adozona.hu
AVI 2002.10.127
AVI 2002.10.127
A munkabérből levonás csak a jogszabály alapján lehetséges, az adót az Szja. tv. szerinti mértékben kell megállapítani és levonni [1991. évi XC. tv. 45. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság 13. számú, illetve fellebbezés folytán a megyei bíróság 3. számú ítélete alapján felperes volt munkáltatója, az M. Rt. 1995. augusztus 10-én személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) előleg, társadalombiztosítási- és munkavállalói járulék levonása után munkabér, végkielégítés, és kamat jogcímeken összesen 693 623 Ft nettó összeget fizetett meg felperesnek.
Felperes az 1995. évi szja bevallásában 67 825 Ft befizetendő adót vallott, bevallását 1996. szeptember 23-án önelle...
AVI 2002.10.127 A munkabérből levonás csak a jogszabály alapján lehetséges, az adót az d=407145 ssz=1>Szja. tv. szerinti mértékben kell megállapítani és levonni [1991. évi XC. tv. 45. §].
A munkaügyi bíróság 13. számú, illetve fellebbezés folytán a megyei bíróság 3. számú ítélete alapján felperes volt munkáltatója, az M. Rt. 1995. augusztus 10-én személyi jövedelemadó (továbbiakban: szja) előleg, társadalombiztosítási- és munkavállalói járulék levonása után munkabér, végkielégítés, és kamat jogcímeken összesen 693 623 Ft nettó összeget fizetett meg felperesnek.Felperes az 1995. évi szja bevallásában 67 825 Ft befizetendő adót vallott, bevallását 1996. szeptember 23-án önellenőrzéssel helyesbítette, és 126 536 Ft visszajáró adóelőleg feltüntetésével szja kötelezettségét 194 361 Ft-tal csökkentette.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (továbbiakban: APEH) Megyei Igazgatósága Egyéni Vállalkozók és Magánszemélyek Ellenőrzési Osztálya (továbbiakban: elsőfokú hatóság) megbízólevél alapján költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzését végezte felperesnél 1995. évre vonatkozóan. Az ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság, 1998. június 8-án kelt határozatában felperes terhére 228 636 Ft szja különbözetet állapított meg, melyből 194 361 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek, 34 275 Ft-ot adóhiánynak minősített, és kötelezte felperest 114 318 Ft adóbírság, 70 108 Ft késedelmi pótlék, és 5000 Ft mulasztási bírság megfizetésére. Az elsőfokú határozat indokolása szerint felperes a javára megítélt 6 hónapi végkielégítésből csupán 4 havi végkielégítést vett figyelembe, a felvett kamat összegét az összevont jövedelmek között nem szerepeltette.
Felperes fellebbezésében kifejtette, hogy volt munkáltatója nem minősül kifizetőnek, adóelőleget sem vonhatott volna le, hanem az ítéleti marasztalás teljes összegét meg kellett volna fizetnie.
Alperes 1998. augusztus 7-én határozatot hozott, melyben az elsőfokú határozatot megváltoztatva elrendelte 17 138 Ft adóbírság törlését, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Alperes indokolásában rámutatott, hogy az M. Rt. az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § j) pontja alapján kifizetőnek minősül, a kifizetőnek pedig az Szjaról szóló 1991. évi XC. törvény (Szja. tv.) 45. § (1) és (2) bekezdése alapján kötelezettsége az adóelőleg levonása. Az önrevíziót a vizsgálat helyesen minősítette jogosulatlannak, mert az Szja. tv. 32. §-a szerint a megszerzett vagyoni érték egésze jövedelem.
Felperes keresetében az adóhatározatok megváltoztatását kérte, álláspontja szerint: mivel a munkaviszonya megszűnt, nem volt joga a munkáltatójának munkabér címen megjelölni a kifizetést, és abból adóelőleget levonni. A nettó 693 623 Ft-hoz hozzá kell tehát adni 417 952 Ft előlegként levont szja.-t, mely jövedelem alapján kell kiszámítani az 1995. évi adóját. Nem titkolta el a bevételét, hanem az adóhatóságtól eltérő a jogértelmezése, ezt méltányolnia kellett volna az alperesnek az adóbírság mértékének megállapításakor.
Alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte a határozatában foglalt indokolásra hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság ítéletében felperes keresetét elutasította, osztva a hatóság álláspontját abban, hogy az M. Rt.-nek, mint kifizetőnek a munkabérből, a végkielégítésből és a kamatból jogszabályi kötelezettsége volt az adóelőleg levonása. Az adóbírság pedig az adóhiány törvényes következménye, független az adóalany szándékosságától, vagy gondatlanságától.
A felperes fellebbezést terjesztett elő az ítélettel szemben, kérve annak megváltoztatását. Álláspontja szerint az Art. 1. §-ában rögzített alapelveket sérti az, hogy három év elmaradt munkabére után összevontan, és a legmagasabb adósávban kell adóznia, hogy kamatjövedelme is adóköteles, és a munkaügyi bíróság jogerős ítéletét, amely a teljes összeg megfizetését írta elő, figyelmen kívül hagyta az M. Rt. alperes és az elsőfokú bíróság is. A volt munkáltató nem kifizető, és a munkaviszony megszűntével adóelőleg levonási kötelezettsége is megszűnik.
Alperes ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította: a fellebbezés nem alapos. A felülvizsgálni kért adóhatározatokban megállapított tényállást felperes nem vitatta: 1995. évben, volt munkáltatója munkabért, végkielégítést és kamatot fizetett ki a számára. Felperes azt sem vitatta, hogy a kifizetés, és az átvett összeg az Art. és az Szja tv. hatálya alá tartozik. Az Szja. tv. 1. § (1) bekezdése értelmében a magánszemélyt az összes jövedelme után e törvény alapján adókötelezettség terheli. Jövedelemnek az Szja. tv. [4. § (1) bekezdés] az adóévben bármilyen címen és formában megszerzett vagyoni érték egészét tekinti. Adóköteles jövedelem tehát a felperes által átvett munkabér, kamat, és végkielégítés.
Az Szja. tv. a 45. § (1) bekezdésében meghatározza azt, hogy a jövedelem után adóelőleget kell fizetni, és arról is rendelkezik a (2) bekezdésben, hogy az adóelőleget a kifizető köteles levonni. A kifizető az Art. 97. § j) pontjának értelmezésében: a jogi személy, a felperesnek kifizetést teljesítő M. Rt., mint jogi személy tehát kifizetőnek minősül.
A munkabér védelme érdekében a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Munka tv.) meghatározza a munkabérből való levonás szabályait. A Munka tv. 161. § (1) bekezdése kimondja, hogy a munkabérből való levonásnak csak jogszabály, végrehajtható határozat vagy a munkavállaló hozzájárulása alapján van helye; ettől érvényesen eltérni nem lehet. A munkabérből levonás csak jogszabály alapján lehetséges tehát: az adót az Szja. tv. szerinti mértékben kell megállapítani és levonni.
Az adólevonásra a Munka tv. felhatalmazást ad, a kifizető az Szja. tv. alapján köteles levonni az adóelőleget, a MÁV Rt. törvényes kötelezettségének tett eleget azzal, hogy a felperesnek kifizetett, jövedelemnek minősülő összegekből levonta az adóelőleget.
Kiemelte a Legfelsőbb Bíróság: az adójogszabályok alkalmazására felperes és az adóhatóság akkor is köteles, ha a kifizető egy összegben fizeti meg több év elmaradt munkabérét; törvény rendelkezik az adósávokról, arról, hogy a kamat adóköteles jövedelem; az adótörvények rendelkezései pedig összhangban vannak az Art.-ben megfogalmazott alapelvekkel.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, ezért azt a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kf. III. 35.546/1999.)