BH 2014.1.25

A közút kezelője a veszélyhelyzet elhárítására legalkalmasabb és célszerű megoldásokat köteles kiválasztani és ennek megfelelően eljárni. Ennek hiányában a közúton (járdán) a sérült balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítésére köteles [1997. évi LXXXIII. tv. (továbbiakban: Ebtv.) 68. §; Ptk. 339. §; 1988. évi I. tv. 34. §; 5/2004. (I. 28.) GKM rend.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét, amely az alperes által 2011. március 9-én - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 68. §-a alapján - kibocsátott, a felperest H. L.-né biztosított 2010. január 11-én bekövetkezett balesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötelező fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányult. Az ítéleti tényállás szerint a sérült a perbeli napon két kolléganőjéve...

BH 2014.1.25 A közút kezelője a veszélyhelyzet elhárítására legalkalmasabb és célszerű megoldásokat köteles kiválasztani és ennek megfelelően eljárni. Ennek hiányában a közúton (járdán) a sérült balesete miatt felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítésére köteles [1997. évi LXXXIII. tv. (továbbiakban: Ebtv.) 68. §; Ptk. 339. §; 1988. évi I. tv. 34. §; 5/2004. (I. 28.) GKM rend.].
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét, amely az alperes által 2011. március 9-én - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 68. §-a alapján - kibocsátott, a felperest H. L.-né biztosított 2010. január 11-én bekövetkezett balesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötelező fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányult. Az ítéleti tényállás szerint a sérült a perbeli napon két kolléganőjével ebédelni indult, amikor az úton haladva a felperes kezelésében lévő közúton (járdán) lába megbicsaklott, elesett és jobb boka- és lábszalag szakadást, valamint bal térd sérülést szenvedett el. A bíróság megállapította, hogy a baleset az útburkolat hibája, az azon kialakult öt-hét centiméteres szintkülönbség miatt következett be, ezért a felperest a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Kkt.) 34. § (1) és (4) bekezdésében írt kötelezettségei elmulasztása okán, az Ebtv. 68. § (1)-(2) bekezdései és a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján megtérítési felelősség terheli.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon érvelését, hogy a gyalogjárdák burkolati hibáinak javításával kapcsolatos jogszabályi előírás hiányában nem állapítható meg a megtérítési felelőssége. A Kkt. 34. § (1), (4) bekezdései, 47. § h) pontja, a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 1. számú függelék I/a. és I/b. pontja egybevetésével a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a gyalogosok közlekedésére szolgáló közútnak minősülő járdaszakasz biztonságos közlekedésre alkalmas voltáról, a megrongálódások kijavításáról, a forgalom biztonságát veszélyeztető helyzetek elhárításáról a perbeli közút kezelésére köteles felperesnek kellett gondoskodnia. A felperes a kezelésében lévő utak, járdák burkolatainak karbantartására a P. P. F. Kft.-vel kötött szerződést, a kft. a javítási munkákat megrendelés alapján végezte. A felperes a perbeli járdaszakasz javítására nem adott megrendelést, a bizonyítékokból pedig kétséget kizáró módon megállapítható volt, hogy a baleset amiatt következett be, mert a biztosított a hibás, sérült útburkolaton megbotlott és elesett.
A másodfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy az alperes a perben bizonyította a baleset miatt felmerült egészségbiztosítási ellátási költségeket, a felperes viszont - a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére - nem bizonyította, hogy a sérült által viselt MBT cipő a biztonságos közlekedésre nem alkalmas. Mindezek folytán a felperes fellebbezése alapján nem látott okot az ítélet megváltoztatására és - figyelemmel arra, hogy a felperesnek lehetőségében áll az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni, illetve az eljárás jelentős mértékű elhúzódása elkerülése érdekében - indokolatlannak találta a per felfüggesztésére és az Alkotmánybíróság eljárása kezdeményezésére irányuló felperesi indítvány teljesítését is.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati, a beavatkozó csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt. A felperes az eljárt bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését, a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte súlyos anyagi és az ügy érdemére kihatóan súlyos eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozva.
A felperes érvelése szerint a perbeli baleset üzemi balesetté minősítése jogellenesen történt, az alperes határozata és a bíróságok ítéletei pedig a tisztességes eljárás követelményének, a jogállamiság elvének, a közigazgatósági hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) és a Pp.</a> alapelveinek megsértése miatt alkotmányellenesek, mert a felperesnek a kötelezettsége mértékét nagymértékben befolyásoló, a baleset üzemisége tárgyában indult eljárásban nem biztosítottak "beleszólást", illetve védekezési lehetőséget. Az alperes fenntartások nélkül, jogszabálysértően fogadta el a baleset üzemi jellegét és az indokolatlanul hosszú, magas illetményhez igazodó baleseti táppénz mértékét, a bíróságok pedig a kártérítési felelősségi tényállás alapvető elemei hiányában állapították meg felelőssége fennállását.
