AVI 2010.5.49

A régi Szja. tv. nem tartalmazott külön rendelkezést arra az esetre, ha az adózó a lakóingatlan megvásárlását követően a lakást lebontotta és azon újat épített (1991. évi XC. tv.)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2000. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként adókülönbözetet állapított meg. Ennek alapja az volt, hogy a felperes az 1994. évi személyi jövedelemadó bevallásában 68 073 365 Ft lakásra, földszerzésre fordított összeget jelölt meg.
A felperes 1998. december 9-én kívánta igazolni a halasztott adóként szerepeltetett összeg felhasználását, melyhez a beszámítani kívánt ingatlan 1996. október 19-én kelt...

AVI 2010.5.49 A =407145 ssz=1>régi Szja. tv. nem tartalmazott külön rendelkezést arra az esetre, ha az adózó a lakóingatlan megvásárlását követően a lakást lebontotta és azon újat épített (1991. évi XC. tv.)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2000. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben ellenőrzést folytatott le, melynek eredményeként adókülönbözetet állapított meg. Ennek alapja az volt, hogy a felperes az 1994. évi személyi jövedelemadó bevallásában 68 073 365 Ft lakásra, földszerzésre fordított összeget jelölt meg.
A felperes 1998. december 9-én kívánta igazolni a halasztott adóként szerepeltetett összeg felhasználását, melyhez a beszámítani kívánt ingatlan 1996. október 19-én kelt használatbavételi engedélyét csatolta. Az 1994. évben hatályos személyi jövedelemadóról szóló 1991. XC. törvény (továbbiakban: régi Szja. tv.) 22. § (4) bekezdése és az 1996. január 1-jétől hatályos személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: új Szja. tv.) 63. § (5) bekezdésére hivatkozással az adóhatóság kifejtette, hogy a lakáscélú felhasználás a jogerős használatbavételi engedéllyel valósult meg. Az ingatlan 2000. évben történt átruházása az 5 éves, illetve 60 hónapon belüli tilalmi időn belül történt, így a felperes 2000-ben történt ingatlan átruházásának értékesítéséből származó jövedelmét megemelte az 1994-ben érvényesített összeggel.
A felperes fellebbezésében arra hivatkozott, hogy lakóingatlant vásárolt, erre vonatkozott a kedvezmény, esetében a régi Szja. tv.-t kell alkalmazni.
Az alperes határozatával az elsőfokú határozat egyéb rendelkezéseit megváltoztatta, a keresettel érintett részében helybenhagyta. Ennek alapján a felperes terhére 11 761 420 Ft adóhiányt állapított meg, amely után 1 176 142 Ft adóbírságot és 6 734 493 Ft késedelmi pótlékot írt elő. Kifejtette, hogy az új Szja. tv. 83. § (1) és (2) bekezdéseiből következően a vitatott esetben a régi Szja. tv. és az új Szja. tv. rendelkezéseit is értelmezni és alkalmazni kell, melyből megállapította, hogy az új Szja. tv. 63. § (5) bekezdésére figyelemmel a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését követő 60 napon belül történt az ingatlan átruházása, így a 2000. évi szja számításnál a lakásszerzési kedvezmény 10-szeresének hozzáadását kell elrendelni.
A felperes keresetében elsődlegesen a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan a bírság, illetve pótlék törlését kérte. Jogi álláspontja szerint esetében a régi Szja. tv.-t kell alkalmazni, így annak 22. § (4) bekezdésére figyelemmel a tulajdonjog szerzésének időpontját követő 5 éven túl történt az elidegenítés.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatának II. pontját az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában ismertette a régi Szja. tv. 6. § (1) bekezdés h) pontját, (2)-(3) bekezdéseit, 22. § (1) és (4) bekezdését, 24. § (2) bekezdését, 33. § (9) bekezdését, valamint az új Szja. tv. 63. § (5) bekezdését, 83. § (1) és (2) bekezdéseit.
