BH 2008.3.74

Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója október 31-én tudomást szerzett a rendkívüli felmondásban megjelölt indokokról, a november 30-án kelt rendkívüli felmondás elkésett [Mt. 96. § (4) bekezdés, 107. § c) pont].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes keresetében az alperes 2003. november 30-án kelt rendkívüli felmondása jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazását, továbbá a munkaköri feladatai mellett ellátott egyéb feladatok elvégzéséért többletmunkabér megfizetését kérte. Az alperes a felperes által okozott károk miatt beszámítási kifogással élt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1995-től állt munkaviszonyban az alperessel, amelynek egyetlen ...

BH 2008.3.74 Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója október 31-én tudomást szerzett a rendkívüli felmondásban megjelölt indokokról, a november 30-án kelt rendkívüli felmondás elkésett [Mt. 96. § (4) bekezdés, 107. § c) pont].
A felperes keresetében az alperes 2003. november 30-án kelt rendkívüli felmondása jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazását, továbbá a munkaköri feladatai mellett ellátott egyéb feladatok elvégzéséért többletmunkabér megfizetését kérte. Az alperes a felperes által okozott károk miatt beszámítási kifogással élt.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1995-től állt munkaviszonyban az alperessel, amelynek egyetlen magyarországi alkalmazottjaként végezte az adminisztratív feladatokat, a német nyelvű levelezést, és az üzleti megbeszéléseken ellátta a fordítási tevékenységet. A munkáltatóval a kapcsolatot telefonon tartotta, ezért az alperes szolgálati mobiltelefont biztosított a számára. A felperes 2003. szeptember 26-án és 27-én kórházban volt, amiről előre tájékoztatta az alperest, majd a felperes "komplikációk miatt" 2003. szeptember 28-ától december 14-éig táppénzes állományban volt. Szeptember 30-án bement az irodájába, az alperes személyzeti vezetőjének írásbeli feljegyzése szerint telefonon őt felhívta, tájékoztatást adott arról, hogy két napig kórházban volt, az alperes által aznap telefaxon megküldött és átszervezéssel indokolt rendes felmondást azonban már nem vette át. A felperes 2003. október 1-jétől elérhetetlen volt az alperes számára, a mobiltelefont kikapcsolva tartotta, az irodába küldött alperesi leveleket nem lehetett kézbesíteni. J. R. ügyvezető nem tudott bejutni az irodába, ezért 2003. október 20-án a felperest a lakásán felkereste. A felperes ekkor közölte, hogy táppénzes állományban van. Az ügyvezető azt követően, hogy megállapította az irodai feladatok ellátatlanságát, és a számítógépből valamennyi adat törlését, közös megegyezéses munkaviszony megszüntetést ajánlott a felperesnek. Ennek elutasítása után az alperes rendkívüli felmondással élt.
A 2003. november 30-án kelt rendkívüli felmondás indokolása szerint a felperes 2003. szeptember 28-ától nem jelent meg a munkahelyén, a feladatok ellátatlanságáról a munkáltatót nem tájékoztatta, és vele mindenfajta kapcsolattartás, kapcsolatfelvétel lehetetlen volt. Az indokolás arra is hivatkozott, hogy a számítógépből - egy szakértői vizsgálat által megerősítetten - az adatokat kitörölték, márpedig a géphez csak a felperes férhetett hozzá, másnak nem volt kulcsa az irodához.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a felperessel szemben a munkáltatói jogkört H. L. gyakorolta, aki a 2003. november 18-ai tudomásszerzéséhez képest határidőben élt a rendkívüli felmondással. A számítógép adatainak törlésére vonatkozó indokot nem találta bizonyítottnak, a rendkívüli felmondás első indoka tekintetében viszont megállapította a minősített kötelezettségszegést. Kiemelte a felperes vétkességét abban, hogy mindenfajta kapcsolatfelvételt megakadályozott. Megítélése szerint a felperes nem bizonyította a többletmunkabér alapjául megjelölt más munkaköri feladatok végzését, ezért ezt az igényt is elutasította. A kereset elutasítására tekintettel nem rendelkezett az alperes beszámítási kifogásáról.