adozona.hu
BH+ 2012.7.313
BH+ 2012.7.313
A biztosítási jogviszony nem a munkaszerződés megkötésétől, hanem a munkaviszony kezdetétől áll fenn. Ezért ha csupán a munkaszerződés megkötése bizonyított, a munkába lépés ténye nem, a biztosítási jogviszony törlése jogszerű [1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § (1) bekezdés a) pont, 7. § (1) bekezdés, Mt. 78. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes jogelődje a határozatával a II. r. felperes, mint foglalkoztató nyilvántartásában biztosítottként szereplő I. r. felperes biztosítási jogviszonyának törlését rendelte el a biztosítottak nyilvántartásából 2008. április 16-ától. A határozat indokolása szerint az I. r. felperest a 2008. április 16-án kelt munkaszerződés alapján adminisztratív ügyintéző munkakörben alkalmazta a II. r. felperes, 140.000 forint személyi alapbérrel. Az I. r. felperes 2008. április 22-étől keresőképtelen, ...
BH+ 2012.7.313 A biztosítási jogviszony nem a munkaszerződés megkötésétől, hanem a munkaviszony kezdetétől áll fenn. Ezért ha csupán a munkaszerződés megkötése bizonyított, a munkába lépés ténye nem, a biztosítási jogviszony törlése jogszerű [1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. § (1) bekezdés a) pont, 7. § (1) bekezdés, Mt. 78. § (1) bekezdés].
Az alperes jogelődje a határozatával a II. r. felperes, mint foglalkoztató nyilvántartásában biztosítottként szereplő I. r. felperes biztosítási jogviszonyának törlését rendelte el a biztosítottak nyilvántartásából 2008. április 16-ától. A határozat indokolása szerint az I. r. felperest a 2008. április 16-án kelt munkaszerződés alapján adminisztratív ügyintéző munkakörben alkalmazta a II. r. felperes, 140.000 forint személyi alapbérrel. Az I. r. felperes 2008. április 22-étől keresőképtelen, majd terhességi állományban volt 2008. június 29-éig, gyermeke megszületéséig. Az eljárás során beszerzett nyilatkozatok és iratok alapján az alperes határozatában megállapította, hogy I. r. felperes a munkaszerződés alapján a munkát nem vette fel, tényleges személyes munkavégzés hiányában biztosítási jogviszony nem jött létre [Mt. 78. §, 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 7. § (1) bekezdés], ezért a bejelentett, nyilvántartásba vett biztosítási jogviszonyt törölni kell [Tbj. 54. § (2) bekezdés a) pont].Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár másodfokú határozatával az alperes elsőfokú határozatát helybenhagyta. A határozat indokolásában részletezett iratok, a felperesek egymásnak ellentmondó nyilatkozatai alapján a másodfokú hatóság is azt állapította meg, hogy az I. r. felperes tényleges és személyes munkavégzése a II. r. felperes foglalkoztatónál 2008. április 16-ától kezdődően nem bizonyított, a munkaszerződést kötő felek akarata nem a tényleges munkavégzésre, hanem az egészségbiztosítási ellátások megszerzésére irányult.
A felperesek keresetükben a másodfokú határozat - elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérték. A bizonyítékok rájuk nézve hátrányos értékelését sérelmezték, és az indokolási kötelezettség teljesítésének hiányára hivatkoztak. Álláspontjuk szerint a munkaszerződés önmagában megalapozta a biztosítási jogviszonyt, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a) pontjába ütközik az ezzel ellentétes határozati megállapítás. Az indítványozott tanúvallomások mellőzését is kifogásolták.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az I. r. felperes 2007. december 21-étől veszélyeztetett terhessége miatt keresőképtelen állományban volt, 2008. február 3-ával megszűnt a táppénzre való jogosultsága rövid biztosítási jogviszonya okán. Ezt követően munkanélküli ellátást vett igénybe, majd 2008. április 16-án munkaszerződést kötött a II. r. felperessel. Az I. r. felperes a közigazgatási eljárás során úgy nyilatkozott, hogy nőgyógyászát 2008. április 21-én, vagy pár nappal előtte kereste fel, április 22-étől már betegszabadságon, illetve táppénzen volt. Így legfeljebb 3 napot dolgozhatott volna, de erre nézve a munkába járással kapcsolatban ellentmondásosan nyilatkoztak felperesek. A II. r. felperes az I. r. felperes munkaköri leírásában rögzített feladatok ellátására mást nem alkalmazott. Az I. r. felperes a munkaszerződés megkötéséig, illetve ezt követően sem minősíttette magát keresőképesnek. A bizonyítékok értékelése alapján a bíróság a társadalombiztosítási határozatban megállapított tényállást és jogi következtetést nem találta jogszabálysértőnek, ezért a keresetet elutasította.
