adozona.hu
BH 2011.3.74
BH 2011.3.74
A Pp. 336/A. § (2) bekezdés első fordulata a hivatalból indított eljárások esetére biztosítja a fél számára, hogy vitassa a tényállás megállapítási kötelezettség teljesítését. A Pp. 336/A. § (2) bekezdésére történő hivatkozás esetén tehát, ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, a félnek bizonyítania kell, hogy nem került sor a bizonyítási eljárás befejezésével annak lezárására, a bizonyítékok ismertetésére, tehát nem volt lehetősége a bizonyítási eljárás során a bizonyítási cselekményeket megismerni,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2008. október 14-én kelt fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte.
A fizetési meghagyás kibocsátására a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §-a alapján, a felperes által gipszkarton szerelő munkakörben foglalkoztatott E. L. 2007. október 20-án bekövetkezett munkabalesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén került sor. A fizetési meghagyás indokolása szerint ...
BH 2011.3.74 A Pp. 336/A. § (2) bekezdés első fordulata a hivatalból indított eljárások esetére biztosítja a fél számára, hogy vitassa a tényállás megállapítási kötelezettség teljesítését. A Pp. 336/A. § (2) bekezdésére történő hivatkozás esetén tehát, ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, a félnek bizonyítania kell, hogy nem került sor a bizonyítási eljárás befejezésével annak lezárására, a bizonyítékok ismertetésére, tehát nem volt lehetősége a bizonyítási eljárás során a bizonyítási cselekményeket megismerni, és további indítványokat tenni.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2008. október 14-én kelt fizetési meghagyását hatályon kívül helyezte.A fizetési meghagyás kibocsátására a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 67. §-a alapján, a felperes által gipszkarton szerelő munkakörben foglalkoztatott E. L. 2007. október 20-án bekövetkezett munkabalesetével összefüggésben felmerült egészségbiztosítási ellátások megtérítése címén került sor. A fizetési meghagyás indokolása szerint a baleset gipszkarton lapok teherfelvonóból történő kirakodása során úgy következett be, hogy a biztosítókötél kioldása és a legfelső lap leemelése után a gipszkartonok egy erős széllökés miatt a sérültre borultak.
A baleset okaként az alperes elsődlegesen az időjárási körülmények figyelembevétele nélkül folytatott szabálytalan és balesetveszélyes munkavégzést, valamint a munkaszervezés hiányát jelölte meg. Határozatában rögzítette, hogy a munkabaleseti jegyzőkönyv és a sérülti nyilatkozat alapján megállapítható, hogy a munkáltató megszegte a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) 2. § (2) bekezdésében, 40. § (1) bekezdésében, 44. § (1) bekezdésében, 51. § (1)-(2) bekezdésében, 54. § (7) bekezdés b) és e) pontjában, valamint az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet III. fejezet 3. pontjában foglaltakat.
A munkaügyi bíróság a fizetési meghagyást a Pp. 339. § (1) bekezdése alkalmazásával azért helyezte hatályon kívül, mert az alperes helytelenül állapította meg a baleset okát. Az ítélet szerint a perben - a Pp. 336/A. § (2) bekezdése alapján - az alperest terhelte a határozatában rögzített tényállás helytálló voltának bizonyítása, mivel azt a felperes a perben vitatta. A bíróság - az általa megkeresett Országos Meteorológiai Szolgálat adatszolgáltatása alapján - megállapította, hogy a baleset bekövetkeztekor nem volt olyan erősségű szél, ami a gipszkartonok eldőlését okozhatta volna, így az alperes a baleset okát helytelenül állapította meg.
A fizetési meghagyásban megjelölt szabályokat a felperes - a lefolytatott bizonyítás adataiból megállapíthatóan - megtartotta: a szükséges munkavédelmi eszközöket biztosította, a munkavállalók a munka elvégzéséhez kellő szakértelemmel rendelkeztek, és rendszeresen részesültek munkavédelmi oktatásban, a munkát kijelölt személy irányította.
