AVI 2011.8.86

Az adózónak az ellenőrzési időszakot követő magatartása méltányosságot megalapozó körülményként nem értékelhető (2003. évi XCII. tv. 171. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél valamennyi adónemre és költségvetési támogatásokra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2002. és 2003. teljes adóévre, valamint 2004. adóév (kivéve 2004. július-október hónapok áfa adónemben) vonatkozásában. Az ellenőrzés alapján elsőfokú határozatával összesen 129 403 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 88 789 000 Ft adóhiány volt. Kötelezte a felperest 32 713 000 Ft adóbírság és 39 454 000 Ft késedelmi pótl...

AVI 2011.8.86 Az adózónak az ellenőrzési időszakot követő magatartása méltányosságot megalapozó körülményként nem értékelhető (2003. évi XCII. tv. 171. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél valamennyi adónemre és költségvetési támogatásokra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2002. és 2003. teljes adóévre, valamint 2004. adóév (kivéve 2004. július-október hónapok áfa adónemben) vonatkozásában. Az ellenőrzés alapján elsőfokú határozatával összesen 129 403 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 88 789 000 Ft adóhiány volt. Kötelezte a felperest 32 713 000 Ft adóbírság és 39 454 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az elsőfokú határozat 9. pontja szerint a felperes vásárlástól független ajándék akciókat hirdetett, de csak az nyert és kapott ajándékot, akinek a szerencse kedvezett. Az ajándékokat az ellenőrzés természetbeni juttatásnak minősítette és személyi jövedelemadó, illetve eho kötelezettség körében összesen 10 000 764 Ft adókülönbözetet állapított meg.
Az elsőfokú határozat 11. pontja szerint a felperes vásárláshoz kötött nyereményakcióként kasszajáték akciót szervezett, melyben csak a vásárlók vehettek részt. Kosarának értékét az kaphatta vissza, akinek a szerencse kedvezett. Ezt a nyereményt az adóhatóság szintén természetbeni juttatásnak tekintette és szja, illetve eho adónemekben összesen 3 080 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.
Az elsőfokú határozat 17. pontja szerint a felperes elmulasztotta az áruházi és egyéb katalógusaiban történő megjelenítéséből, katalógusreklámból származó bevételei után a nemzeti kulturális járulékot megállapítani és e körben összesen 48 085 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.
Az elsőfokú határozat 23. pontja az adóbírság kiszabását indokolta, melyben a nemzeti kulturális járulékban megállapított adókülönbözetek keletkezésének körülményei kapcsán tanúsított felperesi magatartást értékelve 20%-os bírságmértéket állapított meg; a többi adónemben 50%-os bírságot alkalmazott.
Az elsőfokú határozat 24. pontja részletezte a késedelmi pótlék megállapítását.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 1. számú mellékletének 8. pont 14. pontja alapján kifejtette, hogy a szerencse elemre tekintettel az adómentesség nem állapítható meg. A reklámkatalógusok nem időszaki kiadványok, ezért nem tartozhatnak az SZJ 221321 besorolás alá. A felperes magatartását értékelte, amikor méltányos eljárást alkalmazva 20%-os bírságmértéket állapított meg a nemzeti kulturális járulékban megállapított adókülönbözet után.
A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérte a 9., 11., 17. pontok tekintetében, továbbá jogszabálysértőnek minősítette a 23. és 24. pont szerinti adóbírság és a késedelmi pótlék megállapítását is. Álláspontja szerint az ajándékok megfelelnek az Szja. tv. 1. számú melléklet 8.14. pontjában foglalt adómentességi feltételeknek. A reklámkiadványok után nem kellett kulturális járulékot fizetnie.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozat 9. és 11. pontjához tartozó részben és az ahhoz kapcsolódó adóbírság, késedelmi pótlék, valamint a 17. ponthoz tartozó adóbírság, késedelmi pótlék részében hatályon kívül helyezte, és a 17. ponthoz tartozó adóbírság és késedelmi pótlék részében az adóhatóságot új eljárásra kötelezte, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a 9. és 11. pontban szereplő ajándék akciók a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Szerencsejáték tv.) 23. § (1) bekezdése alapján nem engedélyköteles ajándéksorsolások voltak. A 9. pontban vásárlástól függetlenül, a 11. pontban valamennyi vásárló számára a feltételek azonosak voltak, így az Szja. tv. 1. számú melléklet 8. pont 14. pontja értelmében adómentesnek kell tekinteni.
