BH 2014.3.96

Költség elszámolására csak a jogalanyi feltételek megvalósulása esetén van lehetőség [1995. évi CXVII. tv. 4. § (1) és (3) bek., 10. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A személy- és vagyonőri tevékenységet egyéni vállalkozás keretében végző felperesnél az elsőfokú adóhatóság 2007., 2008., és 2009. adóévekre valamennyi adóra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Megállapította, hogy 2008. évben a költségek közt szereplő 1 088 697 forint "nyomozói költség", valamint a 2009. évben költségként könyvelt 1 038 443 forint "őrzési tevékenység költsége" nem a vállalkozás bevételszerző tevékenységével összefüggésben felmerülő költ...

BH 2014.3.96 Költség elszámolására csak a jogalanyi feltételek megvalósulása esetén van lehetőség [1995. évi CXVII. tv. 4. § (1) és (3) bek., 10. §].
A személy- és vagyonőri tevékenységet egyéni vállalkozás keretében végző felperesnél az elsőfokú adóhatóság 2007., 2008., és 2009. adóévekre valamennyi adóra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Megállapította, hogy 2008. évben a költségek közt szereplő 1 088 697 forint "nyomozói költség", valamint a 2009. évben költségként könyvelt 1 038 443 forint "őrzési tevékenység költsége" nem a vállalkozás bevételszerző tevékenységével összefüggésben felmerülő költség, ezen összegeket vállalkozói kivétnek minősítette és adóztatta. Határozatában kötelezte a felperest 1 292 972 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 646 486 forint adóbírság és 355 705 forint késedelmi pótlék megfizetésére.
Az alperes a 2012. április 5-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott a személyi jövedelemadóról kiadott 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 4. § (3) bekezdésében, 10. § (3), (4), (7) bekezdésében, valamint 16. § (4) bekezdésében írtakra. Rögzítette, hogy a felperes a rendőrségen tett nyilatkozatában azt adta elő, hogy 2003. évben kapcsolatba lépett egy iraki állampolgárral, aki 2004-ben megbízta azzal, hogy halál esetén őrizze meg a Ghánában egy értékdobozban tárolt értékeit, erről szerződést is készítettek. Tudomása szerint a dobozban 12 000 000 dollár készpénz volt. 2005-ben az iraki állampolgár ügyvédje értesítette, hogy ügyfele elhalálozott. Adózó állítása szerint ekkor jelentkezett egy ghánai cég biztonsági vezetőjénél a doboz megszerzése érdekében, amelyet elindítottak hozzá, de a londoni repülőtér biztonsági vezetője csak akkor volt hajlandó a kiadásra, ha a szükséges dokumentumok megszerzéséért az adózó fizet neki. Ezt követően különböző személyeknek a doboz őrzéséért és szállításáért is fizetnie kellett, ennek ellenére azt nem kapta meg.
A csatolt iratok közt található egy angol nyelvű levél és magyar nyelvű fordítása, amely az iraki állampolgár megbízását tartalmazza, azonban ezen aláírás, ellenjegyzés nem található. Az iratanyagban található más dokumentumok hitelességét, továbbá azt, hogy az iratok bármilyen közvetlen kapcsolatban lennének az egyéni vállalkozás bevételszerző tevékenységével nem bizonyítja semmi. Az iratok nem minősülnek az Szja. tv. 10. § (3), (4) és (7) bekezdésében meghatározott olyan bizonylatoknak, amelyek alkalmasak költségelszámolás igazolására, ebből következően a lekönyvelt kiadásoknak megfelelő, nem az adózó egyéni vállalkozása érdekében felhasznált összegeket úgy kell tekinteni, hogy azokat az adózó valójában kivonta a vállalkozásából. Az elsőfokú adóhatóság helytállóan utasította el a külföldi rendőri szervek megkeresésére vonatkozó felperesi bizonyítási indítványt, mivel a rendelkezésre álló iratanyagból okszerűen levonható az a következtetés, hogy az átutalások a bevételhez kötött tevékenységgel nincsenek összefüggésben. A nem magyar nyelvű dokumentumok nem minősülnek az Szja. tv. 10. § (4) bekezdésére figyelemmel költségelszámolást megalapozó bizonylatnak.