A tanúk egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy egy munkalap egy személy általi mozgatása biztonságosabb, mintha két személy mozgatná, a gipszkartonok mérete és súlya nem haladta meg az egy főre eső anyagmozgatási normát. A baleset azért következett be, mert a sérült nem megfelelő dőlésszögben helyezte el a gipszkartonokat a felvonókosárba és kirakodáskor a még el nem hordott 9-10 darab lap a mozdításkor rádőlt.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az Ebtv. 67. §-a, az Mvt. 40. § (1) bekezdése, 44. § (1) bekezdése, 51. § (1)-(2) bekezdése, 54. § (7) bekezdés b) és e) pontja, valamint a Pp. 221. § (1) bekezdése megsértése miatt az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
A tényállás megállapítási kötelezettségére vonatkozó ítéleti megállapítás kapcsán arra hivatkozott, hogy a fizetési meghagyásban szereplő ténymegállapításokat a munkabaleseti jegyzőkönyvben írtakra alapította, amely szerint a gipszkartonok "feltehetően az erős széllökések hatására" borultak a sérültre. A munkabaleset bekövetkeztének oka a szervezetlen munkavégzés, a munkafolyamat egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végzéséhez szükséges számú munkavállaló biztosításának elmulasztása volt, továbbá - az időjárási viszonyoktól függetlenül - az, hogy a felperes nem gondoskodott körültekintően a gipszkartonok megfelelő rögzítéséről és biztonságos szállításáról. Az a tény, hogy a sérült a munkavégzés során maga sem járt el szabályosan, a felperes mentesülését - figyelemmel a KK 25. számú állásfoglalásra - nem eredményezheti.
Az alperes - utalva a Legfelsőbb Bíróság MfvK. IV. 10.400/2006/7. számú ítéletére -, hivatkozott arra is, hogy a perben a felperest terhelte a közigazgatási határozat jogszabálysértő voltának bizonyítása.
A Pp. 221. § (1) bekezdése megsértése körében kifogásolta, hogy a bíróság az ítéletében csupán általánosságban, felsorolás szintjén utalt az Mvt. rendelkezéseire, a felperes mentesülése alapjául szolgáló szabályt, a bizonyítékok mérlegelésénél irányadó körülményeket és a fizetési meghagyásban szereplő tények bizonyítatlanságának okait sem jelölte meg.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában való fenntartását kérte annak megalapozottságára hivatkozva.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 221. § (1) bekezdése szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
A jogerős ítélet tényállási részében a munkaügyi bíróság - az Ebtv. 67. §-a kivételével - felsorolta és idézte az alperes határozata alapjául szolgáló jogszabályokat, a jogi indokolás tartalmából pedig egyértelműen kiderül, hogy - az Mvt. rendelkezésein túl - mely jogszabályok alkalmazásával és értelmezésével, miként jutott arra a következtetésre, hogy a felperest megtérítési felelősség nem terheli. A munkaügyi bíróság a felülvizsgálati eljárásban nem orvosolható lényeges eljárási szabálysértés [Pp. 221. § (1) bekezdés] nélkül hozta meg ítéletét, ezért az ítélet alkalmas az érdemi felülbírálatra.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében - az erre vonatkozó jogszabályok megjelölése nélkül - vitatta a bizonyítási teherre vonatkozó ítéleti álláspont helyességét is. A tartalma alapján a Pp. 164. § és 336/A. § (2) bekezdése megsértésére vonatkozó kifogás alapján a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet e vonatkozásban is vizsgálta.
A Pp. 164. §-a szerint a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valósnak fogadja el.
A Pp. 336/A. § (2) bekezdése értelmében, ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, vagy a közigazgatási szerv a tényállás-megállapítási kötelezettségének nem tett eleget, a közigazgatási szerv köteles a határozata alapjául szolgáló tényállás valóságának bizonyítására, ha azt a felperes vitatja.
A bizonyítási teher közigazgatási perben való, a Pp.</a> utóbbi rendelkezésén alapuló megfordulásáról a Legfelsőbb Bíróság az 1/2007. KK véleményben a következőket fejtette ki. A Pp. 336/A. § (2) bekezdés első mondata a hivatalból indított eljárások esetére biztosítja a fél számára, hogy vitassa a tényállás megállapítási kötelezettség teljesítését. A Ket. a hivatalból indított eljárások bizonyítási eljárását a 70. § (1) bekezdésében szabályozza olyan módon, hogy előírja, ha a hatóság az ügyfélnek az eljárás megindításáról való értesítését mellőzte és az ügyben bizonyítási eljárást folytatott le, annak befejezésétől számított öt napon belül értesíteni kell az ügyfelet, hogy az iratokba betekinthet, nyilatkozatot tehet, megismerheti a bizonyítékokat, további bizonyításra irányuló indítványt terjeszthet elő. E rendelkezések a hivatalból indított eljárások esetén - ha az ügyfél előzetesen az eljárás megindításáról nem értesült - biztosítja, hogy a határozatok meghozatala előtt a bizonyítási eljárás eredményét megismerhesse, és további bizonyításra tehessen indítványt.
