adozona.hu
AVI 2000.12.147
AVI 2000.12.147
Az adótörvény a közérdekű kötelezettségvállalásra fordított összeget tekinti csak összjövedelemből levonható tételnek (1987. évi VI. tv. 34. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1988-89. és 1990-es évekre megtartott adóellenőrzés során a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg, 1988. és 1990. évekre személyi jövedelemadó-különbözetet 525 608 Ft összegben, és 232 621 Ft adóbírságot szabott ki. A döntés egyik indoka szerint a ruházati termékek közérdekű kötelezettségvállalás teljesítésére való átadása nem biztosítja a személyi jövedelemadó-kedvezmény igénybevételét.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta. ...
AVI 2000.12.147 Az adótörvény a közérdekű kötelezettségvállalásra fordított összeget tekinti csak összjövedelemből levonható tételnek (1987. évi VI. tv. 34. §).
Az alperes 1988-89. és 1990-es évekre megtartott adóellenőrzés során a felperes terhére adókülönbözetet állapított meg, 1988. és 1990. évekre személyi jövedelemadó-különbözetet 525 608 Ft összegben, és 232 621 Ft adóbírságot szabott ki. A döntés egyik indoka szerint a ruházati termékek közérdekű kötelezettségvállalás teljesítésére való átadása nem biztosítja a személyi jövedelemadó-kedvezmény igénybevételét.A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a személyi jövedelemadó törvény a Ptk. szerinti vagyoni szolgáltatásra fordított összeget tekinti az összjövedelemből levonhatónak. A másodfokú bíróság ezzel egyetértett, és utalt arra, hogy amennyiben az adójogszabály átveszi a polgári jogi fogalmat, akkor is az adójogszabály érvényesül, és sajátos adójogi jogviszonyról van szó. Szolgáltatást csak akkor lehet közérdekű kötelezettségvállalás címén figyelembe venni, ha az társadalmi munka, vagy más, természetben való juttatás nem számolható el adókedvezményként. A felperes azonban nem igazolta, hogy az általa elszámolt összegnek megfelelő közérdekű kötelezettséget vállalt, így igénye nem megalapozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak megváltoztatását és a közérdekű kötelezettségvállaláshoz fűződő adókedvezmény jogszerű elismerését. Álláspontja szerint a 750 000 Ft értékű ruhanemű karitatív célra fordításával a közérdekű kötelezettségvállalás összegével az adóalapot jogszerűen csökkentette. Álláspontja szerint a Ptk. 593. § (1) bekezdése nem rendelkezik arról, hogy a kötelezettségvállalásnak készpénzben kell történnie. Az Szja. tv. logikájából kiindulva az adókedvezmény esetén sem csupán a készpénzben teljesített szolgáltatás vehető figyelembe. Hivatkozott még a Legfelsőbb Bíróság 1/1998. KJE és 2/1998. KJE számú jogegységi döntéseire is.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 34. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az adóalap megállapításakor az összjövedelemből levonható tétel a közérdekű kötelezettségvállalásra (Ptk. 593-596. §) fordított összeg. A (2) bekezdés alapján az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti összeget abban az évben kell az összjövedelemből levonni, amelyben azt a magánszemély vagyonától elkülönítették.
A Ptk. 593. § (1) bekezdése alapján magánszemély írásban kötelezettséget vállalhat arra, hogy az általa meghatározott közérdekű célra ingyenes vagyoni szolgáltatást teljesít. Az 594. § szerint a kötelezettségvállalás érvényességéhez - ha jogszabály kivételt nem tesz - a célja szerint illetékes állami felügyelő szerv jóváhagyása szükséges. A felperes a felülvizsgálati kérelmében ezzel kapcsolatban hivatkozott az önkormányzat elismerő nyilatkozatára és igazolására.
A másodfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy amennyiben az adójogszabály át is veszi a polgári jogi fogalmakat, akkor is az adójogszabály érvényesül, sajátos adójogi jogviszonyról van szó. Az adójogi jogviszony, szemben a polgári jogi jogviszonnyal, a felek alá- és fölérendeltségére épül, az adójogi jogszabályok fő szabályként kötelező, kogens jellegű előírásokat tartalmaznak. Ezért a Ptk.-ban szabályozott közérdekű kötelezettségvállalás adójogi konzekvenciáit az szja szabályozza, és ahhoz képest egyéb adójogi feltételeket is előírhat. Ezzel a közérdekű kötelezettségvállalás polgári jogviszony jellegét nem változtatja meg, csak az ahhoz kapcsolódó speciális, vagyis adójogi jogviszony tartamát szabályozza.
A Ptk. 593. § (1) bekezdése közérdekű célra ingyenes vagyoni szolgáltatás teljesítését rögzíti, míg ehhez képest az Szja. tv. 34. § (1) bekezdés b) pontja, ezt adójogi szempontból szűkíti, és a közérdekű kötelezettségvállalásra fordított összeget tekinti csak összjövedelemből levonható tételnek. Ezzel pedig csak a kifejezetten pénz formájában megtestesülő kötelezettségvállalást preferálta a jogalkotó.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 2/1998. KJE számú jogegységi döntésére, mely szerint - más jellegű ügyben ugyan - rámutatott arra, hogy az adókedvezmény igénybevétele szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szövetkezeti üzletrész vételárát készpénzzel, avagy más vagyoni értékkel bíró dologgal egyenlítik ki. A hivatkozott jogegységi döntés kifejezetten azt tartalmazza, hogy a szövetkezeti üzletrész megszerzésére fordított összeget a szövetkezeti tag nemcsak készpénz nyújtásával, hanem kárpótlási jegy vagy más értékpapír formájában is befizetheti, és az így befizetett összeg után is élhet adólevonási jogával. Tehát a jogegységi döntés nem más vagyoni értékkel bíró dologról tesz említést, hanem kifejezetten kárpótlási jegyet, illetve más értékpapírt említ. A perbeli esetben azonban ruhaneműről van szó, amelyet nem lehet a kárpótlási jeggyel vagy más értékpapírral azonos elbírálás alá venni.
Ugyancsak nem helyes a felperes hivatkozása a Legfelsőbb Bíróság 1/1998. KJE számú jogegységi döntésére, amely kifejezetten azzal a kérdéskörrel foglalkozott, hogy az alapítványok támogatásához fűződő adókedvezmény csak akkor vehető igénybe, ha a támogatás az adózó saját vagyonának terhére történik. E jogegységi döntés központi kérdése nem az volt, hogy a támogatás készpénzben vagy egyéb módon történik, hanem az, hogy a támogatást az adózó vagy helyette harmadik személy fizette-e be és ennek melyek az adójogi következményei.
A fentiek alapján a felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogszabálysértés tényét bizonyítani nem tudta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 27 827/1998. sz.)