adozona.hu
AVI 2001.11.135
AVI 2001.11.135
A törvény az adóhatóság számára a szerződés érvénytelenségére való hivatkozás nélkül is lehetővé teszi a szerződés valódi tartalmának vizsgálatát [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 1995. adóévre adóellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek következtében határozatával 149 426 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, 74 713 Ft adóbírság és 161 214 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes, a D. Kft. és a P. Rt., illetőleg a B. A. Kft. közötti részvény adásvételi szerződések az adóhatóság álláspontja szerint színleltek voltak, azokból árfolyam nyereség sem ...
AVI 2001.11.135 A törvény az adóhatóság számára a szerződés érvénytelenségére való hivatkozás nélkül is lehetővé teszi a szerződés valódi tartalmának vizsgálatát [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság 1995. adóévre adóellenőrzést tartott a felperesnél, amelynek következtében határozatával 149 426 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, 74 713 Ft adóbírság és 161 214 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes, a D. Kft. és a P. Rt., illetőleg a B. A. Kft. közötti részvény adásvételi szerződések az adóhatóság álláspontja szerint színleltek voltak, azokból árfolyam nyereség sem származhatott. A felperes az értékpapír ügyletben jövedelmet szerzett, amely összevonandó jövedelme részét képezi, adótartozására a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban Szja. tv.) 29. §-ának (1) bekezdése az irányadó.
A felperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú adóhatósági határozat ellen, az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, kérve a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
A megyei bíróság álláspontja szerint az adóhatóságok az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ának (7) bekezdésében foglalt törvényi felhatalmazáson túlterjeszkedtek, amikor a rendeltetésszerű joggyakorlásra vonatkozó tételes jogi felhatalmazás nélkül az értékpapír adásvételre vonatkozó szerződéseket színleltnek minősítették. Az 1995. adóévre alkalmazható Art. szabályok nem adtak lehetőséget az adóhatóság részére azon az alapon színleltté minősíteni egy szerződést, hogy a szerződés célja az adó minimalizálása. Kizárólag az adócsökkentés szándéka miatt a szerződés színleltnek nem minősíthető. A szerződések közötti összefüggés a 2/1998. KJE számú határozat szerint sem alapozza meg a színleltség megállapítását.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésében kérte annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Részletesen kifejtett álláspontja szerint a perbeli szerződések a Ptk. 207. §-ának (4) bekezdése szerinti színlelt szerződések. A felek akaratnyilatkozata mögött nem áll szerződéskötési szándék, a szerződés láncolat az adóelőny realizálása, a közterhek csökkentése céljából jött létre. Előadta továbbá az alperes, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott jogegységi döntés jelen ügyben irányadónak nem tekinthető, mert itt az értékpapírok ára a piaci ár- és értékarányoktól eltért, három nap alatt közel nyolcszorosára növekedett, majd ugyanezen értékkel csökkent.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében a megyei bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, azonban abból téves jogi következtetést vont le.
Az Art. 1. §-ának (7) bekezdése értelmében a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket, valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek, más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
Az Art. idézett rendelkezésének alkalmazása az adóhatóság számára a szerződés színleltségére vonatkozó külön hivatkozás nélkül is lehetővé teszi a szerződés valódi tartalmának vizsgálatát és adójogi szempontból történő minősítését, amely a felek polgári jogi jogviszonyára nem hat ki.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az Szja. törvény 1994. és 1995. évben hatályos 3. §-ának 19. pontjában foglalt árfolyamnyereség adóztatása a felperes esetében csak akkor történhetett volna az adóévben megszerzett egyéb jövedelmekkel való összevonás nélkül, a 37. § (9) bekezdése szerinti forrásadó levonásával, ha az adóvizsgálat során feltárt tényállásból nem lett volna megállapítható, hogy valójában a tulajdonosi viszonyhoz kapcsolódó jövedelemként került kifizetésre. A felperes ugyanis, mint az A. Kft. egyik tulajdonosa a Kft. döntése alapján részesült az év végén felosztásra szánt jövedelemből az értékpapírok adásvételéhez kapcsolódóan, melyhez a részvények darabszámát és a részvényárfolyamot előre meghatározták.
Az árfolyamot és az elérhető árfolyamnyereséget az értékpapír kereslet-kínálat viszonyai, az értékpapír-piaci és gazdasági viszonyok alakítják. Értékpapír vásárlása esetén a vevő befektető, aki pénzét az értékpapír-piac hatásától teszi függővé, kockáztatja. A tulajdonosok (a felperes) nem minősülnek ilyen befektetőnek, hiszen nem az értékpapír-piac hatásától függően kockáztatnak, hanem tulajdonosi döntésüktől függött, hogy milyen összegű árfolyamnyereséghez jutnak.
A fentiekből következően a felperest tehát az "értékpapírból származó" jövedelme után nem az Szja. törvény 27. §-a és 37. §-ának (9) bekezdése szerinti forrásadó fizetési kötelezettség, hanem az Szja. törvény 8. §-ának (1) és (2) bekezdése, valamint 32. §-ának (1) bekezdése alapján összevont jövedelem után terhelte személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját a 2/1998. KJE számú jogegységi döntésben foglaltak értelmezéséről. A Legfelsőbb Bíróság az 1/ 1998. KJE számú jogegységi határozatában fejtette ki, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlást az adójogviszonyban is olyan általános jogelv, melyet az adózó polgárnak fizetési kötelezettsége teljesítése a hatóságnak pedig eljárása során érvényesíteni kell. A 2/1998. KJE számú jogegységi döntés értelmében az adóhatóságot az Art. 1. §-ának (7) bekezdése szerint megillető jogosultság az adójogszabály szövegének önkényes értelmezésével nem vezethet a felek szerződéses akaratával ellentétes következtetések levonására, és egyes szerződések érvénytelenné minősítésére. Nem ütközik jogszabályi előírásba ezért, ha az adózó olyan szerződést köt, amelynek eredményeként jogilag kedvezőbb helyzetbe kerül, feltéve, ha ezt az adót megállapító jogszabály lehetővé teszi.
A felülvizsgált adóügyben azonban a jogegységi határozatban foglalt jogelvek sérelmet szenvedtek, mert a tényállásból az volt megállapítható, hogy a felperes és az előzőekben már megjelölt gazdasági társaságok közötti értékpapír adásvételi szerződések célja azt volt, hogy a jövedelmek összevont adózása helyett a közterhek jelentős csökkentése mellett kerüljön sor az adó fizetésére. A felperes tehát azáltal került adójogilag kedvezőbb helyzetbe, hogy az Szja. törvény 8. §-ának (1) bekezdésében írt szabályt megkerülte a kedvezőbb adózás érdekében, amelyre a kifejtettek értelmében az adójogszabály lehetőséget nem biztosított.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 32. §-ának (2) bekezdése alapján tévesen rendelkezett a közigazgatási eljárásban lerótt illeték visszatérítéséről. Az Itv. 32. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a közigazgatási eljárásban lerótt illeték visszatérítéséről az a hatóság jogosult rendelkezni, amelynek eljárásában az illeték lerovása megtörtént. A bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a közigazgatási eljárásban lerótt fellebbezési illeték visszatérítésére, és ilyen irányú kereseti kérelme sem volt a felperesnek. (Legfelsőbb Bíróság Kf III. 28.246/1999.)