A fenti jogszabályok egybevetéséből megállapította, hogy az új Szja. tv. 83. § (2) bekezdéséből is adódóan az 1996. év előtti adóévben keletkezett jövedelmekre, adókötelezettségekre az adott évben hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni. Mivel a jövedelem a felperesnél 1994. évben keletkezett, az akkor hatályos régi Szja. tv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
A felperes 1994. október 3-án szerezte meg ingatlanát, és a szerzés időpontja független attól, hogy az ingatlanon új épületet épített. A szerzés időpontja a régi Szja. tv. 24. § alapján a szerződésnek a Földhivatalhoz való benyújtásának időpontja.
A felperes a régi Szja. tv. 22. § (4) bekezdésében foglaltaknak eleget tett, hiszen a lakásszerzési kedvezményt 1998. december 9-én érvényesítette, és a lakáscélú felhasználást 1996. december 16-ával igazolta.
A felperes az ingatlanát a szerzés időpontját követő 5 éven túl idegenítette el 2000. évben. A régi Szja. tv. nem tartalmazott olyan rendelkezést, hogy a jogszabályban meghatározott elidegenítési tilalomként meghatározott 5 év a használatbavételi engedély megszerzését következően kezdődött. Ez a régi Szja. tv. 33. § (9) bekezdéséből sem következik. Az alperes jogszabálysértően állapította meg, hogy a használatbavételi engedély kiadását követően kezdődik az elidegenítés kezdő időpontja.
E rendelkezésből az következik, hogy a felperes lakásépítés esetén az átruházást követő 5 éven belül nem ruházhatja át az ingatlant, a lakásszerzési kedvezményt (lakásépítés esetén) a használatbavételi engedéllyel köteles ezen intervallumon belül igazolni. A felperes 1991. október 4-én szerezte meg az ingatlant, a lakáscélú felhasználást 1996. december 16-ával érvényesítette, ezt 1998. december 9-én igazolta.
Ezt követően a lakásszerzési kedvezménnyel érvényesített ingatlanát 2000. évben ruházta át, amely a régi Szja. tv. 22. § (4) bekezdésében meghatározott 4 éves intervallumon túl történt értékesítésnek számít.
Az elsőfokú bíróság mindezek alapján helyezte hatályon kívül az alperes határozatát és rendelt el új eljárást azzal, hogy a felperes terhére a 68 073 365 Ft-tal a 2000. évi jövedelmét nem növelheti meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte annak hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását azzal, hogy az alperes által megállapított tényállás egyes elemeinek nem tulajdonított jelentőséget, illetve tévesen jelölte ki és értelmezte az irányadó jogszabályt (régi Szja. tv.). A vizsgált ügyben az új Szja. tv. alkalmazandó, a felperes adófizetési kötelezettsége az új Szja. tv. 63. § (5) bekezdésén alapul. A 60 napos elidegenítési tilalom kezdő időpontja a kedvezmény érvényesítésének napja. A régi Szja. tv.-vel kapcsolatban kifejtette, hogy az építési telken felépített épület szerzési idejét illetően hallgat, de a 33. § (9) bekezdése alapján a kezdő időpont legkorábban a megvalósulás időpontjához köthető.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a régi Szja. tv. rendelkezéseit kell alkalmazni és az elidegenítési tilalom az ingatlan megszerzésének időpontjához kötődött.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 12. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének felülvizsgálatánál a Legfelsőbb Bíróságnak elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a perben a régi vagy az új Szja. tv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az új Szja. tv. 83. § (1) bekezdése értelmében a törvény 1996. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-(8) bekezdésre rendelkezésére is figyelemmel - az 1995. január 1-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni. A (2) bekezdés tartalmazza, hogy az 1996. év előtt adóévekben keletkezett jövedelmekre, adókötelezettségekre az adott évben hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni, beleértve azok későbbi jogkövetkezményeit is, különös tekintettel a régi Szja. tv. 3. számú mellékletének rendelkezéseire, kivéve, ha e törvény másként nem rendelkezik.