A felperes - előrebocsátva, hogy az Ebtv. 68. § szerinti felelőssége nem áll fenn - kifejtette, hogy az Ebtv. 68. § (2) bekezdése a Ptk. 339. § (1) bekezdését mögöttes szabályként rendeli alkalmazni, amely a biztosítóra történő megtérítési igény áttelepítését jelenti, ezen túlmenően viszont az Ebtv. nem "módosítja" a Ptk. 339. § (1) bekezdésének tényállási elemeit. Ennek alapján a kárt azzal kell bizonyítani, hogy a vitában érdekelt félnek nem az elsődlegesen kárt szenvedett biztosított, hanem a másodlagosan kárt szenvedett és azt viselő biztosító minősül; bizonyításra szorul a károkozó magatartás, az okozati összefüggés és a jogellenesség. Az alperes és az eljárt bíróságok határozataiban a károkozó magatartás bizonyítása nem történt meg, a Kkt. 34. §-ára való hivatkozás alaptalan, annak rendelkezései ugyanis nem kellően konkrétak, ezért nem hajthatók végre. Arra nézve, hogy a gyalogos közlekedéssel könnyen kiküszöbölhető burkolati hibát hogyan kell előre jelezni, nincs előírás, az útszakasz lezárásával, a hiba jelzőkúppal vagy táblával való jelzése a gyalogosok egészsége, testi épsége védelme érdekében nem indokolt, mert az úttesten való közlekedés több és nagyobb veszéllyel jár. A járda útburkolati felfestéssel történő ellátását a gyalogosok szintén nem észlelnék. A helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól szóló 5/2004. (I. 28.) GKM rendelet (továbbiakban: GKMr.) mellékletét képező szabályzat a járdák fenntartásával kapcsolatban konkrét, normatív rendelkezéseket nem tartalmaz, csupán ajánlásokat fogalmaz meg; mindezekből az következik, hogy a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti felelősséget megalapozó jogszabálysértést, mulasztást a felperes nem követett el.
A felperes kifogásolta annak figyelmen kívül hagyását is, hogy a sérült gyógycipőt viselt, amely a közlekedésben nehezítette és hajlamosabbá tette az elesésre. Az adóhatósági ügyintéző esetében fenntartások nélkül nem lehetett volna elfogadni a hat hónap baleseti táppénz igénybevételét sem, mivel a biztosított a szellemi munkában nem volt akadályoztatva, körültekintő eljárás eredményeként az alperesnek kevesebb ellátást kellett volna kifizetnie.
A felperes szerint a másodfokú bíróság alaptalanul rótta fel a szakértői bizonyítás indítványozásának mellőzését, ennek költségeit ugyanis annak ellenére a felperesnek kellett volna állnia, hogy a szakértő kirendelése az alperes érdekét is szolgálta volna.
A felperes kiemelte, hogy a biztosított egészségi állapotát, korát és egyéb "sajátosságait" a felelősség megítélése során figyelembe kellett volna venni, az azokból fakadó kockázatokat az alperesnek kell viselnie, tekintettel arra is, hogy a felperes "elkövetési magatartás" hiányában felelősségre nem vonható. Annak, hogy a Kkt. adott összefüggésben használja a járda fogalmát, nincs jelentősége, a jelen ügyben elsősorban a GKMr. az irányadó, amely eltérő követelményeket határoz meg az útnak a gépjárművek közlekedésére, illetve a gyalogosok közlekedésére szolgáló része vonatkozásában.
A beavatkozó a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát a felperes felülvizsgálati kérelmében előadott indokok alapján kérte. Kiemelte, hogy az eljárt bíróságok a sérült közrehatását, azt a közismert tényt, hogy az MBT cipő egyenetlen úton való járásra nem alkalmas, balesetveszélyes, nem vették figyelembe. Miután a járdának csak a fele része volt egyenetlen, a sérülttől elvárható lett volna, hogy ügyeljen a járda biztonságos területén való közlekedésre.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Az alperes fenntartotta korábbi álláspontját, miszerint a károkozó magatartás a közterület karbantartására vonatkozó törvényi kötelezettség felperes általi elmulasztása, a kár a baleset miatt felmerült, alperes által kifizetett táppénz és egészségügyi ellátási költség, az okozati összefüggés pedig a járdahiba és a baleset bekövetkezte között áll fenn. Utalt arra is, hogy a Kkt. végrehajthatóságának vizsgálata nem tartozik a kompetenciájába.
