BH+ 2014.12.561

A szociális ápoló, gondozó közalkalmazottal szemben az elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabása indokolt volt amiatt a magatartása miatt, hogy a gondozására bízott személyek tulajdonát képező élelmiszert rejtett el a táskájában [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 45. § (1)-(2) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes keresetében az alperes 2011. január 6-án kelt elbocsátás fegyelmi büntetést kiszabó határozatának hatályon kívül helyezését és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1978. január 12-étől állt közalkalmazottként az alperes alkalmazásában szociális ápoló, gondozó munkakörben.
A munkál...

BH+ 2014.12.561 A szociális ápoló, gondozó közalkalmazottal szemben az elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabása indokolt volt amiatt a magatartása miatt, hogy a gondozására bízott személyek tulajdonát képező élelmiszert rejtett el a táskájában [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 45. § (1)-(2) bek.].
A felperes keresetében az alperes 2011. január 6-án kelt elbocsátás fegyelmi büntetést kiszabó határozatának hatályon kívül helyezését és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1978. január 12-étől állt közalkalmazottként az alperes alkalmazásában szociális ápoló, gondozó munkakörben.
A munkáltatói jogkör gyakorlója, G. E. 2010. november 3-án műszakátadás során, 18 óra 50 perckor ellenőrzést rendelt el. A felperes - a vizsgálatot észlelve - a földszinten lévő nővérszoba melletti szobába ment, és a kezében lévő vászonszatyrot egy párna alá rejtette. Cs.-né J. I. vezető ápoló az eldugott szatyrot megtalálta, és azt átadta G. E. intézményvezetőnek. A felperes elismerte, hogy az az ő tulajdonát képezi, amelyből előkerült 1 darab Baba testápoló, valamint 3 db joghurt, utóbbiak a gondozottak nevével voltak ellátva. A szatyor tartalmazta még a felperes saját élelmiszereit is. Az ellenőrzésről jegyzőkönyv készült, amelyet a felperes aláírásával látott el, arra észrevételt nem tett.
A munkáltatói jogkör gyakorlója 2010. november 5-én indított fegyelmi eljárást az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) az ügyben még irányadó 46. §-ának (1) bekezdése alapján a felperessel szemben, vizsgálóbiztosként H.-né K. M.-t kijelölve. A vizsgálóbiztos a felperest a jogi képviselője jelenlétében 2010. november 19-én személyesen meghallgatta, az üggyel kapcsolatos megállapításait pedig 2010. november 26-án jelentésében rögzítette. A munkáltatói jogkört gyakorló G. E. intézményvezető által kijelölt 3 tagú fegyelmi tanács 2010. december 16-án fegyelmi tárgyalást tartott, majd a 2011. január 6-án kelt határozatával megállapította, hogy a felperes a Kjt. 45. § (1) bekezdése alapján fegyelmi vétséget követett el. A közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegte azáltal, hogy 2010. november 3-án a műszakátadás ellenőrzése során talált, és magáénak elismert vászonszatyorban az ellátottak neveivel felcímkézett Danone joghurtok is voltak. Mindezek alapján a felperest a fegyelmi bizottság a Kjt. 45. § (2) bekezdés e) pontja alapján elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta, a munkáltató pedig a közalkalmazotti jogviszonyt 2011. január 6-án azonnali hatállyal megszüntette.
A felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésével egyidejűleg az alperes szabálysértési eljárást is kezdeményezett a K.-i Rendőrkapitányságon, amely eljárást a városi bíróság végzésével megszüntette megállapítva, hogy a felperes tulajdonát képező táskában talált névvel ellátott joghurtok vonatkozásában a jogtalan eltulajdonítás szándéka nem volt kétséget kizáróan megállapítható.
A munkaügyi bíróság ítélete szerint a fegyelmi eljárás szabályainak megsértése nem volt megállapítható. A 2010. november 19-én tartott meghallgatáson a felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint jelen volt dr. S. Á. felperesi képviselő is, aki észrevételt tehetett volna a jegyzőkönyvben foglaltakra, ez azonban nem történt meg. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes olyan jogszabálysértést, amely megalapozta volna a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, nem követett el, teljes mértékben betartotta a Kjt. 46.-52. §-aiban írt határidőket. Önmagában az a körülmény, hogy G. E.-t tanúként hallgatta meg a vizsgálóbiztos, nem olyan szabálysértés, amely a határozat hatályon kívül helyezését eredményezhetné. A vizsgálóbiztos a meghallgatott tanúkat kioktatta jogaikról és kötelezettségeikről, csupán nem került a jegyzőkönyvbe ennek ténye, de a vallomásokból ez megállapítható volt.
A bíróság elfogadta a tanúk vallomását arra nézve, hogy a munkáltató megfelelő tárgyi feltételeket biztosított a nővérek részére az élelmiszerek tárolására, a hűtőszekrények - amelyekben a gondozottak élelmiszereit nem tartották - elkülönített helyiségekben voltak elhelyezve.
