hirdetés
További témák

Csiki-csuki, ha a dolgozó egészségügyileg alkalmatlan lesz

  • dr. Hajdu-Dudás Mária, munkajogász

A munkavállaló közel egy évig keresőképtelen volt. A munkába állás első napján a munkáltató soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatot kezdeményez, mely eredménye, hogy a dolgozó a korábban betöltött munkaköre ellátására nem alkalmas. Hogyan tovább? A munkáltató köteles felmondani? Ha nem él ezzel a lehetőséggel, de a munkaszerződés szerinti munkakörben nem tudja foglalkoztatni a munkavállalót, mi a teendő?

hirdetés

Első olvasásra egyszerűnek tűnik a kérdés: mondjon fel a munkáltató, fizessen végkielégítést, teljen le a felmondási idő és mindenki mehet dolgára. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb.

A munkáltatót a foglalkoztatási kötelezettség a hatályos munkaszerződés szerinti munkakörre vonatkozóan terheli. Jelen esetben a munkavállaló egészségi okból eredően nem tud eleget tenni a munkaviszonyból ráháruló alapvető kötelezettségének: azaz a személyes munkavégzésnek. Tehát a munkáltató a foglalkoztatási kötelezettségét azért nem tudja teljesíteni, mert a dolgozó a munkaköre betöltésére egészségi okból nem alkalmas, azaz a foglalkoztatási kötelezettség a munkavállaló személyéhez köthető okból hiúsul meg, az nem a munkáltató oldalán merül fel. A munkáltató foglalkoztatná, de a munkavállaló a munkakör ellátására alkalmatlan.

Ekkor megnyílik a munkáltató felmondási joga, a dolgozó képességével összefüggő indokra hivatkozással megszüntetheti a munkaviszonyt, erre azonban nem köteles. A Kúria több eseti döntésében kifejtette ugyanis, hogy a munkáltató a megváltozott munkaképességű, munkakörében nem foglalkoztatható munkavállalóval fennálló munkaviszony megszüntetésére nem köteles, a jogviszonyt fenntarthatja, ilyen esetben a jogviszony fizetés nélküli szabadságban történő megállapodás hiányában is szünetel (Mfv.II.10.620/1998/2., Mfv.I.10.850/2000/3.). A munkaviszonyt sem a munkáltató, sem a munkavállaló nem köteles megszüntetni.

Ilyen esetben a munkavállaló mentesül a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól, munkavégzés hiányában pedig munkabérre sem jogosult. Ebbe azt is bele kell érteni, hogy állásidőre járó díjazás sem illeti meg, hiszen nem a munkáltató nem tudja foglalkoztatni a munkaszerződése szerint, hanem a munkavállaló nem tud eleget tenni a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettségének. Bérfizetés hiányában a munkaadó nem von le és nem fizet be járulékokat, így a dolgozó biztosítási jogviszonya is szünetel.

Így egyik oldalon ott áll a dolgozó munka és bér nélkül, a másik oldalon a munkáltató, aki nem tud foglalkoztatni, de felmondani sem kíván. A törvény megoldást nem kínál a helyzetre, így míg valamelyik fél nem szünteti meg a munkaviszonyt, vagy míg nincs egyező hajlandóság a munkaszerződés módosítására, semmiféle változás nem fog történni. A munkáltató, ha nem akar lépni, hosszú évekig fenn tudja tartani ezen helyzetet, egészen addig, míg a munkavállaló fel nem adja és nem közöl felmondást.

A gyakorlatban szerencsére ritkán merül fel ez a helyzet, mert a legtöbb munkáltató méltányolja a munkavállaló egészségi állapotában bekövetkezett, így az életére kiható negatív változást, és ha nem is felmondást közöl, de egy korrekt közös megegyezést felajánl. Azonban kivételek is akadnak, melyet hol a munkáltató anyagi helyzete, hol a jogszabályi kényszer hiánya indokol. Felmondás esetén – ha teljesülnek a feltételei – a munkavállaló végkielégítésre jogosult, mely mellett a felmondási idő teljes tartamára kénytelen felmenteni a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól, ez pedig egy 20 éves jogviszonnyal rendelkező munkavállaló esetén összességében igen költséges.

Itt kívánom megjegyezni, hogy létezik egy másik véglet is: több esetben találkoztam azzal a negatív példával, amikor a munkáltató számára annyira nem kívánatos volt a munkavállaló, hogy az első adandó alkalommal elküldte. Ennek során hirtelen felindulásában egy hosszas keresőképtelenséget követően azzal indokolta a felmondást, hogy a munkavállaló egészségügyileg nem alkalmas munkaköre betöltésére. E mögött azonban vagy nem állt foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló orvosi vélemény, vagy az azt tartalmazta, hogy „ideiglenesen nem alkalmas”. Ilyen esetben a felmondás indokolása jogellenesnek minősül.

