BH 1997.7.372

Az üzemi baleset alapján a munkáltató által 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték, úgyszintén 1996. január 1. napjától a folyósított, jövedelmet pótló kártérítés (járadék) személyi jövedelemadó fizetésének kötelezettsége alá esik [1991. évi XC. tv. 7. § (1) bek. 22. pont, 46. § (1) bek., 48. § (1) bek., 1995. évi CXVII. tv. 46. § (1) bek., 1. sz. mell. 6.1 pont].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes rakodó munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Ennek során 1981. január 30-án üzemi balesetet szenvedett. Az alperes a felperes részére - egyebek mellett - keresetveszteségi járadékot folyósít.
A felek között a felperes járadékainak felemelése tárgyában több per volt folyamatban.
A felperes a munkaügyi bíróságnál ismételten benyújtott keresetlevelében az alperesnél végrehajtott bérnövekedés miatt 1991. január 1-jétől kérte a keresetveszteségi járadékának felemelését.
A munka...

BH 1997.7.372 Az üzemi baleset alapján a munkáltató által 1988. január 1. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték, úgyszintén 1996. január 1. napjától a folyósított, jövedelmet pótló kártérítés (járadék) személyi jövedelemadó fizetésének kötelezettsége alá esik [1991. évi XC. tv. 7. § (1) bek. 22. pont, 46. § (1) bek., 48. § (1) bek., 1995. évi CXVII. tv. 46. § (1) bek., 1. sz. mell. 6.1 pont].
A felperes rakodó munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Ennek során 1981. január 30-án üzemi balesetet szenvedett. Az alperes a felperes részére - egyebek mellett - keresetveszteségi járadékot folyósít.
A felek között a felperes járadékainak felemelése tárgyában több per volt folyamatban.
A felperes a munkaügyi bíróságnál ismételten benyújtott keresetlevelében az alperesnél végrehajtott bérnövekedés miatt 1991. január 1-jétől kérte a keresetveszteségi járadékának felemelését.
A munkaügyi bíróság - kijavított - ítéletével az alperest 177 864 forint elmaradt járadék és ennek kamata megfizetésére kötelezte, a havi járadék összegét 15 851 forintra felemelte. A munkaügyi bíróság a felperessel azonos munkakörben foglalkoztatottak 1990., 1992. és 1993. évi bérfejlesztési adatait, a felperes társadalombiztosítási ellátását és az alperes által folyósított kártérítés összegét alapul véve határozta meg a felperes kárát. A munkaügyi bíróság a végrehajtott bérfejlesztések adatait bruttó összegben vette figyelembe.
Az alperes az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében azt sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság a személyi jövedelemadó (szja) mértékét figyelmen kívül hagyta.
A másodfokú eljárásban a felperes felemelte a keresetét.
A másodfokú bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Az alperes által fizetendő járadék összegét 1991-re 98 988 forintban, 1992-re 61 680 forintban, továbbá 29 884 forintban, 1993. év első két hónapjára 25 422 forintban, az 1993. február 1-jétől 1996. január 31-éig terjedő időszakra pedig 431 200 forintban határozta meg. Rendelkezett a kamatokról, továbbá az 1996. február 1-jétől járó járadék összegét 21 322 forintban állapította meg. Mindezeken kívül beszámítást engedélyezett, és kimondta, hogy a marasztalási összegek az szja alól mentesek. A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kifejtette, hogy az 1989. évi XLV. törvény szerint az 1988. január 1-jét megelőzően megállapított keresetveszteségi járadékok " a későbbiek során" is mentesek az szja alól, mivel 1988. január 1-je előtt a megállapítás nettó összegben történt, ezért ezek emelése is csak nettó összegben lehetséges. A másodfokú bíróság a K. utcai rakodók 1991., 1992. és 1993. évekre vonatkozó bérfejlesztési adatai tekintetében a bizonyítási eljárást kiegészítette. Az összegszerűség megállapításánál a felperes 1990. évi, a bázisidőszakban elért bruttó átlagkeresetét nyugdíjjárulék levonása nélkül, az összehasonlított dolgozók átlagos éves bérfejlesztését, a felperes baleseti járadékát és az alperes által fizetett kártérítések összegét vette figyelembe. Az ennek megfelelően keletkezett hiány és annak kamata megfizetésére kötelezte az alperest.