AVI 2001.12.146

Az Art. 1. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazhatóságát annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll [1995. évi XCVII. tv. 1. § (4) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

Az alperes az 1998. június 18. napján kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú adóhatóság 1998. március 2. napján kelt határozatát és 1996. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben 206 616 forint adókülönbözetből a felperes terhére 194 389 forint adóhiány, 50 000 forint késedelmi pótlék és 97 194 forint adóbírság megfizetését írta elő. A határozati tényállás szerint a K. és K. Dolgozók Szakszervezetének éves minimum tagdíja 1200 forint. A felperes tagdíj címén 536 000 forintot fi...

AVI 2001.12.146 Az Art. 1. § (4) bekezdésében foglaltak alkalmazhatóságát annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll [1995. évi XCVII. tv. 1. § (4) bek.]
Az alperes az 1998. június 18. napján kelt határozatával megváltoztatta az elsőfokú adóhatóság 1998. március 2. napján kelt határozatát és 1996. évre vonatkozóan személyi jövedelemadó adónemben 206 616 forint adókülönbözetből a felperes terhére 194 389 forint adóhiány, 50 000 forint késedelmi pótlék és 97 194 forint adóbírság megfizetését írta elő. A határozati tényállás szerint a K. és K. Dolgozók Szakszervezetének éves minimum tagdíja 1200 forint. A felperes tagdíj címén 536 000 forintot fizetett, amelynek 80%-át ezt követően a felperes bankszámlájára, a felperes hozzátartozójának szociális segélyezése címén utaltak át. Az alperes az 1995. évi CXVII. törvény 27. § a) pontja alapján évi 1200 forintot meghaladó részében a tagdíjfizetést az 1. § (4) és (5) bekezdése alapján adó kikerülését célzó színlelt jogügyletnek minősítette.
A felperes a kereseti kérelmében a jogerős határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az általa teljesített tagdíj fizetésére vonatkozóan törvényi tilalom nincs. Nem volt tudomása arról, hogy az emelt szintű tagdíjat az egyébként ugyanannak a szakszervezetnek a rászorult tagjaként az édesanyja kapja meg, mely összeget részére az átutalást követően kifizetett. Érvei szerint közte és a szakszervezet között létrejött ügylet nem színlelt ügylet volt.
Az elsőfokú bíróság az 1999. március 24. napján kelt ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntését a Legfelsőbb Bíróság 1/1998. KJE számú jogegységi határozatának idézésével és azzal indokolta, hogy felperesnek a szokásos mértéket nagyságrendekkel meghaladó tagdíjfizetése célja csak az adó megfizetésének kikerülése volt.
A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását a kereseti kérelme szerint kérte. Álláspontja szerint a bíróság nem vizsgálta az alperes pedig nem jelölte meg, hogy mely jogszabályba ütköző a szokottnál több szakszervezeti díj befizetése. Az alperes nem vitatta édesanyja tagságát, valamint rászorultságát és azt sem, hogy maga nem kért segélyt. Elmulasztották azonban azt vizsgálni, hogy a segélyek folyósítására ráhatása nincs. Ilyen körülmények között a színlelt szerződés megállapításának helye nincs.
Az alperes az ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest, hogy az alperesnek 15 nap alatt 10 000 forint perköltséget fizessen meg.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetései is helytállóak, azokat a Legfelsőbb Bíróság nem ismétli. Az adózás rendjéről szóló módosított 1995. évi XCVII. törvény 1. § (4) bekezdése értelmében a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabályt az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg az érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll. Ha a felek akár a szokásos piaci értékekről áraktól való eltérésekkel, akár színlelt jogügylettel kívánják érvényesíteni, követelni az adószabályok alkalmazásának előnyeit, akkor azokat az adókötelezettség megállapítása során figyelmen kívül kell hagyni. A perbeli esetben a felperes által tagdíjként befizetett összeg nyilvánvalóan és kétséget kizáróan a szokásos, társadalmilag indokolt és elfogadható mértéket meghaladta és az tényként volt megállapítható, hogy az összeg 80%-át a felperes édesanyjának utalták át. Kétségtelen, hogy a tagdíj összegét törvény vagy más jogszabály nem korlátozza, a személyi adó fizetési kötelezettségről azonban törvény rendelkezik, amelynek alkalmazása kapcsán a felperesnek azt kellett volna kétséget kizáróan igazolnia, hogy befizetése nem a hozzátartozója segélyezését, hanem vele összefüggésbe nem hozható személy segélyezését szolgálta. Ilyen bizonyítékkal a felperes nem szolgált, ezért az adójogi szabályok alkalmazása szempontjából a felperes által a minimum összeget meghaladóan befizetett tagdíjat az alperes jogszerűen vette figyelembe.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legfelsőbb Bíróság Kf. I. 28.102/1999.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.