A perbeli jogkérdés kiindulópontja az volt, hogy a felperes az 1994. évi személyi jövedelemadó bevallásában a megszerzett bevétellel szemben lakáscélú felhasználást tüntetett fel. Ez a régi Szja. tv. 6. § (1) bekezdés h) pontja értelmében nem tekinthető bevételnek. Amennyiben az adózó ilyenre hivatkozik, azzal halasztott adófizetési kötelezettsége keletkezik. Ennek érvényesítésére, igazolására vagy ezek elmulasztása esetén a jogkövetkezményekre - az új Szja. tv. hatályba léptető rendelkezéseit is figyelembe véve - a régi Szja. tv. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ebből megállapíthatóan az elsőfokú bíróság helyesen a régi Szja. tv. rendelkezései alapján vizsgálta az alperes határozatának jogszerűségét, illetve a felperes adófizetési kötelezettségének fennállását.
A felperes az adásvétellel vegyes csereszerződést 1994. október 3-án nyújtotta be a Földhivatalhoz, így a régi Szja. tv. 24. § (2) bekezdése értelmében az ingatlan átruházásának időpontjának ezt a napot kell tekinteni.
A Gy. utcai ingatlannal kapcsolatban megállapítható, hogy a felperes nem építési telket vásárolt, hanem lakóingatlant. Egyetért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a régi Szja. tv. nem tartalmazott külön rendelkezést arra az esetre, ha az adózó a lakóingatlan megvásárlását követően a lakást lebontotta és azon újat épített. Ebben az esetben a szerzés időpontját nem határozta meg más módon, és nem kötötte a használatbavételi engedély megadásához. A régi Szja. tv. a lakásszerzési kedvezmény érvényesítését nem tekintette semmilyen szempontból kezdő időpontnak az elidegenítés szempontjából. Az új Szja. tv. 63. § (4) és (5) bekezdései ezzel kapcsolatban másfajta jogi konstrukciót alkalmaznak, és a kezdő időpontot a lakásszerzési kedvezmény érvényesítéséhez köti, amely feltételezi a használatbavételi engedéllyel történő igazolást. Ilyet azonban a régi Szja. tv. nem tartalmazott.
A régi Szja. tv. 33. § (9) bekezdéséből az sem következik, hogy a lakáscélú felhasználás megvalósulásának időpontjától kezdődne a 6. § (2) bekezdésében meghatározott 5 év. A régi Szja. tv. 33. § (9) bekezdése a halasztott adófizetési kötelezettség keletkezésének két módját szabályozza. Egyik, amikor a 6. § (2) bekezdésében meghatározott időpontig [figyelemmel a 6. § (3) bekezdésére is] a magánszemély nem igazolja annak lakáscélú felhasználását. Nem elég tehát a korábban elidegenített ingatlanból származó vételárat lakáscélú felhasználásra fordítani, hanem ezt megfelelően igazolni kell. Az igazolás elmulasztásával beáll a fizetési kötelezettség. A másik eset, amikor megfelelően igazolta ugyan a lakáscélú felhasználást, de annak megvalósulását követően ezt a lakást átruházta. Ez a régi Szja. tv. 22. § (4) bekezdésében megfogalmazott, a szerzés időpontját követő 5 éven belül történő átruházásra vonatkozik.
Ennek kezdő időpontjával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság már utalt arra, hogy az Szja. tv. nem tartalmazott külön szabályozást a lakásépítés, a használatbavételi engedély, vagy az igény érvényesítésének időpontjával sem. Így ezek a későbbi időpontok nem vehetők figyelembe. Mind a megszerzés, mind az átruházás időpontját a régi Szja. tv. 24. § (1) és (2) bekezdései az erről szóló érvényes szerződés földhivatalhoz való benyújtásához köti. A felperes esetében a vétel benyújtására 1994. október 3-án került sor, így ezen ingatlan 2000. évi elidegenítése 5 éven túl történt, így sem az 1994., sem a 2000. évi személyi jövedelemadó szempontjából bevételként nem vehető figyelembe.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.078/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.