Az I. r. felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte, az Mt. 76. § (1) bekezdésébe, a Tbj. 5. § (1) bekezdésébe és 7. § (1), (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést panaszolt. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy mivel a munkaviszony önmagában a szerződés megkötésével létrejön, és ez alapján biztosított, a tényleges munkavégzésnek nincs jelentősége a biztosítási jogviszony szempontjából. Egyébként 2008. április 16-án a munkába lépését a bizonyítékok alátámasztják, az alperesnek kellett volna ennek ellenkezőjét bizonyítani. Vitatta a 3 napi munkavégzési lehetőségére vonatkozó ítéleti megállapítást, valamint a keresőképessé nyilvánításának jelentőségét. A közigazgatási eljárásban a II. r. felperessel egyező nyilatkozatainak figyelmen kívül hagyását sérelmezte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A közigazgatási eljárásban és az ítéletben megállapított tényállás megalapozottságát hangsúlyozta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. A Munka Törvénykönyve rendelkezései szerint a munkaviszony létrejöttéhez munkaszerződés szükséges [Mt. 76. § (1) bekezdés], de a munkaviszony csak a munkába állással kezdődik el [Mt. 78. § (1) bekezdés]. Minthogy a biztosítás az annak alapjául szolgáló jogviszony kezdetétől áll fenn [Tbj. 7. § (1) bekezdés], a munkaviszonyon alapuló biztosítás a munkavállaló tényleges munkába lépésével kezdődik.
Ennek megfelelően az I. r. felperes biztosítási jogviszonya fennállása szempontjából a tényleges munkába lépésének, személyes munkavégzésének vizsgálata szükséges volt.
A felülvizsgálati kérelem ehhez képest a hivatkozott jogszabályokkal ellentétesen, tévesen érvelt azzal, hogy a biztosítás önmagában a munkaszerződés megkötése folytán fennáll, a munkába lépésnek nincs jelentősége.
2. Az I. r. felperes tényleges munkába lépésének, személyes munkavégzésének hiányára levont következtetést a keresettel támadott társadalombiztosítási határozatok az eljárás során beszerzett nyilatkozatok, iratok részletes és összességében történt értékelésével, kellő indokolással alátámasztották [Ket. 50. § (6) bekezdés]. Így különösen a felpereseknek a munkaidőre, a munkába járásra, a munkavégzés helyének körülményeire, a végzett munkafeladatokra vonatkozó eltérő nyilatkozatai, a becsatolt könyvvizsgálói jelentéseknek az eredeti jelentésektől eltérő dátumozása az állított munkavégzés cáfolatára alkalmasak voltak.
A perben a felperesek által indítványozott bizonyítás a határozatokban felperes munkavégzésével kapcsolatban megállapított tényállással ellentétes tényt nem tárt fel; a meghallgatott tanúk felperes tényleges munkavégzéséről nyilatkozni nem tudtak.
A felülvizsgálati kérelem a felpereseknek a munkába állásra vonatkozó nyilatkozatait alátámasztó tanúvallomásokra ily módon megalapozatlanul hivatkozott.
A kifejtettekre tekintettel a tényleges munkába állás, személyes munkavégzés hiányában az I. r. felperes biztosítási jogviszonyának törlését sikertelenül támadó kereset elutasítását I. r. felperes felülvizsgálati kérelme alaptalanul sérelmezte.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett, az I. r. felperes keresetét elutasító részében a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és minthogy a II. r. felperes felülvizsgálati kérelemmel nem élt, a II. r. felperes keresetét elutasító részében a jogerős ítéletet nem érintette. (Legf.Bír. Mfv.III.10.415/2011.)