A felperes keresete folytán eljáró törvényszék jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy az iratok közt található az iraki állampolgár aláírást nem tartalmazó magyarra fordított megbízólevele, valamint a Szenegálba és Ghánába történő átutalásokat tanúsító okmányok. A költségelszámoláshoz további magyar nyelvű iratok nem állnak rendelkezésre. A törvényszék felhívta az Szja. tv. 4. § (1) bekezdését, 10. § (1)-(7) bekezdéseit, 49/A. §-át, 49/B. §-át és 5. számú melléklet 1. pontját, valamint az adózás rendjéről kiadott 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdését. Megállapította, hogy a felperes feltétlen kötelezettsége az Szja. tv. 10. §-a szerinti bizonylatok, nyilvántartások vezetése és rögzítése és ezzel az adóellenőrzés feltételeinek a megteremtése. Mindezt magyar nyelvű, alakilag és tartalmilag hiteles bizonylatokkal, dokumentumokkal kell bizonyítania. Ebben az eljárásban az volt az eldöntendő kérdés, hogy a becsatolt dokumentumok alkalmasak-e a felperes által állított költségelszámolás igazolásához. A revíziónak nincs törvényi kötelezettsége az angol nyelvű levelezés fordítására, magyar illetve külföldi rendőri szervezek megkeresésére.
A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az ítéletnek az alperesi határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Kifejtette, hogy az adóhatóság az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseiben foglalt kötelezettsége ellenére a tényállást nem tisztázta, elmaradt a bizonyítékok egyenkénti és összességében történő értékelése, ezzel sérült a közigazgatási hatósági eljárási és szolgáltatás általános szabályairól kiadott 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (6) bekezdése.
A felperes, érvelését alátámasztandó, hivatkozott az Európai Bíróság C-80/11. és C-142/11. számú egyesített ügyekben hozott (Kittel ügy), valamint a C-324/11. számú ügyben (Tóth ügy) hozott ítéletében foglaltakra.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint helyes megállapításokat tett. Jogszabálysértést a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértést azonban a Kúria nem állapított meg. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésében meghatározott indokolási kötelezettségének eleget tett, a keresetet kimerítette.
A Kúria osztja a jogerős ítéletben tett megállapításokat, a felülvizsgálati kérelemben írtakra figyelemmel az alábbiakat fejti ki.
A felperes állította, de nem bizonyította, hogy egyéni vállalkozásának jogutódja egy egyéni cég lett. Ezt meghaladóan még ezen felperesi állítás tényszerűsége esetén is jogszerűen került kézbesítésre a másodfokú alperesi határozat a felperes részére, mivel az ellenőrzött adóalany a felperes volt, aki ebben a minőségében egyrészt magánszemély, másrészt vállalkozó. A felperesi egyéni vállalkozás egyéni céggé történő átalakulása, tehát nem befolyásolja a kézbesítés jogszerűségét.
Az adóhatóság az ellenőrzés során a tényállást megfelelő mélységig tisztázta, a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelte, további bizonyítási cselekmény foganatosítása szükségtelen. Az iratok nem minősülnek az Szja. tv. 10. §-a szerinti olyan bizonylatoknak, amelyek alkalmasak költségelszámolásra, a kifizetett összegek nem minősülnek vállalkozói bevétel elérése érdekében felmerült költségnek.
A felperes által hivatkozott európai bírósági ítéletek a közös hozzáadott értékadó-rendszerről kiadott 2006/112/EK tanácsi irányelvet értelmezik, így jelen ügyben nem relevánsak.
A jogügylet résztvevőinek szándéka valóban nem befolyásolja a költségelszámolás jogszerűségét, azonban a felperesnek az Szja. tv. korábban hivatkozott rendelkezéseit betartva kellett volna eljárnia.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, figyelemmel arra, hogy az a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben nem bizonyult jogszabálysértőnek.
(Kúria Kfv. VI. 35.790/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a Dr. Papp János ügyvéd által képviselt N. F. felperesnek a Dr. Jenei Roberta jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó -és Vámhivatal Észak-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Nyíregyházi Törvényszék a 2012. október 10. napján kelt 4.K.21.064/2012/7. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 8. szám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.K.21.064/2012/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30 000 /harmincezer/ forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 129 300 /százhuszonkilencezer-háromszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s :
A személy -és vagyonőri tevékenységet egyéni vállalkozás keretében végző felperesnél az elsőfokú adóhatóság 2007., 2008., és 2009. adóévekre valamennyi adóra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Megállapította, hogy 2008. évben a költségek közt szereplő 1 088 697 forint "nyomozói költség", valamint a 2009. évben költségként könyvelt 1 038 443 forint "őrzési tevékenység költsége" nem a vállalkozás bevételszerző tevékenységével összefüggésben felmerülő költség, ezen összegeket vállalkozói kivétnek minősítette és adóztatta. Határozatában kötelezte a felperest 1 292 972 forint adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 646 486 forint adóbírság és 355 705 forint késedelmi pótlék megfizetésére.
