Így segíthet a nyugdíjas családtag ingyen a vállalkozásban

Megosztás Tetszik

Egyéni vállalkozó férj foglalkoztathatja-e öregségi nyugdíjas feleségét díjazás nélkül? – kérdezte olvasónk. dr. Hajdu-Dudás Mária, munkajogász szakértőnk válaszolt.

Van lehetőség a kérdésben felvetett foglalkoztatási módra – szögezte le szakértőnk. Tudni kell, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 2012. január 1. napjától már nem szabályozza a segítő családtag intézményé. Erre tekintettel a feleség foglalkoztatására munkaviszony (ezen belül akár egyszerűsített foglalkoztatás), illetve megbízási jogviszony keretében kerülhet sor.

Jelen esetben a megbízási jogviszonyt célszerű létesíteni. A polgári törvénykönyvől szóló törvény (Ptk.) 6:280. § rendelkezik az ingyenes megbízási szerződésről, mely (1) bekezdése szerint:

„E fejezet (XXXIX.) rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan megbízási szerződésre, amely alapján a megbízó ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles.” Azaz ingyenes megbízási szerződés keretében foglalkoztatható a családtag bejelentési-, illetve járulékfizetési kötelezettség nélkül.

Arra érdemes ügyelni, hogy a megbízási jogviszony ne viselje magán a munkaviszony tartalmi jegyeit (és így ne minősüljön színlelt szerződésnek). A jogviszonyok szempontjait a maguk összességében kell vizsgálni, ez alapján állapítható meg, hogy valóban megbízási szerződésről vagy leplezett munkaviszonyról van-e szó.

A munkaviszonyra jellemző, hogy a munkavállaló munkavégzése munkabér ellenében történik, a munkakörbe tartozó feladatok elvégzésére irányul, a munkaszerződésben meghatározott helyen, előírt munkaidőben, személyesen, folyamatosan és rendszeresen, a munkáltató széles körű ellenőrzési joga mellett.

A munkavállalót ez esetben rendelkezésre állási kötelezettség terheli, köteles az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni, a munkaidő alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Mindez a polgári jog körébe tartozó munkavégzésre irányuló jogviszonyok vonatkozásában nem tekinthető meghatározó kötelezettségnek, nem önmagában a jelenlét, a munkavégzésre történő készen állás, hanem szerződés szerinti szolgáltatás biztosítása, munkával elérhető eredmény a fő és meghatározó kötelem.

Munkaviszony esetén a munkavégzés időtartamát, a munkarendet, a munkaidő-beosztást – kollektív szerződés rendelkezése hiányában – az Mt. által szabályozott korlátok között a munkáltató határozza meg. Polgári jogi jogviszony esetében a feladat elvégzésének kizárólag a határidejét, vagy teljesítési részhatáridőket, illetve az ügy ellátásának időpontját állapítja meg a megrendelő. A munkaidő nincs beosztva, a munka elvégzéséhez szükséges időt a vállalkozó saját maga szervezi, maga határozza meg a feladat által megkívánt módon. Mindezt nem érinti az a körülmény, ha például a megbízási szerződés alapján ellátandó feladatot egy, a megrendelő által meghatározott időpontban kell teljesíteni (pl. a színházi előadás kezdete, konferencia időpontja).