Az alperes utalt arra is, hogy az eljárás alatt nem merült fel bizonyíték a sérült átlagosnál rosszabb egészségi állapotára, a keresőképtelenség megállapításának és idejének indokoltságát pedig az egymástól függetlenül eljárt orvosok által kiadott dokumentumok alátámasztották; mindezek miatt szakértő kirendelését az alperes a perben nem látta szükségesnek.
A felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
Az Ebtv. 68. §-a az egészségbiztosító által nyújtott egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötelezi az ellátásra jogosult keresőképtelenségéért felelős személyeket azzal, hogy a felelősség megállapítására a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni. A felperes és a beavatkozó a megtérítési felelősség fennállását és a jogerős ítélet következtetéseit mindenek előtt amiatt vitatta, mert a felperes nem tanúsított jogellenes károkozó magatartást.
A közút kezelőjének a Kkt. 34. § (1) és (4) bekezdésben írt, a közutak biztonságos közlekedésre alkalmas állapotban tartására, a megrongálódások kijavítására és a közút forgalmának biztonságát veszélyeztető helyzetek elhárítására vonatkozó kötelezettségeit a jogalkotó a Kkt. felhatalmazása alapján megalkotott GKMr.-ben konkretizálta. A GKMr. Melléklete "A helyi közutak kezelésének szakmai szabályai (Szabályzat)" cím "Bevezetés" alatti A) pontja rögzíti, hogy a Szabályzat célja az egységes szakmai szabályoknak megfelelően végzett közútkezelés, ami - egyebek mellett - a közlekedés biztonságát szolgálja. A B) pont szerint a Szabályzat a szakmai szabályok összefoglalása, amely részletezi a kezelői feladatokat és javaslatot tesz a kezelői intézkedésekre, azok gyakoriságára.
A d=13612 ssz=98>GKMr. 3. pont 3.1. alpontja a közútkezelő Kkt. 34. § (1) bekezdésben írt kötelezettsége teljesítése érdekében kimondja, hogy a helyi közutakat a közút kezelőjének közlekedésre alkalmas állapotban kell tartania, a forgalombiztonságra veszélyes megrongálódást köteles haladéktalanul kijavítani, vagy a közút forgalmának biztonságát veszélyeztető helyzetet elhárítani. A 3.11. alpont a közút kezelője számára előírja, hogy a közúton keletkezett forgalomra veszélyes helyek és helyzetek jelzéséről (körülkorlátozás, sötétedés utáni megvilágítás, lámpázás), szükség esetén az útszakasz lezárásáról és a forgalom eltereléséről haladéktalanul intézkedjen, az a) és b) pontokban pedig - a balesetveszély elhárítása érdekében további intézkedési kötelezettségeket határoz meg. E rendelkezés alapján a forgalmat veszélyeztető hibákat fő- és tömegközlekedési útvonalakon 48 órán belül, egyéb utakon (ideértve a járdákat is) egy héten belül ki kell javítani, a hibaelhárítás befejezéséig pedig a veszélyes helyzetek jelölését, illetve az érintett út vagy útszakasz lezárását folyamatosan fenn kell tartani és erről a forgalomban résztvevőket tájékoztatni kell.
A Kkt. végrehajtása érdekében a jogalkotó a GKMr.-ben - a fent ismertetettek szerint - a közútkezelő számára nem csupán ajánlásokat, hanem számos kötelezettséget fogalmazott meg, az ajánlások csupán a kötelezettségek teljesítése érdekében teendő/megtehető konkrét intézkedésekre vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy a közútkezelő a perbeli és ahhoz hasonló veszélyhelyzetek elhárítására legalkalmasabb és legcélszerűbb megoldásokat az eset összes körülményeit figyelembe véve választhatja ki. A Kkt. és a GKMr. alapján a felperes köteles volt a perbeli járdaszakasz biztonságos közlekedésre alkalmas voltáról, a járda hibájának kijavításáról haladéktalanul gondoskodni, a kijavításig a forgalombiztonságot veszélyeztető helyzetet a Szabályzatban megjelölt módokon (jelzés, körülkorlátozás, vagy lezárás) elhárítani. A felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet előterjesztők mindezek alapján alaptalanul hivatkoztak arra, hogy jogszabálysértő magatartás, mulasztás hiányában az eljárt bíróságok az Ebtv. 68. §-ába és a Ptk. 339. § (1) bekezdésébe ütközően döntöttek a felperes megtérítési felelősségéről.