Az alperes a 2012. április 5-én kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott a személyi jövedelemadóról kiadott 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban Szja.tv.) 4.§ (3) bekezdésében, 10. § (3), (4), (7) bekezdésében, valamint 16. § (4) bekezdésében írtakra. Rögzítette, hogy a felperes a rendőrségen tett nyilatkozatában azt adta elő, hogy 2003. évben kapcsolatba lépett egy iraki állampolgárral, aki 2004-ben megbízta azzal, hogy halál esetén őrizze meg a Ghánában egy értékdobozban tárolt értékeit, erről szerződést is készítettek. Tudomása szerint a dobozban 12.000.000 dollár készpénz volt. 2005-ben az iraki állampolgár ügyvédje értesítette, hogy ügyfele elhalálozott. Adózó állítása szerint ekkor jelentkezett egy ghánai cég biztonsági vezetőjénél a doboz megszerzése érdekében, amelyet elindítottak hozzá, de a londoni repülőtér biztonsági vezetője csak akkor volt hajlandó a kiadásra, ha a szükséges dokumentumok megszerzéséért az adózó fizet neki. Ezt követően különböző személyeknek a doboz őrzéséért és szállításáért is fizetnie kellett, ennek ellenére azt nem kapta meg.
A csatolt iratok közt található egy angol nyelvű levél és magyar nyelvű fordítása, amely az iraki állampolgár megbízását tartalmazza, azonban ezen aláírás, ellenjegyzés nem található. Az iratanyagban található más dokumentumok hitelességét, továbbá azt, hogy az iratok bármilyen közvetlen kapcsolatban lennének az egyéni vállalkozás bevételszerző tevékenységének nem bizonyítja semmi. Az iratok nem minősülnek az Szja. tv. 10. §( 3), (4) és (7) bekezdésében meghatározott olyan bizonylatoknak, amelyek alkalmasak költségelszámolás igazolására, ebből következően a lekönyvelt kiadásoknak megfelelő, nem az adózó egyéni vállalkozása érdekében felhasznált összegeket úgy kell tekinteni, hogy azokat az adózó valójában kivonta a vállalkozásából. Az elsőfokú adóhatóság helytállóan utasította el a külföldi rendőri szervek megkeresésére vonatkozó felperesi bizonyítási indítványt, mivel a rendelkezésre álló iratanyagból okszerűen levonható az a következtetés, hogy az átutalások a bevételhez kötött tevékenységgel nincsenek összefüggésben. A nem magyar nyelvű dokumentumok nem minősülnek az Szja. tv. 10. § (4) bekezdésére figyelemmel költségelszámolást megalapozó bizonylatnak.
A felperes keresete folytán eljáró törvényszék jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Rögzítette, hogy az iratok közt található az iraki állampolgár aláírást nem tartalmazó magyarra fordított megbízólevele, valamint a Szenegálba és Ghánába történő átutalásokat tanúsító okmányok. A költségelszámoláshoz további magyar nyelvű iratok nem állnak rendelkezésre. A törvényszék felhívta az Szja.tv. 4. § (1) bekezdését, 10. § (1)-(7) bekezdéseit, 49/A. §-át, 49/B. §-át és 5. számú melléklet 1. pontját, valamint az adózás rendjéről kiadott 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban Art.) 97. § (4) bekezdését. Megállapította, hogy a felperes feltétlen kötelezettsége az Szja.tv. 10. §-a szerinti bizonylatok, nyilvántartások vezetése és rögzítése és ezzel az adóellenőrzés feltételeinek a megteremtése. Mindezt magyar nyelvű, alakilag és tartalmilag hiteles bizonylatokkal, dokumentumokkal kell bizonyítania. Ebben az eljárásban az volt az eldöntendő kérdés, hogy a becsatolt dokumentumok alkalmasak-e a felperes által állított költségelszámolás igazolásához. A revíziónak nincs törvényi kötelezettsége az angol nyelvű levelezés fordítására, magyar illetve külföldi rendőri szervezek megkeresésére. A törvényszék egyetértett azon hatósági állásponttal, hogy a becsatolt iratok úgy tartalmi, mint a formai követelmények szempontjából nem minősülnek az Szja.tv. 10. §-ában meghatározott olyan bizonylatoknak, amelyek alkalmasak a költségelszámolás igazolására. Az 1 088 697 forint úgynevezett nyomozási költség, valamint az 1 038 443 forint úgynevezett őrzési tevékenység miatti költség nem a vállalkozói bevétel elérése érdekében felmerült költség és erre figyelemmel jogalapjában és összegszerűségében is jogszerűen került sor adóhiány megállapítására.