A tanúk vallomása megegyezett abban is, hogy nem az volt a lényeg az ellenőrzés alkalmával, hogy 3 db joghurtot találtak a felperes táskájában, hanem az, hogy a gondozottak tárgyait, élelmiszereit csomagolta a szatyrába azt gondolva, hogy ezeket hazaviheti. Nincs jelentősége annak, hogy a K.-i Városi Bíróság jogerős végzésével a szabálysértési eljárást megszüntette, ugyanis munkajogi vonatkozásban más megítélés alá esik a felperes cselekedete, valamint az is közömbös, hogy szabálysértés megállapítására nem került sor.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a bíróság az alperes álláspontjával egyetértett abban, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyából eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegte. A felperes ennek tényét a vizsgálat során jegyzőkönyvben elismerte és úgy nyilatkozott, hogy a táskát azért dugta el mert pánikba esett, mivel eszébe jutott, hogy 3 darab felcímkézett joghurtot tart magánál.
A bíróság kétséget kizáróan megállapította, hogy a felperes az intézményből az ellátottak tulajdonát képező dolgokat akarta magával vinni, ezáltal súlyos etikai, magatartási szabályt sértett, amely vétkes kötelezettségszegő magatartás. Ezzel foglalkozásához, munkaköre ellátásához méltatlan magatartást tanúsított. A bíróság álláspontja szerint az a tény, miszerint a felperes cselekményét demens emberek sérelmére követte el, akik olyan idős, fizikailag és mentálisan is leépült emberek, akik nem tudják kifejezni akaratukat, kívánságaikat, panaszukat, érzelmeiket, tehát teljes mértékben kiszolgáltatottak, a kötelezettségszegést súlyosítja.
A bíróság a tanúként meghallgatott fegyelmi tanács tagjai nyilatkozatából is tényként állapította meg, hogy eljárásjogi szempontból jogszerűen jártak el, zárt ülésen szótöbbséggel döntöttek, és a határidőket megtartva hozták meg határozatukat.
Az elsőfokú bíróság a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét nem találta megalapozottnak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a fegyelmi eljárás során az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértést nem követett el, ez okból a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése nem volt indokolt.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a felperes cselekménye az adott peres eljárásban munkajogi szempontból volt vizsgálandó, amely körben nem volt jelentősége annak, hogy a szabálysértési ügyben a bíróság a felperes felelősségét nem állapította meg. A perbeli jogvitában a munkaügyi bíróságot a szabálysértési eljárás során megállapított tényállás nem kötötte, a kereset megalapozottságát illetően a perben felmerült bizonyítékokat kellett összességében értékelni, figyelembe véve a fegyelmi eljárás lefolytatását, a fegyelmi határozat tartalmát. Mindezeket együttesen értékelve és egybevetve a beszerzett tanúvallomásokkal volt eldönthető, hogy a felperes a terhére rótt kötelezettségszegést ténylegesen elkövette-e, azzal arányban állt-e a kiszabott büntetés.
Abban az esetben, amennyiben a felperes a joghurtokat szándékán kívül csomagolta össze, nincs magyarázata annak, hogy miért tartott egy esetleges ellenőrzéstől, illetve mi indokolta, hogy a szatyrot a földszinten található szobában elrejtse. A felperes az élelmiszereket meg akarta tartani, ki akarta vinni az intézet területéről, amelyet csak az ellenőrzés akadályozott meg. Ezáltal a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegte, a gondozottak - sok esetben akaratnyilvánításra képtelen, a felperes felügyeletére bízott személyek - tulajdonában álló élelmiszereket vette el. Az ápoltak kiszolgáltatottságából eredően a kötelezettségszegés súlyát az sem enyhíti, hogy az eltulajdonítani szándékozott élelmiszereknek csekély értéke volt.
A másodfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a fegyelmi eljárás megindítása, a vizsgálóbiztos kijelölése határidőben történt, a tanúkat a hamis tanúzás törvényes jogkövetkezményeire pedig külön figyelmeztetni nem kellett jogszabályi előírás hiányában, ennek esetleges elmaradása a fegyelmi eljárást és a fegyelmi határozatot nem teszi jogszerűtlenné. A 2010. november 3-ai ellenőrzéskor felvett jegyzőkönyv, a felperes ekkor tett nyilatkozata, illetve a meghallgatása során előadottak a tanúvallomásoktól függetlenül is a kötelezettségszegés megvalósulását bizonyították.
Nem sértett eljárási szabályt a fegyelmi tanács akkor sem, amikor az intézményvezetőt, G. E.-t tanúként hallgatta meg, ezt a vonatkozó jogszabályi rendelkezések nem zárták ki. Az eljárás indokolt volt, mert ezen személy végezte az ellenőrzést, amely a kötelezettségszegést feltárta és aki emiatt az ellenőrzés során felvett jegyzőkönyvben foglaltakról is közvetlenül szerzett információkkal tudott szolgálni.