Ahogyan említettem, köztes megoldás lehet, ha a munkáltató fel tud ajánlani egy olyan munkakört, mely betöltésére alkalmas lenne a munkavállaló. Ilyen kötelezettsége azonban nincs, kivéve, ha a rehabilitációs ellátásban vagy rehabilitációs járadékban részesülő munkavállaló munkaviszonyát a munkavállaló egészségi okkal összefüggő képességével indokolt felmondássall kívánná megszüntetni. Ebből következően, ha a munkaadó felmondást nem kíván közölni, állás-felajánlási kötelezettsége sincs.

Kérdésként merülhet fel, hogy mennyire felel meg a munkajogi alapelveknek, nem ütközik-e a joggal való visszaélés tilalmába azon munkáltatói magatartás, miszerint nem közöl felmondást, mert nem kíván végkielégítést, felmondási időre járó távolléti díjat fizetni. Az Mt. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a joggal való visszaélés munkaviszonyra vonatkozó szabály által megkívánt jognyilatkozat megtagadásában áll és ez a magatartás nyomós közérdeket vagy a másik fél különös méltánylást érdemlő érdekét sérti, a bíróság a jognyilatkozatot ítéletével pótolja, feltéve, hogy az érdeksérelem másképpen nem hárítható el. Álláspontom szerint ezen jognyilatkozat, tulajdonképpen a felmondás pótlása szűk körben akkor jöhetne szóba, ha az alkalmatlanság a munkaviszonnyal összefüggésben következett be, például egy munkahelyi baleset vagy foglalkozási megbetegedés következménye. Ilyenkor azonban a gyakorlatban a munkáltató, mivel a munkavállalónak egyéb anyagi igényei merülnek fel, jobban hajlik a kompromisszumos megoldásokra és a jogviszony esetleges megszüntetése is jogvita nélkül zajlik le.

A munkavállalónak egészségügyi alkalmatlanság esetén a munkaviszony további fenntartása nem érdeke, kivéve, ha alappal bízhat esetleges felgyógyulásában, vagy abban, hogy idővel a munkáltatónál majd akad egy megfelelő munkakör, és ezt fel is ajánlja részére.

Annak érdekében, hogy ne alakuljon ki patthelyzet, megoldást az jelentene, ha a törvény tartalmazna egy olyan rendelkezést, mely mindkét fél érdekét szolgálja: tehát a munkavállalónak ne kelljen helyzetét tovább súlyosbítva felmondania, egy forint nélkül az utcára kerülve, a munkáltatónak pedig ne kelljen valamennyi terhét viselnie egy felmondásnak. Míg erre nem kerül sor, marad a kompromisszumos megoldás, de ha ebben a munkáltató egyáltalán nem partner, a munkavállaló egzisztenciálisan ellehetetlenülhet.

Ha előfizetőnk, lépjen be!

* A termékek külön megvásárlása esetén fizetendő ár.
** A csomag megvásárlásával most akár 20 kreditpontot is szerezhet: az Adózóna.hu előfizetése után három személynek jár 2-2 kreditpont; és ha most rendel, az év eleji akciónk keretében további 18 kreditpontot gyűjthet a System Media Kft. online képzésével. Részletek>>


Hozzászólások (0)

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




TÖBB MINT TÖRVÉNYTÁR!
Ezért érdemes előfizetni!
hirdetés

Kérdések és válaszok

Adómentes lakhatási támogatás

Surányi Imréné

okleveles közgazda

Versenytilalmi megállapodás járulékai

Dr.Radics Zsuzsanna

tb-szakértő

Társas vállalkozó biztosítási jogviszonya

Dr.Radics Zsuzsanna

tb-szakértő

2017 január
H K Sze Cs P Sz V
26 27 28 29 30 31 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5
hirdetés
FONTOS JOGSZABÁLYOK
  1. KATA és KIVA 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
  2. Art. 2003. évi . XCII. törvény
  3. Áfa 2007. évi CXXVII. törvény
  4. Áht. 1992. évi XXXVIII. törvény
  5. EHO tv. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
  6. Ekho tv. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
  7. EVA tv. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
  8. Helyi adó tv. 1990. évi C. törvény a helyi adókról
  9. Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
  10. Jöt. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
  11. Rega. tv. 2003. évi CX. törvény a regisztrációs adóról
  12. Szakhoz. tv. 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról
  13. Számv. tv. 2000. évi C. törvény a számvitelről
  14. Szja 1995. évi CXVII. törvény
  15. Szlarend 24/1995 PM rendelet
  16. Tao tv. 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
  17. Tbj. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
  18. Tbj. vhr. 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról
  19. Tny. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
  20. Tny. vhr. 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X