A felperes és a beavatkozó által előadott, a sérült közrehatására vonatkozó kifogásokat az eljárt bíróságok döntésük meghozatala során figyelembe vették, ítéleteikben kitértek arra is, miért nem értékelték a felelősséget csökkentő tényként, hogy a sérült a balesetkor gyógycipőt viselt, e körben a Kúria csupán utal arra, hogy a sérült - a peradatok szerint - a balesetet megelőzően négy év óta hordott kereskedelmi forgalomban kapható gyógycipőt. Az ítéleti következtetésekkel a Kúria mindenben egyetért, olyan egyéb releváns tényt, körülményt pedig a felperes nem hozott fel, amelyet a felelősség megítélése, a sérült közrehatása szempontjából az eljárt bíróságoknak értékelniük kellett volna. Ilyen ténynek, körülménynek - a beavatkozó hivatkozásával ellentétben, figyelemmel a Kkt. és a GKMr. ismertetett rendelkezéseire - nem tekinthető, hogy a járdaszakasz fele részében járható volt.
Az alperes által csatolt bizonyítékok a sérült keresőképtelenségét, annak időtartamát és a kifizetett ellátások összegét is beleértve aggálytalanul alátámasztották. Abban az esetben, amennyiben ezen tények valóságát, a keresőképtelenség indokoltságát illetően a felperesben kételyek merültek fel, úgy - megdöntésük érdekében - módjában állt bizonyítást indítványozni, ezzel a lehetőséggel azonban nem élt; ennek a felülvizsgálati kérelemben felsorolt indokai a felelősség megítélése szempontjából nem bírnak jelentőséggel.
A felperes - alkotmányos jogok és törvényi alapelvek megsértésére hivatkozva - kifogásolta azt is, hogy a fizetési kötelezettségét befolyásoló eljárásokban, így a sérült balesete üzemiségének megállapítása, valamint baleseti táppénz megállapítása tárgyában folyamatban volt eljárásokban nem vehetett részt. A jelen perben az eljárt bíróságoknak az Ebtv. 68. § szerinti megtérítési felelősség tárgyában hozott társadalombiztosítási határozat jogszerűségéről kellett dönteniük, a felek között folyamatban volt közigazgatási eljárás tárgyát a sérült balesetének minősítése és a baleseti táppénzre való jogosultsága nem képezte. A jelen ügyben felülvizsgált társadalombiztosítási határozat és a jogerős ítélet jogszabálysértő volta ezért nem támasztható alá azzal, hogy a felperes részvétele az általa megjelölt más eljárásokban nem volt biztosított.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. III. 10.469/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Rácz Andrea jogtanácsos által képviselt Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata felperesnek a dr. Palatinusné dr. Gál Anna jogtanácsos által képviselt Országos Egészségbiztosítási Pénztár alperes ellen fizetési meghagyás hatályon kívül helyezése iránt - amelybe a felperes pernyertessége érdekében a dr. Papp Dezső ügyvéd által képviselt A. H. B. Zrt. beavatkozott - a Szolnoki Munkaügyi Bíróság 1. M.230/2011. ügyszám alatt megindított és a Szolnoki Törvényszék 2012. március 1-jén kelt 4.Mf.20.004/2012/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem és a beavatkozó által előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Szolnoki Törvényszék 4.Mf.20.004/2012/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20 000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
I n d o k o l á s
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét, amely az alperes által 2011. március 9-én - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 68. §-a alapján - kibocsátott, a felperest H. L-né biztosított 2010. január 11-én bekövetkezett balesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötelező fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányult. Az ítéleti tényállás szerint a sérült a perbeli napon két kolléganőjével ebédelni indult, amikor az úton haladva a felperes kezelésében lévő közúton (járdán) lába megbicsaklott, elesett és jobb boka- és lábszalag szakadást, valamint bal térd sérülést szenvedett el. A bíróság megállapította, hogy a baleset az útburkolat hibája, az azon kialakult öt-hét centiméteres szintkülönbség miatt következett be, ezért a felperest a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (Kkt.) 34. § (1) és (4) bekezdésében írt kötelezettségei elmulasztása okán, az Ebtv. 68. § (1)-(2) bekezdései és a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján megtérítési felelősség terheli.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon érvelését, hogy a gyalogjárdák burkolati hibáinak javításával kapcsolatos jogszabályi előírás hiányában nem állapítható meg a megtérítési felelőssége. A Kkt. 34. § (1), (4) bekezdései, 47. § h) pontja, a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975.(II.5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 1. számú függelék I/a. és I/b. pontja egybevetésével a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a gyalogosok közlekedésére szolgáló közútnak minősülő járdaszakasz biztonságos közlekedésre alkalmas voltáról, a megrongálódások kijavításáról, a forgalom biztonságát veszélyeztető helyzetek elhárításáról a perbeli közút kezelésére köteles felperesnek kellett gondoskodnia. A felperes a kezelésében lévő utak, járdák burkolatainak karbantartására a P. P. F. Kft-vel kötött szerződést, a kft. a javítási munkákat megrendelés alapján végezte. A felperes a perbeli járdaszakasz javítására nem adott megrendelést, a bizonyítékokból pedig kétséget kizáró módon megállapítható volt, hogy a baleset amiatt következett be, mert a biztosított a hibás, sérült útburkolaton megbotlott és elesett.
A másodfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy az alperes a perben bizonyította a baleset miatt felmerült egészségbiztosítási ellátási költségeket, a felperes viszont - a Pp. 164. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére - nem bizonyította, hogy a sérült által viselt MBT cipő a biztonságos közlekedésre nem alkalmas. Mindezek folytán a felperes fellebbezése alapján nem látott okot az ítélet megváltoztatására és - figyelemmel arra, hogy a felperesnek lehetőségében áll az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezni, illetve az eljárás jelentős mértékű elhúzódása elkerülése érdekében - indokolatlannak találta a per felfüggesztésére és az Alkotmánybíróság eljárása kezdeményezésére irányuló felperesi indítvány teljesítését is.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati, a beavatkozó csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt. A felperes az eljárt bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését, a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát és az alperes költségekben való marasztalását kérte súlyos anyagi és az ügy érdemére kihatóan súlyos eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozva.
A felperes érvelése szerint a perbeli baleset üzemi balesetté minősítése jogellenesen történt, az alperes határozata és a bíróságok ítéletei pedig a tisztességes eljárás követelményének, a jogállamiság elvének, a közigazgatósági hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) és a Pp.</a> alapelveinek megsértése miatt alkotmányellenesek, mert a felperesnek a kötelezettsége mértékét nagymértékben befolyásoló, a baleset üzemisége tárgyában indult eljárásban nem biztosítottak "beleszólást", illetve védekezési lehetőséget. Az alperes fenntartások nélkül, jogszabálysértően fogadta el a baleset üzemi jellegét és az indokolatlanul hosszú, magas illetményhez igazodó baleseti táppénz mértékét, a bíróságok pedig a kártérítési felelősségi tényállás alapvető elemei hiányában állapították meg felelőssége fennállását.
A felperes - előrebocsátva, hogy az Ebtv. 68. § szerinti felelőssége nem áll fenn - kifejtette, hogy az Ebtv. 68. § (2) bekezdése a Ptk. 339. § (1) bekezdését mögöttes szabályként rendeli alkalmazni, amely a biztosítóra történő megtérítési igény áttelepítését jelenti, ezen túlmenően viszont az Ebtv. nem "módosítja" a Ptk. 339. § (1) bekezdésének tényállási elemeit. Ennek alapján a kárt azzal kell bizonyítani, hogy a vitában érdekelt félnek nem az elsődlegesen kárt szenvedett biztosított, hanem a másodlagosan kárt szenvedett és azt viselő biztosító minősül; bizonyításra szorul a károkozó magatartás, az okozati összefüggés és a jogellenesség. Az alperes és az eljárt bíróságok határozataiban a károkozó magatartás bizonyítása nem történt meg, a Kkt. 34. §-ára való hivatkozás alaptalan, annak rendelkezései ugyanis nem kellően konkrétak, ezért nem hajthatók végre. Arra nézve, hogy a gyalogos közlekedéssel könnyen kiküszöbölhető burkolati hibát hogyan kell előre jelezni, nincs előírás, az útszakasz lezárásával, a hiba jelzőkúppal vagy táblával való jelzése a gyalogosok egészsége, testi épsége védelme érdekében nem indokolt, mert az úttesten való közlekedés több és nagyobb veszéllyel jár. A járda útburkolati felfestéssel történő ellátását a gyalogosok szintén nem észlelnék. A helyi közutak kezelésének szakmai szabályairól szóló 5/2004.(I.28.) GKM rendelet (GKMr.) mellékletét képező szabályzat a járdák fenntartásával kapcsolatban konkrét, normatív rendelkezéseket nem tartalmaz, csupán ajánlásokat fogalmaz meg; mindezekből az következik, hogy a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti felelősséget megalapozó jogszabálysértést, mulasztást a felperes nem követett el.
