem valós, a bevételeinek egy részét eltitkolta. Az eltitkolt összeg az adózó vállalkozásának pénzeszközei között nem jelenik meg, személyes célú felhasználásnak minősül, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 16. § (4) bekezdése szerinti vállalkozói kivétnek. A korábbi évek veszteségének leírására ezen többletbevétel terhére nincs lehetőség, mert a vállalkozói kivét vállalkozói költségként elszámolandó összeg, ezért vállalkozói nyereséget, így osztalékalapot sem képez.
Az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el akkor, amikor az Art. 108. § szerint megállapított bevétel le nem könyvelt, árubeszerzéssel csökkentett összegét az Szja. tv. 16. § (4) bekezdése alapján vállalkozói kivétnek minősítette, és annak szja vonzatát megállapította.
A felperes keresetében az adóhatározatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság jogszabályi hivatkozás nélkül minősítette a becsült árbevételt vállalkozói kivétnek, figyelmen kívül hagyta az irányú döntését, hogy a becsült árbevételt ne vállalkozói kivétnek, hanem bevételnek kezeljék, és az Szja tv. 49/B. § (7) bekezdés h), i) pontjai alapján a korábbi évek elhatárolt veszteségét e bevétellel szemben számolják el. A felperes bizonyítási indítványt nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság eljárása és határozatai - a kereseti kérelem keretei között - jogszerűek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a keresete teljesítését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Szja. tv. 49/B. § (1) bekezdését, (7) bekezdés a), h) pontjait, lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybevételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002/490., KGD 2002/262.]. A felülvizsgálati kérelemben megjelölt, a felperes állítása szerint az elsőfokú bíróság által megsértett jogszabályhely az Szja. tv. 49/B. §-a.
A vállalkozói személyi jövedelemadó szabályait az Szja. tv. 49/B. §-a tartalmazza. Az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelmét az (1) bekezdés értelmében a vállalkozói bevételből a vállalkozói költség levonásával határozza meg.
Az (1)-(7) bekezdés szerint megállapított jövedelem a vállalkozói adóalap.
A vállalkozói kivét az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt összeg, valamint (az akár csak részben) a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését szolgáló kiadás alapján elszámolt minden olyan vállalkozói költség, amelyet e törvénynek a vállalkozói költségek elszámolására vonatkozó rendelkezései nem nevesítenek jellemzően előforduló költségként.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes határozatában elkülönítetten kezelte a felperes vállalkozói jövedelmét a vállalkozói kivéttől, jogszabályra alapítottan részletesen megindokolta, hogy mely tétel és miért minősült vállalkozói jövedelemnek illetve vállalkozói kivétnek. A felperes eltérő állítása téves és iratellenes.
A perben a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A felperes az elsőfokú bírósági eljárás során bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, nem bizonyította sem személyesen kimunkáltan, sem könyvszakértő bevonásával, hogy a vállalkozása pénzeszközeiben meg nem jelent, eltitkolt bevétele nem vállalkozói kivét, hanem a könyvelése alapján ténylegesen megállapítható vállalkozói jövedelem lenne. A felperes nem igazolta az alperes határozatának jogsértő voltát a vállalkozói kivétre vonatkozóan sem jogalapjában, sem összegszerűségében, keresete e körben így bizonyítatlan állítás maradt, amelyet az elsőfokú bíróság helytállóan utasított el.
Az Szja. tv. 49/B. §-ának (7) bekezdése lehetőséget szabályoz az egyéni vállalkozónak ahhoz, hogy elhatárolja a - (6) bekezdés rendelkezéseiben említett tételekkel csökkentett - vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költséget. Az elhatárolt veszteséget a (7) bekezdés a) pont szerint az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelmével szemben számolhatja el. A (7) bekezdés h) pont alapján a 2003. december 31-éig keletkezett, a vállalkozói jövedelemmel szemben még nem érvényesített elhatárolt veszteség a keletkezése időpontjában érvényes feltételek szerint számolható el. Az e)-h) pont rendelkezéseit az egyéni vállalkozó döntése szerint az adóellenőrzés során is figyelembe kell venni [i) pont].
Ténykérdés, hogy az alperes határozatában részletesen kimunkálta az előző évekről áthozott veszteség elszámolását, amelyet felperes keresetében nem vitatott. Jogkérdés, hogy az elhatárolt veszteség a vállalkozói jövedelemmel (és nem a vállalkozói kivéttel) szemben számolható el [Szja tv. 49/B. § (7) bekezdés a) pont], továbbá az is, hogy az Szja. tv. 16. §-ának (4) bekezdése szerint a vállalkozói kivéttel szemben költség, költséghányad, vagy más levonás nem érvényesíthető. Ahhoz, hogy a felperes igénye szerinti elhatárolt veszteség elszámolásnak a megvalósíthatósága vizsgálható legyen, az lett volna szükséges, hogy a perben bizonyítsa a vállalkozói kivétre vonatkozó határozatrész jogsértő voltát, a vállalkozói jövedelemmel kapcsolatos kereseti állítását. A felperes keresete azonban bizonyítatlansága okán alaptalannak bizonyult, ezért az igényelt elhatárolt veszteség elszámolására nem is kerülhetett sor.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyet nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.128/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.