BH 2010.10.282

Az adóhatóság nem sért bizonyítási eljárási szabályokat azzal, ha meg nem állapított jogsértésre nem folytat bizonyítást vagyonosodási vizsgálatban [2003. évi XCII. tv. 109. §, 97. §, 1995. évi CXVII. tv. 28. § 1952. évi III. tv. 164. §, 206. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2002-2006. évekre személyi jövedelemadó (szja), 2004-2006. évekre százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2008. április 29. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen 27 991 773 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adókülönbözet...

BH 2010.10.282 Az adóhatóság nem sért bizonyítási eljárási szabályokat azzal, ha meg nem állapított jogsértésre nem folytat bizonyítást vagyonosodási vizsgálatban [2003. évi XCII. tv. 109. §, 97. §, 1995. évi CXVII. tv. 28. § 1952. évi III. tv. 164. §, 206. §].
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Észak-magyarországi Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2002-2006. évekre személyi jövedelemadó (szja), 2004-2006. évekre százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemekben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2008. április 29. napján kelt határozatával a felperes terhére összesen 27 991 773 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte a felperest az adókülönbözet összege, továbbá járulékosan adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. augusztus 15. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapította, hogy a 2004. évtől egyéni vállalkozó felperes a vizsgált időszakban csak 2004., 2005. és 2006. évekre nyújtott be szja bevallást 0 Ft adattartalommal, időszaki jövedelmei az életvitelét sem fedezték, míg a vagyonának növekedése számottevő, azaz a bevallott adóköteles jövedelme nem állt arányában a vagyongyarapodásával és kiadásaival, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 109. §-ának (1)-(3) bekezdései alkalmazásával az adó alapját helytállóan becsléssel állapította meg, és a fedezet nélküli kiadások összegét - mint forráshiányt - a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 28. §-ának (1) bekezdése alapján az összevont adóalap részeként egyéb adóköteles jövedelemnek minősítette.
Az alperes bankkivonatok, a felperes és apja nyilatkozatai, az adózó apjánál végzett kapcsolódó vizsgálat alapján nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy számára az apja pénz kölcsönt nyújtott.
Megállapította továbbá, hogy felperes a nászajándék + menyecsketánc címen megjelölt összeg megszerzését, nagyságát, és a kiadásaira való felhasználását nem igazolta a valóságban is ellenőrizhető adatokkal, körülményekkel.
A felperes polgári szolgálatával kapcsolatosan juttatott jövedelmek elszámolása során az alperes értékelte a B. Alapítvány kiadási pénztárbizonylatait (amelyeken szereplő összeg bevételként elszámolásra került), és az elsőfokú hatóság megkeresésére az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központnak az elsőfokú határozat meghozatalát követően megérkezett tájékoztatását (amely bérkifizetést nem tartalmaz).
A felperes által a vállalkozásának nyújtott vállalkozói betétek befizetéseit illetve a visszafizetéseket a pénzmozgást igazoló pénztárbizonylatok, szerződések, naplófőkönyv alapján állapította meg az alperes, ezért nem fogadta el a felperes azon hivatkozását, hogy a vállalkozói betétei részben tévesen bejegyzettek, befizetésükre nem volt szükség, és az Ú. Cs. Bt.-vel (a továbbiakban: Bt.) való elszámolása könyveléstechnikailag nem volt megfelelő.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Vitatta a becslés jogalapját, állította, hogy az adóhatóság a tényállás tisztázási kötelezettségét nem teljesítette. Sérelmezte, hogy az alperes nem fogadta el kiadásai fedezeteként az apjától kapott kölcsönt, valamint a nászajándék + menyecsketánc összegét, hogy a polgári szolgálat idején kapott jövedelmére vonatkozóan a bizonyítás nem volt teljes körű. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóságnak a Bt.-nél kapcsolódó vizsgálatot kellett volna lefolytatnia, amely igazolta volna, hogy vállalkozásának könyvelése a vállalkozói betétekkel kapcsolatosan néhány helyen téves bejegyzést tartalmaz.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az alperes helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú hatóság a tényállás teljes körű tisztázásával, a feltárt tények és bizonyítékok megfelelő értékelésével jogszerűen alkalmazott becslést, és az adóalapot is helytállóan határozta meg. Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az adóhatározatokat a vállalkozói betétek, a szülői kölcsön, a nászajándék + menyecsketánc, a polgári szolgálat körében megfelelően bizonyítottnak és jogszerűnek értékelte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet sérti a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ának (1) bekezdését, 336/A. §-ának (2) bekezdését, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. §-ának (4), (6) bekezdéseit, 108. §-ának (8) bekezdését, az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat csak részben értékelte, a megjelölt jogszabályhelyeket tévesen értelmezte, az indokolása hiányos.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az adóhatóság rendszeresen ellenőrzi az adózókat és az adózásban részt vevő más személyeket. Az ellenőrzés célja az adótörvényekben és más jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének vagy megsértésének megállapítása [Art. 86. § (1) bekezdés]. Az adóhatóság az ellenőrzés célját az Art. 87. §-ának (1) bekezdés a)-f) pontjaiban meghatározott fajtájú ellenőrzésekkel valósítja meg. A felperesnél a revízió az a) pont szerinti bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott.