A felperes kifogásolta annak figyelmen kívül hagyását is, hogy a sérült gyógycipőt viselt, amely a közlekedésben nehezítette és hajlamosabbá tette az elesésre. Az adóhatósági ügyintéző esetében fenntartások nélkül nem lehetett volna elfogadni a hat hónap baleseti táppénz igénybevételét sem, mivel a biztosított a szellemi munkában nem volt akadályoztatva, körültekintő eljárás eredményeként az alperesnek kevesebb ellátást kellett volna kifizetnie.
A felperes szerint a másodfokú bíróság alaptalanul rótta fel a szakértői bizonyítás indítványozásának mellőzését, ennek költségeit ugyanis annak ellenére a felperesnek kellett volna állnia, hogy a szakértő kirendelése az alperes érdekét is szolgálta volna. A Pp. 176. §-a helyes értelmezés szerint a szakértői költség érdekeltség arányában való megosztását indokolja, az alperes részéről pedig fontos lett volna, hogy kevesebb ellátást kelljen fizetnie, illetve azt - jogalap nélküli ellátás címén - visszakövetelhesse.
A felperes kiemelte, hogy a biztosított egészségi állapotát, korát és egyéb "sajátosságait" a felelősség megítélése során figyelembe kellett volna venni, az azokból fakadó kockázatokat az alperesnek kell viselnie, tekintettel arra is, hogy a felperes "elkövetési magatartás" hiányában felelősségre nem vonható. Annak, hogy a Kkt. adott összefüggésben használja a járda fogalmát, nincs jelentősége, a jelen ügyben elsősorban a GKMr. az irányadó, amely eltérő követelményeket határoz meg az útnak a gépjárművek közlekedésére, illetve a gyalogosok közlekedésére szolgáló része vonatkozásában. A GKMr. részletszabályainak kidolgozására azért került sor, mert a Kkt. 34. §-a végrehajthatatlan; a jogalkalmazó akkor jár el "életszerűen", ha a GKMr. által rögzített lényeges különbséget figyelembe veszi. A szabályzat életszerűen tesz különbséget a gépjárművek és a gyalogosok közlekedésére szolgáló területek között: a közúton a gépjárművek gördülőmozgással, többé-kevésbé kétdimenziós mozgással képesek haladni, az út egyenetlenségei, tekintettel a nagy sebességre is, rájuk nézve jelentős károkat képesek okozni. Ezzel szemben a gyalogúton, járdán közlekedő gyalogos nagyobb mértékben képes a háromdimenziós mozgásra, így számára akár a 15 centiméteres szintkülönbségek sem okoznak gondot. Mindezek alátámasztják, hogy a perbeli terület közlekedésre alkalmas volt, a felperes kezelési kötelezettségének eleget tett, a GKMr.-re tekintettel felelősség nem terheli.
A beavatkozó a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát a felperes felülvizsgálati kérelmében előadott indokok alapján kérte. Kiemelte, hogy az eljárt bíróságok a sérült közrehatását, azt a közismert tényt, hogy az MBT cipő egyenetlen úton való járásra nem alkalmas, balesetveszélyes, nem vették figyelembe. Miután a járdának csak a fele része volt egyenetlen, a sérülttől elvárható lett volna, hogy ügyeljen a járda biztonságos területén való közlekedésre.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Előadta, hogy a baleset üzemiséget elismerő vagy elutasító határozatok ellen az alperesnek nincs fellebbezési joga, az eljárásról tudomást sem szerez, jogalkalmazóként nem áll módjában állást foglalni, dönteni arról, hogy a szabályozás a felperes által hiányolt jogorvoslati lehetőség hiányában alkotmányellenes-e, illetve ellentétes-e a jogi alapelvekkel. Az alperesnek nincs hatásköre a foglalkoztató és a társadalombiztosítási kifizetőhely eljárása, határozatai felülvizsgálatára, a perben becsatolt orvosi dokumentációk pedig alátámasztották a sérült keresőképtelensége időtartamának indokoltságát.