A 17. pont kapcsán a felperes keresetét megalapozatlannak ítélte, mivel a reklámkatalógusok nem minősültek időszaki kiadványnak, hanem az SZJ 7440110 alá tartozó hirdetési reklámfelület idő biztosítása kategóriába tartozik. A felperes nem megfelelő SZJ számot alkalmazott, katalógusai nem minősülnek időszaki lapnak a sajtóról szóló 1986. évi II. törvény értelmező rendelkezései értelmében. Ezért a nemzeti kulturális alapról szóló 1993. évi XXII. törvény 5. § (4) bekezdése, 5/A. § (1) bekezdése, 6. § (1) bekezdése, és 9/A. §-a alapján a felperes kulturális járulék fizetésére kötelezettnek minősül.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a 17. ponthoz tartozó adóbírság és késedelmi pótlék részében megalapozottnak ítélte. Megállapította, hogy a felperes az Art. alkalmazása során jogkövető magatartást tanúsított, így a legkisebb adóbírság mértéke is eltúlzott és hasonló indokokat fogalmazott meg a késedelmi pótlék megállapítása körében.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, mert az tévesen minősítette az ajándékokat adómentesnek, illetve az adóbírság és késedelmi pótlék körében tévesen értékelte a felperes magatartását.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes körűen elutasította.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben adott helyt, a 17. ponttal kapcsolatban az adókülönbözet megállapítása körében az alperes határozatát megalapozottnak tartotta. A felperes e tekintetben sem felülvizsgálati, sem csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság sem vizsgálhatta a nemzeti kulturális járulékfizetési kötelezettség előírásának jogszerűségét.
Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a 9., 11. pont jogalapját, illetve a 17. pont vonatkozásában a hozzákapcsolódó adóbírság, késedelmi pótlék (23., 24. pontok) körében vizsgálhatta felül az elsőfokú bíróság ítéletét.
A 9., 11., pont tekintetében a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerinti eltérő véleményét fogalmazza meg.
Az Szja. tv. 69. §-ának (1) bekezdése alapján természetbeni juttatás a kifizető által a magánszemélynek - megjelenési formájától függetlenül - adott vagyoni érték (termék) megszerzésére a kifizető kiadásának számla szerinti értékéből az a rész, amelyet a magánszemély a kifizetőnek nem térít meg. A (4) bekezdés értelmében a természetbeni juttatás a magánszemély olyan bevételének számít, amelynek egésze jövedelem. A (6) bekezdés szerint a (4) bekezdésben említett jövedelem után az adó 44 százalék, amelyet a kifizető a juttatás időpontját követően fizet meg. A felek között nem volt vitatott, hogy a felperes által adott bruttó 500 Ft értékű ajándékok az Szja. tv. 69. §-ának (1) bekezdése alapján természetbeni juttatásnak minősültek.
Az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.14. pontja szerint a természetbeni juttatások közül adómentes a kifizető által üzletpolitikai (reklám) célból, bárkinek azonos feltételekkel és módon, nyilvános körülmények között adott kedvezmény, árengedmény, visszatérítés, termék, szolgáltatás, ha az
a) nem tartozik a nyereményből származó jövedelemre vonatkozó rendelkezések hatálya alá,
b) nem vetélkedő és nem verseny díja, valamint a termék megismertetése, forgalmának növelése céljából adott áruminta, ha az nem tartós használatra rendelt dolog, és mennyisége nem éri el a kereskedelemben forgalmazott/forgalmazható legkisebb mennyiséget.
A felperes perbeli természetbeni juttatása az adóhatóság álláspontja szerint azért nem adómentes, mert a "bárkinek azonos feltételekkel és módon adott" törvényi feltétel nem teljesült. A felperes látszólag mindenki számára azonos feltételeket biztosított. Ez azonban csak a játékban való részvételre igaz. A nyereményt, illetve a kosár értéket csak az kaphatta meg, aki nyert. A természetbeni juttatásnak minősülő termékhez tehát a szerencseelem okán nem minden vásárlót juttatott (a "nem nyert" vásárlók nem kaptak terméket). A "bárkinek azonos feltételekkel és módon adott" törvényi feltételt a felperes nem teljesítette, ezért az Szja. tv. 1. számú mellékletének 8.14. pontjára adómentességet nem alapozhatott.
A 17. ponthoz kapcsolódó adóbírság, késedelmi pótlék (23., 24. pontok) körében is eltérő a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 170. §-ának (1) bekezdése alapján, adóhiány esetén adóbírságot kell fizetni. Az adóbírság mértéke - ha e törvény másként nem rendelkezik - az adóhiány 50%-a. Az Art. 171. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető. Az Art. 165. §-ának (1) bekezdése szerint az adó késedelmes megfizetése esetén késedelmi pótlékot kell fizetni. A felperes olyan tényt, körülményt, amelyet a nemzeti kulturális járulékhiány után kiszabott adóbírság és késedelmi pótlék mértékének meghatározása során az adóhatóság nem értékelt volna, a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettsége ellenére sem bizonyított.
Az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor felperesnek az ellenőrzéssel érintett időszakot (2002., 2003. és részben 2004. éveket) követő magatartását (a KSH 2004. évben történt megkeresését, a KSH elnökhelyettesének 2006. júniusi iratát) a már csökkentett mértékű bírság (20%) törlését, illetve a késedelmi pótlék körében méltányosságot megalapozó körülménynek értékelte.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét teljes körűen elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.037/2008.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.