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Álláspontja szerint az általa fizetett keresetveszteségi járadék nem szja-mentes [1991. évi XC. törvény 7. §-a (1) bekezdésének 20. és 22. pontja, 1995. évi CXVII. törvény 1. számú melléklete]. A felperes járadékát a másodfokú bíróság az összehasonlított munkavállalók bruttó átlagkereset-növekedése alapulvételével határozta meg. Tévesen jutott azonban arra a következtetésre, hogy a bruttó átlagkeresetből csak a 10% járulékot kell levonni. Emellett le kellett volna vonni az szja-t is. Az alperes a jogszabályoknak megfelelő szja összegét levonta és az adóhatóságnak befizette. Ezáltal a felperes magasabb jövedelemhez jut, mintha dolgozna. Ezért az alperes a jogerős ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
Az 1991. évi XC. törvény 7. §-a (1) bekezdésének 22. pontja értelmében mentes az adó alól "az 1988. január l. napját megelőzően megállapított baleseti és kártérítési járadék, kivéve, ha annak összegét utóbb a bruttósított átlagkereset alapulvételével megemelték". Az idézett törvény a 46. § (1) bekezdésében pedig úgy rendelkezett, hogy a munkáltatónak adóelőlegként levonást kell végeznie, a munkaviszony hiányában pedig a kifizetőnek (amelynek az adott esetben az alperes minősül) levonási kötelezettsége áll fenn [1991. évi XC. törvény 48. §-ának (1) bekezdése]. A szóban lévő törvényt módosító törvények ezeket a rendelkezéseket nem érintették az 1995. évi XCVII. törvény hatálybalépéséig, 1996. január 1. napjáig. Az 1995. évi CXVII. törvény 46. §-ának (1) bekezdése írta elő a kifizető adóelőleg-megállapítási és további kötelezettségeit, a törvény 1. számú mellékletének 6.1 pontja értelmében pedig a jövedelmet pótló kártérítés nem adómentes. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság törvénysértéssel mondta ki az ítélete rendelkező részében, hogy a marasztalási összegek mentesek a személyi jövedelemadó fizetésének kötelezettsége alól. A felperes kártérítési járadéka ugyanis - egyebek mellett az adott ügyben a másodfokú bíróság döntése folytán - bruttósított átlagkereset alapulvételével felemelésre került. Ennek következtében jövedelemadó alá esik.
A másodfokú bíróság ezért egyrészt a jogszabályokkal ellentétesen hivatkozott az ítélete indokolásában arra, hogy a felperes kártérítési járadéka mentes a személyi jövedelemadó alól, másrészt az ítéletnek és az indokolásának az a része, amely szerint a járadékok minden esetben adómentes nettó összegben kerültek meghatározásra, ellentétes az ítéletben kifejtett, bruttó keresetnövekedés alapulvételével elvégzett számításokkal is. A bírói gyakorlat szerint a bruttósított számítási rendszer értelmében figyelembe kell venni a felperes elérhető bruttó jövedelmét, továbbá az ugyancsak bruttó módon számítandó tényleges jövedelmét. Ha a felperes által felvett társadalombiztosítási ellátást adómentesen folyósítják, ezt is úgy kell meghatározni, mintha személyi jövedelemadó terhelné (bruttósítani kell). E számítás alapján érhető el, amit az alperes a felülvizsgálati kérelmében alappal sérelmezett, hogy a károsult a törvény helytálló alkalmazásával ne jusson a kárát meghaladó kártérítéshez.
A perben eddig rendelkezésre álló bizonyítékok nem elégségesek annak megállapításához, hogy a felperesnek a felemelt keresetében megjelölt időszakban évenként ténylegesen milyen kára keletkezett, és ebből mi térült meg. Ezért a megismételt eljárásban a kifejtettek alapján a bizonyítási eljárást ki kell egészíteni, be kell szerezni a felperes ténylegesen elért jövedelmére vonatkozó szükséges bizonylatokat. Fel kell hívni az alperest az eddig szolgáltatott adatok kiegészítésére, a fellebbezésében és a felülvizsgálati kérelmében előadottak bizonyítására (adóelőleg-levonások időpontja, összege, a felperesnek ténylegesen kifizetett összegek). Ezt követően a bruttósított számítás alapján kell a perben érvényesített követelésről és az esetleges beszámítás engedélyezéséről az alperes javára dönteni.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét törvénysértőnek találta. Ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalárautasította. A felülvizsgálati eljárás illetékét és a felek felülvizsgálati eljárási költségét csupán megállapította, ezek viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10 184/1996. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.