A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az ítéletnek az alperesi határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
Kifejtette, hogy az adóhatóság az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseiben foglalt kötelezettsége ellenére a tényállást nem tisztázta, elmaradt a bizonyítékok egyenkénti és összességében történő értékelése, ezzel sérült a közigazgatási hatósági eljárási és szolgáltatás általános szabályairól kiadott 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban Ket.) 50. § (6) bekezdése. A gazdasági esemény feltárása érdekében nélkülözhetetlen lett volna a külföldi hatóság megkeresése, már csak azért is, mivel a nyomozati iratanyagnak csak egy része található meg a magyar nyomozóhatóságnál. A banki utalásokat bizonyító iratok alapján kétséget kizáróan megállapítható, hogy ki is milyen jogcímen vette fel az utalt pénzösszegeket, ez külföldi megkereséssel egyértelműen tisztázható lett volna.
A gazdasági esemény feltárása igazolta volna, hogy a felmerült költségeket vállalkozása kapcsán, szabályszerűen számolta el.
A felperes, érvelését alátámasztandó, hivatkozott az Európai Bíróság C-80/11. és C-142/11. számú egyesített ügyekben hozott (Kittel ügy), valamint a C-324/11. számú ügyben (Tóth ügy) hozott ítéletében foglaltakra.
Kifejtette, hogy egyéni vállalkozói tevékenysége alapján szabályosan lépett gazdasági ügyletbe, az hogy a megbízó esetlegesen csak csalást kívánt elkövetni és csak a pénzét akarta megtévesztően, gazdasági esemény kapcsán kicsalni, annak nincs relevanciája az ügyben. A gazdálkodási tevékenysége kapcsán kicsalt pénz veszteségként szolgálhat,de semmi esetre sem minősül vállalkozói kivétnek.
A közigazgatási határozat kézbesítésének jogszerűsége is vizsgálandó körülmény, mivel jogutódja egy egyéni cég lett, így a felülvizsgálni kért határozatot is az egyéni cég részére kellett volna kézbesíteni.
A bíróság ítélete okszerűtlen ténybeli és jogi következtetéseken alapul és nem kellően indokolt.
Az alperes ellenkérelmében jogerős ítélet hatályában tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. § (1) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló bizonyítékok ismeretében dönt, a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésére figyelemmel a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint helyes megállapításokat tett. Jogszabálysértést a rögzített tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg, ilyen jogsértést azonban a Kúria nem állapított meg. Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésében meghatározott indokolási kötelezettségének eleget tett, a keresetet kimerítette.
A Kúria osztja a jogerős ítéletben tett megállapításokat, a felülvizsgálati kérelemben írtakra figyelemmel az alábbiakat fejti ki.
A felperes állította, de nem bizonyította, hogy egyéni vállalkozásának jogutódja egy egyéni cég lett. Ezt meghaladóan még ezen felperesi állítás tényszerűsége esetén is jogszerűen került kézbesítésre a másodfokú alperesi határozat a felperes részére, mivel az ellenőrzött adóalany a felperes volt, aki ebben a minőségében egyrészt magánszemély, másrészt vállalkozó. A felperesi egyéni vállalkozás egyéni céggé történő átalakulása, tehát nem befolyásolja a kézbesítés jogszerűségét.
Az adóhatóság az ellenőrzés során a tényállást megfelelő mélységig tisztázta, a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelte, további bizonyítási cselekmény foganatosítása szükségtelen. Az iratok nem minősülnek az Szja. tv. 10. §-a szerinti olyan bizonylatoknak, amelyek alkalmasak költségelszámolásra, a kifizetett összegek nem minősülnek vállalkozói bevétel elérése érdekében felmerült költségnek.
A felperes által hivatkozott európai bírósági ítéletek a közös hozzáadott értékadó-rendszerről kiadott 2006/112/EK. tanácsi irányelvet értelmezik, így jelen ügyben nem relevánsak.
A jogügylet résztvevőinek szándéka valóban nem befolyásolja a költségelszámolás jogszerűségét, azonban a felperesnek az Szja.tv. korábban hivatkozott rendelkezéseit betartva kellett volna eljárnia.
A fentiekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, figyelemmel arra, hogy az a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben nem bizonyult jogszabálysértőnek.
A perköltségre vonatkozó rendelkezések a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdésén és a 6/1986 (VI. 26) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapulnak.
Az illetékekről szóló 1990. XCIII. tv. 50. § (1) bekezdéséből fakadóan a feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket a felperes tartozik viselni.
Budapest, 2013. november 26.
Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Tóth Kincső s.k. bíró
Kfv.VI.35.790/2012/4.szám
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.