Az alperes fenntartotta korábbi álláspontját, miszerint a károkozó magatartás a közterület karbantartására vonatkozó törvényi kötelezettség felperes általi elmulasztása, a kár a baleset miatt felmerült, alperes által kifizetett táppénz és egészségügyi ellátási költség, az okozati összefüggés pedig a járdahiba és a baleset bekövetkezte között áll fenn. Utalt arra is, hogy a Kkt. végrehajthatóságának vizsgálata nem tartozik a kompetenciájába. Az alperes kiemelte, hogy a felperesnek a Kkt. 34. § (1) és (4) bekezdése, valamint az Országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997.(XII.20.) Korm. rendelet 54. § (1) bekezdésében foglalt előírásokat kellett volna betartania és hivatkozott arra is, hogy a felperes nem támasztotta alá bizonyítékkal azt az álláspontját, hogy a sérült által viselt cipő nem alkalmas az utcai viseletre.
Az alperes utalt arra is, hogy az eljárás alatt nem merült fel bizonyíték a sérült átlagosnál rosszabb egészségi állapotára, a keresőképtelenség megállapításának és idejének indokoltságát pedig az egymástól függetlenül eljárt orvosok által kiadott dokumentumok alátámasztották; mindezek miatt szakértő kirendelését az alperes a perben nem látta szükségesnek. Az okirati bizonyítékok, köztük a fényképfelvételek, a sérült és a többi tanú vallomása igazolta, hogy a járdaszakasz nem volt balesetmentes közlekedésre alkalmas, botlás, illetve csúszásmentes; mindezek alapján az eljárt bíróságok anyagi és eljárási jogszabálysértés nélkül döntöttek a felperes felelősségéről.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
Az Ebtv. 68. §-a az egészségbiztosító által nyújtott egészségbiztosítási ellátások megtérítésére kötelezi az ellátásra jogosult keresőképtelenségéért felelős személyeket azzal, hogy a felelősség megállapítására a Ptk.-nak a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségre vonatkozó szabályait rendeli alkalmazni. A felperes és a beavatkozó a megtérítési felelősség fennállását és a jogerős ítélet következtetéseit mindenek előtt amiatt vitatta, mert a felperes nem tanúsított jogellenes károkozó magatartást.
A közút kezelőjének a Kkt. 34. § (1) és (4) bekezdésben írt, a közutak biztonságos közlekedésre alkalmas állapotban tartására, a megrongálódások kijavítására és a közút forgalmának biztonságát veszélyeztető helyzetek elhárítására vonatkozó kötelezettségeit a jogalkotó a Kkt. felhatalmazása alapján megalkotott GKMr.-ben konkretizálta. A GKMr. Melléklete "A helyi közutak kezelésének szakmai szabályai (Szabályzat)" cím "Bevezetés" alatti A) pontja rögzíti, hogy a Szabályzat célja az egységes szakmai szabályoknak megfelelően végzett közútkezelés, ami - egyebek mellett - a közlekedés biztonságát szolgálja. A B) pont szerint a Szabályzat a szakmai szabályok összefoglalása, amely részletezi a kezelői feladatokat és javaslatot tesz a kezelői intézkedésekre, azok gyakoriságára.
A d=13612 ssz=98>GKMr. 3. pont 3.1. alpontja a közútkezelő Kkt. 34. § (1) bekezdésben írt kötelezettsége teljesítése érdekében kimondja, hogy a helyi közutakat a közút kezelőjének közlekedésre alkalmas állapotban kell tartania, a forgalombiztonságra veszélyes megrongálódást köteles haladéktalanul kijavítani, vagy a közút forgalmának biztonságát veszélyeztető helyzetet elhárítani. A 3.11. alpont a közút kezelője számára előírja, hogy a közúton keletkezett forgalomra veszélyes helyek és helyzetek jelzéséről (körülkorlátozás, sötétedés utáni megvilágítás, lámpázás), szükség esetén az útszakasz lezárásáról és a forgalom eltereléséről haladéktalanul intézkedjen, az a) és b) pontokban pedig - a balesetveszély elhárítása érdekében további intézkedési kötelezettségeket határoz meg. E rendelkezés alapján a forgalmat veszélyeztető hibákat fő- és tömegközlekedési útvonalakon 48 órán belül, egyéb utakon (ideértve a járdákat is) egy héten belül ki kell javítani, a hibaelhárítás befejezéséig pedig a veszélyes helyzetek jelölését, illetve az érintett út vagy útszakasz lezárását folyamatosan fenn kell tartani és erről a forgalomban résztvevőket tájékoztatni kell.