A bevallások utólagos ellenőrzése során az Art. 106. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóhatóság az adózó adó-megállapítási, bevallási kötelezettsége teljesítését vizsgálhatja adónként, támogatásonként és időszakonként vagy meghatározott időszakra több adó és támogatás tekintetében is.
A közigazgatási eljárásban a bizonyítási teher szabályait, a bizonyítási eszközök meghatározását az Art. 97. §-ának (4)-(5) bekezdései tartalmazzák, amelyek szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. Bizonyítási eszközök és bizonyítékok különösen: az irat, a szakértői vélemény, az adózó, képviselője, alkalmazottja, illetőleg más adózó nyilatkozata, a tanúvallomás, a helyszíni szemle, a próbavásárlás, a próbagyártás, a helyszíni leltározás, más adózók adatai, az elrendelt kapcsolódó vizsgálatok megállapításai, az adatszolgáltatás tartalma, más hatóság nyilvántartásából származó adat. A nem bizonyított tény, körülmény a becslési eljárás során az adózó terhére értékelhető [Art. 97. § (6) bekezdés].
Az Art. 97. §-ának (4) bekezdése szerint az ellenőrzés felperesnél alkalmazott fajtájánál is az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást. Az Art. 109. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben - figyelemmel az ismert és adóztatott jövedelmekre is - az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.
Az Art. 108. §-ának (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. Ha az adóhatóság a bizonyítási eljárás során a becslés módszerét alkalmazza, mint ahogyan a felperes ügyében jogszerűen tette, a valós adó alapját valószínűsítenie kell, mivel az alkalmazott módszer csak a valószínűsítést teszi lehetővé. Az Art. 108. §-ának (2) bekezdése alapján az adóhatóság köteles bizonyítani, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, azonban az Art. 109. §-ának (3) bekezdése lehetőséget szabályoz az adózónak ahhoz, hogy a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést hitelt érdemlő adatokkal igazolja.
E pertípusban, az úgynevezett vagyonosodási eljárásban meghozott adóhatározatok bírósági felülvizsgálata iránti perben is a [Pp. 324. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó] Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok [Pp. 166. § (1) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban az adóhatóságot terhelő bizonyítási kötelezettség és a felperesnek biztosított igazolási lehetőség alapján lefolytatott bizonyítási eljárást, és az eredményeként meghozott alperesi döntést a kereseti kérelem keretei között, a perben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként jogszerűnek minősítette, és a keresetet elutasította.
A felperes állította, hogy könyvelése "néhány helyen téves bejegyzést tartalmaz". Az adóhatóság az ellenőrzés kezdetekor a rendelkezésére bocsátott, hiteles bizonylatok és naplófőkönyv adatai alapján, az azokban foglalt adatokkal egyezően tett megállapításokat a felperes vállalkozására, közöttük a vállalkozói betét befizetésekre, kifizetésekre vonatkozóan. A revízió sem a könyvelés iratai, sem adattartalma vonatkozásában jogsértést nem állapított meg, ezért a pénzforgalmi mérlegben a könyvelés adataival számolt. Jogsértés megállapításának hiányában az adóhatóság nem sértette meg a bizonyítási eljárásnak sem az Art. 97. §-ában, sem a 108. §-ában foglaltakat azzal, hogy meg nem állapított jogsértésre nem folytatott le bizonyítást, és nem rendelt el kapcsolódó vizsgálatot a Bt.-nél.
Az elsőfokú ítélet tartalmazza, hogy a polgári szolgálat jövedelmei körében az Észak-magyarországi Regionális Munkaügyi Központnak az elsőfokú eljárás során megküldött megkeresésre a másodfokú eljárásban megérkezett a válaszirat, amelyben foglaltakat az alperes értékelte.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el akkor, amikor a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésében foglalt indokolásai kötelezettségének teljesítése során az adóhatóság bizonyítási eljárását tételesen csak a kereseti kérelem keretei között ismertette és értékelte, illetve, hogy azt az ítélet kötelező elemeinek arányosságát megtartva, összességében is minősítette.
A felperes eltérő álláspontja téves, az elsőfokú bíróság a Pp. 336/A. §-ának (2) bekezdését nem sértette meg.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. Az elsőfokú bíróság értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos.
Jogszabálysértést a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése megalapozhat, ilyen jogsértést azonban a felülvizsgálati kérelem alapján, az elsőfokú ítélettel és az adóhatározatokkal való tételes átvizsgálás során a Legfelsőbb Bíróság nem állapított meg.
Az elsőfokú bíróság a Pp. 221. §-ának (1) bekezdése szerint ítéletében logikusan és okszerű értékelte a rendelkezésére álló bizonyítékokat, részletesen megindokolta keresetet elutasító döntését a vállalkozói betétek, a szülői kölcsön, a nászajándék + menyecsketánc, a polgári szolgálat körében, amelyet a Legfelsőbb Bíróság aggálytalanul elfogadott.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.438/2009.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.