adozona.hu
BH+ 2007.7.328
BH+ 2007.7.328
Az ügyvéd biztosítása szünetel arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti; erre az időtartamra nem jár táppénz (1997. évi LXXX. tv. 8. §, 1997. évi LXXXIII. tv. 47. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes fizetési meghagyásaival dr. T. Gy. biztosított részére jogalap nélkül kifizetett táppénzellátás címén 616 060 forint, illetőleg 67 448 forint és kamatainak a megtérítésére kötelezte a felperest. Fizetési meghagyásai indokolásában megállapította az alperes, hogy a "foglalkoztatói igazolás"-on nem történt meg annak a ténynek a közlése a felperes részéről, hogy dr. T. Gy. ügyvédi tevékenysége 2000. április 11-től 2001. április 1-jéig szünetelt, ezáltal a biztosítása is szünetelt. A sz...
BH+ 2007.7.328 Az ügyvéd biztosítása szünetel arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti; erre az időtartamra nem jár táppénz (1997. évi LXXX. tv. 8. §, 1997. évi LXXXIII. tv. 47. §)
Az alperes fizetési meghagyásaival dr. T. Gy. biztosított részére jogalap nélkül kifizetett táppénzellátás címén 616 060 forint, illetőleg 67 448 forint és kamatainak a megtérítésére kötelezte a felperest. Fizetési meghagyásai indokolásában megállapította az alperes, hogy a "foglalkoztatói igazolás"-on nem történt meg annak a ténynek a közlése a felperes részéről, hogy dr. T. Gy. ügyvédi tevékenysége 2000. április 11-től 2001. április 1-jéig szünetelt, ezáltal a biztosítása is szünetelt. A szünetelés időtartamára táppénzellátást sem lehet folyósítani, ezért a jogalap nélkül kiutalt táppénzellátást a felperes az 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 47. § (2) bekezdésének a) pontja és 66. §-ának (3) bekezdése alapján köteles megtéríteni.A 2001. július 23-tól 2001. szeptember 9-ig terjedő keresőképtelenség időszakára pedig az Ebtv. 46. §-ának (3) és (7) bekezdései, 48. §-ának (2)-(4) bekezdései és a (8) bekezdés alapján állapította meg az alperes az ellátás összegét 39 200 forintban.
A felperes kereseteiben kérte a fizetési meghagyások hatályon kívül helyezését.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes kereseteit elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperesi ügyvédi iroda dr. T. Gy. tagjának a kamarai tagsága 2000. április 11-től 2001. április 1. napjáig szünetelt, 2000. március 30-tól 2001. március 29-ig, majd 2001. július 23-tól szeptember 9-ig keresőképtelen volt. Ezen adatok egybevetéséből megállapította a bíróság, hogy a második keresőképtelenség alkalmával a biztosítás szünetelése folytán megfelelő jogszerző idő hiányában a második keresőképtelenség első napján irányadó minimálbér alapján lehetett volna csak a táppénz összegét megállapítani, ugyanakkor az első keresőképtelenség alatt 2000. április 11. napjától kezdődően a biztosítás szünetelt, ezért csak 2000. április 10. napjáig állt fenn a jogalap táppénzre. A biztosítás szünetelésének időtartama vonatkozásában a "foglalkoztatói igazolás" megjelölésű okiratok a biztosítás szünetelésének időtartamát nem tartalmazzák és ez a körülmény az, amely következtetési alap arra, hogy a felperesi ügyvédi iroda mulasztott, egyben ez a visszakövetelés jogalapja is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az alperes fizetési meghagyásainak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 164. §-ának (1) bekezdését és 206. §-ának (1) bekezdését, az 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. § d/3. pontját, 7. § (1) bekezdését, 9. § (3) bekezdésének a) pontját és a 10. § (2) bekezdésének b) pontját, valamint az Ebtv. 46. §-ának (1) bekezdését és (7) bekezdését. Álláspontja szerint a társas vállalkozó biztosítási kötelezettsége a tagsági jogviszony létrejötte napjától annak megszűnése napjáig tart. A biztosítás szünetelésénél a Tbj. 8. § c) pontjánál valóban van szó ügyvédről, azonban nincs szó az iroda tagjáról. Egy félreérthető, pontatlan törvényi megfogalmazást nem lehet a biztosított kárára értékelni. A táppénzellátást felvevő mindvégig a felperesi ügyvédi iroda tagja volt és maradt is, ha pedig a biztosítási kötelezettség a jogviszony megszűnéséig tart, akkor addig biztosított a felperesi ügyvédi iroda tagja. A bíróság a Tbj. az egyéni ügyvédekre vonatkozó szabályát alkalmazta az ítélet meghozatalakor és nem a társasági tagsági jogviszonyra vonatkozót. Ellentétben áll ítélete a Legfelsőbb