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában utalt az elsőfokú bíróság helytálló következtetéseire, különösen a munkáltatóval való együttműködési kötelezettség súlyos megsértésére. Hangsúlyozta, hogy a felperes csupán állította, de nem bizonyította a munkáltató 2003. október 1-jei SMS-ben való értesítését a keresőképtelenségéről, továbbá a kapcsolatfelvételt lehetetlenné tevő állapotát. Mindezekkel jelentős mértékben megszegte az együttműködési kötelezettségét.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó ítélet hozatalát kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok nem vették figyelembe, hogy legkésőbb 2003. október 31-én mindkét ügyvezető tudomással bírt a betegségéről, amit a Dr. B. Ügyvédi Iroda 2003. november 6-ai, az iratokhoz csatolt levele, valamint J. R.-nek a 2004. november 22-ei tárgyaláson tett nyilatkozata is bizonyít. A 2003. november 30-ai rendkívüli felmondás tehát elkésett. A felperes a Pp. 3. § (3) bekezdése és a 235. § (1) bekezdése megsértésére is hivatkozott, mivel az elsőfokú bíróság nem adott a részére tájékoztatást a bizonyítással összefüggésben. Sérelmezte továbbá a bizonyítékai értékelésének elmulasztását a munkakörébe nem tartozó feladatok tekintetében.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak a rendkívüli felmondásnak a második, az irodai számítógépből történt adattörléssel kapcsolatos indokát, és a felperes keresetét az első indok megalapozottsága alapján utasította el. Az alperes nem élt fellebbezéssel, csatlakozó fellebbezést sem nyújtott be, így a másodfokú eljárásnak már csak az első indok képezte a tárgyát, ezért a jogerős ítéletet a felülvizsgálati eljárásban is ennek alapján kellett értékelni.
A szóban forgó rendkívüli felmondási indok szerint a felperes 2003. szeptember 28-ától az irodában nem jelent meg, az ügyvezető 2003. október 20-án szerzett tudomást arról, hogy az adminisztrációs feladatok azóta ellátatlanok, erről a felperes a munkáltatót nem tájékoztatta, továbbá a vele való kapcsolattartás és kapcsolatfelvétel a partnerek, a könyvelés és az ügyvezetés számára lehetetlenné vált.
A felperes keresete alapján tehát a rendkívüli felmondást a szubjektív határidő és az indok megalapozottsága körében kellett vizsgálni.
A nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint a munkavégzés tekintetében a felperessel a kapcsolatot J. R. ügyvezető tartotta, a munkáltatói jogkört azonban a másik ügyvezető és tulajdonos, H. L. gyakorolta. J. R. a 2004. november 22-ei meghallgatásakor arról nyilatkozott, hogy "állandó egyeztetésben" volt a tulajdonossal, így abban a tekintetben is, miszerint 2003. október 31-én eredménytelen volt a felperessel folytatott egyeztetés a távolmaradásával kapcsolatban. Ezt alátámasztotta a Dr. B. Ügyvédi Iroda 2003. november 6-ai, a felperesnek megküldött levele is, amely az alperes székhelyén 2003. október 31-én tartott egyeztetésről készült jegyzőkönyv megállapításait tartalmazta. Ekkor J. R. arról nyilatkozott, hogy több alkalommal kísérletet tett a felperes felderítésére, és az ügyvezetőtársával történt egyeztetés után a felperessel fennálló munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését határozták el (szerették volna elérni). J. R. az elsőfokú eljárásban elismerte továbbá, hogy megkapta a felperes által 2003. október 14-én megküldött, neki címzett levelet, amelyben a "folyamatos betegállományáról" tájékoztatta, és megküldte az orvosi igazolásokat.
A perben továbbá nem volt vitás a felperes 2003. szeptember 26-ától december 14-éig fennállt keresőképtelensége. A felperes a keresetleveléhez csatolta a kórházi igazolást, valamint a további orvosi igazolásokat a 2003. szeptember 26-27-ei kórházi ápolásáról, és a 2003. szeptember 28-ától 2003. december 14-éig folyamatosan fennállt keresőképtelenségéről.