Ha a hivatalból indult eljárásról az ügyfél értesült, a Ket. a bizonyítási eljárás teljes időszakában biztosítja részvételét, az ügyfél nyilatkozattételi jogát, illetőleg azt, hogy bizonyítékokat terjesszen elő. A Ket. 72. §-a pedig biztosítja azt, hogy a közigazgatási szervnek az ügyfél által előterjesztett, de el nem fogadott bizonyítékokkal kapcsolatos álláspontját, a mérlegelés szempontjait megismerje.
Ezen jogintézmények arra biztosítanak lehetőséget, hogy az ügyfél az eljárás során a közigazgatási szerv tényállás tisztázási kötelezettségének teljesítését figyelemmel kísérje, annak hiányos voltára vonatkozó eljárási cselekményeket kezdeményezzen. A Pp. 336/A. § (2) bekezdésére történő hivatkozás esetén tehát, ha a közigazgatási eljárás hivatalból indult, a félnek bizonyítania kell, hogy nem került sor a bizonyítási eljárás befejezésével annak lezárására, a bizonyítékok ismertetésére, tehát nem volt lehetősége a bizonyítási eljárás során a bizonyítási cselekményeket megismerni, és további indítványokat tenni.
A perben nem merült fel adat arra nézve, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során a fenti jogai gyakorlásában akadályoztatva lett volna. Az alperes a határozatát a munkabaleseti jegyzőkönyv tartalmára és a sérültnek a közigazgatási eljárásban tett nyilatkozatára alapította, amely bizonyítékok a baleset bekövetkeztének okát illetően egybehangzók voltak: az előbbi szerint a gipszkartonok "feltehetően az erős széllökések hatására" borultak a sérült lábára, az utóbbi szerint a baleset elsődleges oka volt, hogy "viharba történt".
A felperes a keresetében a munkabaleseti jegyzőkönyv és a sérülti nyilatkozat téves tartalma, a szél erősségének eltúlzott mértéke vonatkozásában kifogásolta a bizonyítás alaposságát és a bizonyítékok mérlegelését, s ennek alapján vonta kétségbe a fizetési meghagyásban megállapított tényállás helyességét.
Peradat, hogy a felperes a baleset bekövetkezésének időpontjában (bár annak nem volt szemtanúja), a helyszínen tartózkodott, valamint hogy a baleset után négy nappal kiállított munkabaleseti jegyzőkönyvet - a baleset kivizsgálója mellett - a munkáltató képviselőjeként aláírta. A felperesnek a baleset bekövetkeztekori időjárási körülményekről közvetlen tapasztalás alapján volt ismerete, és a perben is azt állította, hogy nem volt viharos idő, nem a gyenge szellő lehetett az oka a gipszkartonok eldőlésének.
A fentiekből következően a felperes - a bizonyítási teher alakulására kihatóan - alaptalanul hivatkozott a perben arra, hogy az alperes a sérült nyilatkozatának megfelelően kiállított munkabaleseti jegyzőkönyv alapján tévesen állapította meg a tényállást.
A perben a fentiek alapján a Pp.</a> bizonyítási teherre vonatkozó 336/A. § (2) bekezdése alkalmazásának nem volt helye, ez az eljárási szabálysértés azonban nem hatott ki az ítéletben foglalt döntés érdemére. A munkaügyi bíróság a peres felek indítványai alapján lefolytatott bizonyítás adataiból az Mvt. felülvizsgálati kérelemben felsorolt szabályai megsértése nélkül, helyesen következtetett arra, hogy a felperest az Ebtv. 67. §-ában foglalt megtérítési kötelezettség nem terheli, a baleset azért következett be, mert a sérült nem a megfelelő dőlésszögben helyezte el a gipszkarton lapokat. A baleset ettől - részben vagy egészben - eltérő okaira vonatkozó alperesi tényállításokat, így azt, hogy több munkavállaló beállítása esetén, illetve a gipszkartonok - alperes által közelebbről meg nem határozott - más módszerrel való rögzítése, szállítása esetén elkerülhető lett volna, a peradatok nem támasztották alá.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. III.10.020/2010.)