A Kkt. végrehajtása érdekében a jogalkotó a GKMr.-ben - a fent ismertetettek szerint - a közútkezelő számára nem csupán ajánlásokat, hanem számos kötelezettséget fogalmazott meg, az ajánlások csupán a kötelezettségek teljesítése érdekében teendő/megtehető konkrét intézkedésekre vonatkoznak. Ez azt jelenti, hogy a közútkezelő a perbeli és ahhoz hasonló veszélyhelyzetek elhárítására legalkalmasabb és legcélszerűbb megoldásokat az eset összes körülményeit figyelembe véve választhatja ki. A Kkt. és a GKMr. alapján a felperes köteles volt a perbeli járdaszakasz biztonságos közlekedésre alkalmas voltáról, a járda hibájának kijavításáról haladéktalanul gondoskodni, a kijavításig a forgalombiztonságot veszélyeztető helyzetet a Szabályzatban megjelölt módokon (jelzés, körülkorlátozás, vagy lezárás) elhárítani. A felülvizsgálati és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet előterjesztők mindezek alapján alaptalanul hivatkoztak arra, hogy jogszabálysértő magatartás, mulasztás hiányában az eljárt bíróságok az Ebtv. 68. §-ába és a Ptk. 339. § (1) bekezdésébe ütközően döntöttek a felperes megtérítési felelősségéről.
A felperes és a beavatkozó által előadott, a sérült közrehatására vonatkozó kifogásokat az eljárt bíróságok döntésük meghozatala során figyelembe vették, ítéleteikben kitértek arra is, miért nem értékelték a felelősséget csökkentő tényként, hogy a sérült a balesetkor gyógycipőt viselt (1.M.230/2011/6. sz. ítélet 5. old., 4. bek., 4.Mf.20.004/2012/4. sz. ítélet 7-8. bek.); e körben a Kúria csupán utal arra, hogy a sérült - a peradatok szerint - a balesetet megelőzően négy év óta hordott kereskedelmi forgalomban kapható gyógycipőt. Az ítéleti következtetésekkel a Kúria mindenben egyetért, olyan egyéb releváns tényt, körülményt pedig - ahogyan arra az alperes is utalt felülvizsgálati ellenkérelmében - a felperes nem hozott fel, amelyet a felelősség megítélése, a sérült közrehatása szempontjából az eljárt bíróságoknak értékelniük kellett volna. Ilyen ténynek, körülménynek - a beavatkozó hivatkozásával ellentétben, figyelemmel a Kkt. és a GKMr. ismertetett rendelkezéseire - nem tekinthető, hogy a járdaszakasz fele részében járható volt.
A jogerős ítélet megalapozatlansága a szakértői bizonyítás indítványozásának elmaradásával, a bizonyítás költségeinek megelőlegezésével és az alperes "érdekeltségével" szintén nem támasztható alá. Az alperes által csatolt bizonyítékok a sérült keresőképtelenségét, annak időtartamát és a kifizetett ellátások összegét is beleértve aggálytalanul alátámasztották. Abban az esetben, amennyiben ezen tények valóságát, a keresőképtelenség indokoltságát illetően a felperesben kételyek merültek fel, úgy - megdöntésük érdekében - módjában állt bizonyítást indítványozni, ezzel a lehetőséggel azonban nem élt; ennek a felülvizsgálati kérelemben felsorolt indokai a felelősség megítélése szempontjából nem bírnak jelentőséggel.
A felperes - alkotmányos jogok és törvényi alapelvek megsértésére hivatkozva - kifogásolta azt is, hogy a fizetési kötelezettségét befolyásoló eljárásokban, így a sérült balesete üzemiségének megállapítása, valamint baleseti táppénz megállapítása tárgyában folyamatban volt eljárásokban nem vehetett részt. A jelen perben az eljárt bíróságoknak az Ebtv. 68. § szerinti megtérítési felelősség tárgyában hozott társadalombiztosítási határozat jogszerűségéről kellett dönteniük, a felek között folyamatban volt közigazgatási eljárás tárgyát a sérült balesetének minősítése és a baleseti táppénzre való jogosultsága nem képezte. A jelen ügyben felülvizsgált társadalombiztosítási határozat és a jogerős ítélet jogszabálysértő volta ezért nem támasztható alá azzal, hogy a felperes részvétele az általa megjelölt más eljárásokban nem volt biztosított.
Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben felhívott jogszabályokat, ezért azt - a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával - hatályában fenntartotta.
Az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségéről a Kúria a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján határozott.
A Kúria a felülvizsgálati eljárás illetékéről - a felperes személyes illetékmentességére tekintettel - a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján döntött.
Budapest, 2013. szeptember 24.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Patassyné dr. Dualszky Katalin s.k. bíró
(Kúria Mfv. III. 10.469/2012.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.