adozona.hu
AVI 2001.6.64
AVI 2001.6.64
A végkielégítésként jövedelmet pótló kártérítés adómentességet nem élvez (1995. évi CXVII. tv. 1. sz. melléklet)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes által munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása iránt indított perben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 21. számú ítéletében kötelezte a felperes munkáltatóját arra, hogy fizessen meg felperesnek kétszeres végkielégítés címén 2 870 100 Ft-ot. Az ítélet indokolása szerint a felperes a munkaviszony helyreállítását nem kérte, ezért a bíróság az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. § (4) bekezdése alapján végkielégítése kétszeresének, 2x5 havi átlagkeresetének megfelelő összeg...
AVI 2001.6.64 A végkielégítésként jövedelmet pótló kártérítés adómentességet nem élvez (1995. évi CXVII. tv. 1. sz. melléklet)
A felperes által munkaviszony megszüntetés jogellenességének megállapítása iránt indított perben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 21. számú ítéletében kötelezte a felperes munkáltatóját arra, hogy fizessen meg felperesnek kétszeres végkielégítés címén 2 870 100 Ft-ot. Az ítélet indokolása szerint a felperes a munkaviszony helyreállítását nem kérte, ezért a bíróság az 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. § (4) bekezdése alapján végkielégítése kétszeresének, 2x5 havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetésére kötelezte a munkáltatót. A munkáltató az általa kifizetett összegből 20%-nak megfelelő 574 020 Ft összegű személyi jövedelemadó előleget vont le.A felperes kérelmet terjesztett elő az elsőfokú adóhatóságnál a munkáltató által tévesen levont személyi jövedelemadó előleg visszautalása iránt, melyet az határozatával elutasított. A felperes fellebbezése folytán az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte, álláspontja szerint a munkáltató a végkielégítés kétszeresének megfelelő összeget volt köteles kifizetni, amely kártérítés és adómentesnek minősül, így abból jogszerűtlen volt a személyi jövedelemadó előleg levonása.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a munkáltató kérelmére a bíróság mellőzi a közalkalmazott eredeti munkakörbe történő visszahelyezését, feltéve, ha a munkáltató a közalkalmazottnak a felmentés esetén járó végkielégítés kétszeresének megfelelő összeget megfizeti. Ha a közalkalmazott felmentése esetén végkielégítésre nem lenne jogosult, részére a 37. § (6) bekezdésének a) pontjában meghatározott összeg kétszerese jár. [Mt. 100. § (2) bekezdés] Ha a közalkalmazott nem kéri eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását - az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően - a (2) bekezdésben meghatározott összegre is jogosult. [Mt. 100. § (4) bekezdése] A bíróság egyebekben megjegyezte, hogy a 4/1998. (III. 1.) AB határozat az Mt. 100. § (2) bekezdése alkotmányellenességét állapította meg, és a hivatkozott szakaszt 1999. február 28-i hatállyal megsemmisítette.
Ezt követően az indokolás a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja tv. ) 4. § (1) és (2) bekezdésére utalással részletezte, mit kell jövedelmen, illetve bevételen érteni az Szja tv. alapján. A 48. § (2) bekezdés szerint a munkaviszony megszűnésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű végkielégítés, továbbá az állami végkielégítés összegéből 20% adóelőleget kell levonni.
Az Szja tv. I. sz. mellékletének 6.1. pontja alapján a károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes: az elemi károk, katasztrófák esetén nyújtott állami segély, a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, a kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is) a kárpótlás, a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést.
Az elsőfokú bíróság az idézett jogszabályok alapján egyértelműen megállapíthatónak vélte, hogy a végkielégítés jövedelem, és mint ilyen adóköteles. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletének rendelkező része egyértelműen rögzítette a felperesnek járó összeg jogcímét, ezen ítélet köti a munkáltatót, amikor ezen jogcím alapján volt köteles a felperest megfizetni.
Rámutatott arra, hogyha a kifizetést szankciónak - kártérítésnek - tekintenénk, ez a kártérítés is jövedelmet pótló (hiszen a végkielégítés az átlagkeresethez igazodik) jellegű lenne, és nem tartozna az Szja tv. I. sz. mellékletének 6.1. pontjában foglalt adómentes kategóriába.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte annak megváltoztatását. Arra hivatkozott, hogy az Mt. 100. § (2) bekezdése szerinti végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg kártérítés, nem jövedelempótló kártérítés, ezért az Szja tv. I. sz. mellékletének 1.6 pontja szerint adómentes.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a jövedelmet pótló kártérítés adóköteles.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet a tényállást kellő részletességgel és helyesen állapította meg, és a Legfelsőbb Bíróság osztja az abból levont jogi következtetéseket is.
A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kifejti, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 21. számú ítélete kifejezetten akként rendelkezik, hogy a munkáltató fizessen meg jelen per felperesének kétszeres végkielégítés címén 2 870 100 Ft-ot. Az összeget a felperes 2´5 havi átlagkereset alapján állapították meg. Az Szja 48. § (2) bekezdése szerint a munkaviszony megszűnésével összefüggő, törvényben meghatározott mértékű végkielégítés összegét 20% adóelőleget kell levonni.
A jogerős ítélet arra is helyesen utalt, hogyha a kifizetést szankciónak kellene tekinteni, ez a kártérítés is az átlagkeresethez igazodó végkielégítésként jövedelmet pótló kártérítés, amely az Szja tv. I. sz. melléklet 6.1. pontja alapján adómentességet nem élvez. A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 35.010/2000. sz.)