A perben a felperes nem vitatta, hogy a munkáltatói jogkört H. L. gyakorolta, és ő írta alá a rendkívüli felmondást. Az eljárt bíróságoknak ezt követően - az indok tartalmi értékelését megelőzően - a joggyakorlási határidő kérdésében kellett állást foglalniuk. A munkaügyi bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója tudomásszerzésének van jelentősége, az előbbiekből következően azonban megállapítható, miszerint a felrótt cselekményekről - függetlenül attól, hogy azok a keresőképtelenség miatt kötelezettségszegések-e - a munkáltatói jogkör gyakorlója legkésőbb 2003. október 31-én tudomást szerzett.
A munkaügyi bíróság tévesen tekintette a J. R. által a jogkörgyakorlónak 2003. november 18-án a felperessel folytatott egyeztetésről adott tájékoztatását a tudomásszerzés időpontjának, mivel ebben a levélben nem a felperesnek felróttakról, hanem a rendkívüli felmondásra vonatkozó javaslatról volt szó. Valamely kötelezettségszegésről való tudomásszerzés időpontját továbbá nem érinti, ha a felek tárgyalnak a munkaviszony közös megegyezéssel megszüntetéséről.
Az előbbiekből következően a felperes helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a másodfokú bíróság törvénysértően hagyta helyben az elkésettség szempontjából a per adatait tévesen értékelő elsőfokú ítéletet [Mt. 96. § (4) bekezdés]. Ehhez képest nincs jelentősége a 2003. október 1-jei SMS-küldés megtörténtének, amelyre vonatkozóan a bizonyítást a másodfokú bíróság elutasította. A felperes ugyan az alperes egyetlen magyarországi alkalmazottja volt, de a folyamatos keresőképtelenségéről történt 2003. október 20-ai személyes meggyőződést követően az alperes alappal már nem hivatkozhatott a munkafeladatok ellátása elmulasztására, az elvárt tájékoztatása (kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás) elmaradására, a korábbi - esetleges - kötelezettségszegésekre vonatkozóan viszont a rendkívüli felmondása egyértelműen elkésett. A hivatkozott időpontot követően a magyarországi feladatok mikénti ellátásáról az alperesnek kellett volna megfelelően intézkednie, és nem pedig felperesi munkavégzést követelnie. A keresőképtelenség alatt a munkavállalót munkavégzési kötelezettség nem terheli [Mt. 107. § c) pont; Ebtv. 44. § a) pont].
Az eljárt bíróságok érdemben helytállóan utasították el a munkakörön kívüli munkavégzés ellenértéke iránti felperesi igényt. A felperes a keresetét ebben a körben arra alapította, hogy az 1994-től fennállt munkaviszonya alatt mindvégig végzett az adminisztratív jellegű feladatokat jelentő munkakörétől eltérő különböző feladatokat (minőségbiztosítás, közbeszerzési pályázatok készítése, építési munkákban való közreműködés).
A felperes a perben nem hivatkozott arra, hogy e feladatok miatt a munkaviszonya alatt bármikor tiltakozott volna, illetve sérelmezte volna a munkaszerződésének a munkakörét érintő írásba foglalás nélküli módosítását.
Az Mt. 82. § (3) bekezdése előírja, hogy a munkaszerződés módosítására a megkötésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az Mt. 76. § (2) bekezdéséből következően a munkaszerződés módosítása írásba foglalásának elmulasztása miatti érvénytelenségre csak a munkavállaló - a módosítástól számított 30 napon belül - hivatkozhat. Ezekből a jogszabályokból következően a felperes által hosszabb időn keresztül minden további nélkül ellátott feladatok a munkaköre részévé váltak írásba foglalás és munkaköri leírás nélkül is, ezért azok elvégzéséért többletdíjazásra - külön erre vonatkozó kikötés, illetve megállapodás hiányában - nem volt jogosult.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság részítéletével hatályában fenntartotta a jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel a többletfeladatok után kért díjazás tekintetében a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Ezt meghaladóan - a rendkívüli felmondás jogellenessége jogkövetkezményei, a perköltség és az illeték körében - a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet elutasító rendelkezését megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes a 2003. november 30-án kelt rendkívüli felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A jogellenes megszüntetés összegszerű jogkövetkezményei tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (3) és (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.800/2006.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.