Bíróság Mfv/K.III.10.789/2004. számú döntésével is, ugyanis a táppénz alatt is el kellett látni az iroda tagjának az iroda vezetését és a működésével kapcsolatos valamennyi teendőt. Előadta továbbá a felperes, hogy téves az ítéletnek a szünetelésre vonatkozó, a táppénz folyósítás alaptalanságát érintő megállapítása is. Az Ebtv. 46. §-ának (1) bekezdése szerint a táppénz egy évig járt, dr. T. Gy. betegsége a szünetelés előtt kezdődött és egy évig tartott. Tehát egyértelműen az ítélet indokolása szerint is később szünetelt az ügyvédi tevékenység, miként a táppénzes időszak elkezdődött. A szünetelés indoka éppen az volt, hogy a kisebb munkateherrel járó irodavezetést el tudta látni, de az ügyvédi tevékenységet nem. Passzív jogon ezért egy évi jogosult volt az igénylő a táppénzre. Az Ebtv. 46. §-ának (7) bekezdése alapján a táppénzen töltött idő nem számít megszakításnak, így a 2001. július 23-tól szeptember 9-ig tartó időszakra vonatkozó 67 448 forint visszakövetelés sem bír jogalappal.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Kifejtette, hogy a felperes tévesen értelmezi a Tbj. 8. § c) pontját, azt, hogy az irodai tagsági viszonya nem szűnt meg, az más törvényi rendelkezések alá tartozik, viszont mivel a kamarai tagsága szünetelt, így ügyvédi tevékenységet sem folytathatott ezen időszak alatt. A társaság tagja és az ügyvédi kamarai tagsági viszony, az ezzel összefüggő biztosítási jogviszony különböző jogi megítélés alá esik. Amennyiben az ügyvéd kamarai tagsága szünetel, szünetel arra az időtartamra a biztosítása is, erre az időszakra az Ebtv. 47. § (2) bekezdésének a/ pontja értelmében táppénzellátást sem lehet folyósítani, mivel keresetveszteség sem merült fel a tevékenység végzésének hiányában. Azzal a felperesi hivatkozással szemben, hogy táppénz maximum egy évig jár, az Ebtv. 46. § (1) bekezdése alapján táppénz a keresőképtelenség tartamára jár, legfeljebb azonban a biztosítási jogviszony fennállása időtartama alatt egy éven át, ezzel az időtartammal dr. T. Gy. ügyvéd nem rendelkezett.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Tbj. 8. §-ának c) pontja alapján az ügyvéd biztosítása szünetel arra az időtartamra, amelyre kamarai tagságát szünetelteti.
Az Ebtv. 47. § (2) bekezdésének a/ pontja értelmében nem jár táppénz a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel.
Az Ebtv. 66. §-ának (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a foglalkoztató és egyéb szerv köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási ellátást, ha az ellátás jogalap nélküli megállapítása, illetőleg folyósítása mulasztásának vagy a valóságtól eltérő adatszolgáltatásának a következménye és az ellátást az (1) bekezdés alapján visszakövetelni nem lehet.
Arra tekintettel, hogy dr. T. Gy. ügyvéd kamarai tagságát a perbeli időszakban szüneteltette, a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapította, hogy az alperes törvényes határozatot hozott a Tbj. és az Ebtv. idézett rendelkezései alapján a felperesi ügyvédi iroda jogalap nélkül kifizetett táppénzellátás megtérítésére kötelezéséről.
Ugyancsak jogszerű határozattal kötelezte az alperes a felperest dr. T. Gy. második keresőképtelensége után a jogalap nélkül kifizetett táppénz megtérítésére a minimálbér alapulvételével, az Ebtv. 46. § (3) és (7) bekezdései és 48. §-ának (2), (4) és (8) bekezdéseiben foglalt szabályok alkalmazásával.
Tévedett a felperes a Tbj. 8. § c) pontjának értelmezésében; a Tbj. ezen szabálya kizárólag a kamarai tagság szüneteltetése esetére rendelkezik a biztosítás szüneteléséről, ezért alkalmazásánál irreleváns az, hogy dr. T. Gy. ezen időszak alatt is az iroda tagja maradt és ott munkát végzett. A felperes tévesen hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelmében megjelölt ítéletére, mert ez a jelen perbeliétől eltérő tényálláson alapult; betéti társaság beltagjának táppénzre jogosultságáról - személyes közreműködési kötelezettségének teljesítésére tekintettel - döntött a Legfelsőbb Bíróság a Tbj. 10. § (2) bekezdésének a) pontja és az Ebtv. 43. §-ának (1) bekezdése alapján. A felülvizsgált ügyben azonban nem az előbbi rendelkezések, hanem a Tbj. 8. §-ának c) pontja alapján kellett dr. T. Gy. ügyvéd biztosítási jogviszonyának szünetelését megállapítani.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf.Bír. Mfv/K.III.10.593/2006.)