A felperes a fegyelmi eljárást azért is sérelmezte, mivel hivatkozása szerint azt az intézményvezető irányította a háttérből. A bizonyítási eljárás során azonban nem merült fel adat arra nézve, hogy az eljáró tanács tagjaira bárki "nyomást gyakorolt volna".
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet "megváltoztatására" irányult.
A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes nem akarta megtartani a lejárt szavatosságú joghurtokat, nem akarta azokat kivinni az intézmény területéről, mint ahogy ezt az egész eljárás során állította is. A felperes álláspontját erősítette meg egyébként a szabálysértési eljárásban hozott jogerős határozat.
Elfogadhatatlan H.-né K. M. vallomása, mivel ellene büntetőeljárás van folyamatban.
A felperes szerint elmaradt a fegyelmi eljárás hiányosságainak megfelelő és részletes értékelése, alapvető garanciális szabályok sérültek. Ezek között kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a fegyelmi eljárás során G. E. tanúként került meghallgatásra, az intézmény vezetője.
A felperes álláspontja szerint olyan súlyos jogszabálysértések történtek, amelyek a Kjt. 50. §-ába ütközőek, és amelyek a fegyelmi eljárás és az ez alapján hozott fegyelmi határozat azonnali hatályon kívül helyezését vonják maguk után (BH 2003.384.).
A felülvizsgálati kérelem kiemeli, hogy a felperes a vizsgálat során nem ismerte el a kötelezettségszegés tényét, nem mondott olyat, hogy pánikba esett volna, ezen részekben nem fogadható el a jegyzőkönyv tartalma. Az eljáró bíróságok ítéleteiből kimaradt annak rögzítése, amely szerint az alperes 5 havi munkabért ajánlott egyezségkötés esetére.
A felperesnek hosszú időn keresztül állt fenn jogviszonya az alperesnél, munkájával összefüggésben soha nem merült fel kifogás. Személyi és családi körülményeit, hogy 50 éves elmúlt és egész életében az alperesnél dolgozott, valamint elhelyezkedési lehetőségeit nem értékelték, a fegyelmi büntetés rendkívül súlyos, és az a felperes terhére rótt cselekménnyel nem áll arányban.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Érvelése szerint az első fokon eljárt bíróság részletes bizonyítási eljárást folytatott le, amely során nemcsak a felpereshez kapcsolódó fegyelmi eljárás megindítását szolgáló cselekménynél közvetlenül jelen levő személyeket hallgatta meg, hanem mind a felperes, mind az alperes által állított tanúkat is kikérdezte, és a törvényes figyelmeztetéseket rendben megtette.
A felperes az ellenőrzéskor felvett jegyzőkönyvben aláírásával elismerte a szatyor tartalmát, amelyet a betegszoba ágyának párnája alatt talált meg a vezető ápoló.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria elsődlegesen a fegyelmi eljárás lefolytatásának jogsértő módjára hivatkozó felperesi előadást vizsgálta és megállapította, hogy a munkáltató e körben lényeges eljárásjogi szabálysértést nem követett el.
A felperes sérelmezte, hogy a fegyelmi eljárás megindítására nem határidőben került sor. Ezzel szemben az eljáró bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a 2010. november 3-án feltárt kötelezettségszegéssel összefüggő eljárás megindítása, a vizsgálóbiztos kijelölése, a bizonyítási eljárás lefolytatása határidőben, és a jogszabályokban meghatározott keretek között történt, az ezzel ellentétes felperesi érvelés alaptalan (Kjt. 46-51. §).
A felperes sérelmezte, hogy a fegyelmi eljárás során a meghallgatott tanúkat nem figyelmeztették a hamis tanúzás törvényes következményeire. Ennek ellenkezőjét állította Cs.-né J. I. tanúvallomásában, de külön törvényi rendelkezés hiányában a fegyelmi eljárás során a tanúk kioktatásának esetleges elmaradása sem teszi az eljárást jogellenessé. Ebben a körben a felperes egyébként konkrét jogszabályhely megsértését maga sem állította [Pp. 272. § (2) bek.].
Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy G. E. tanúkénti meghallgatása nem volt jogszabályba ütköző, de ezen személy vallomásának a bizonyítékok közüli kirekesztése mellett is a többi tanú vallomása alapján a felperes terhére rótt cselekmény megvalósulásának megtörténte bizonyított volt (Pp. 206. §).
A felperes alaptalanul sérelmezte, hogy a fegyelmi eljárás során készült hangfelvételek a részére nem kerültek megküldésre. Erre jogszabályi kötelezettsége az alperesnek nem volt, a hanganyag alapján készült jegyzőkönyvet a felek megismerhették és arra észrevételeiket megtehették. Az eltérést a felperesnek nem sikerült bizonyítania (Pp. 164. §).
Az a körülmény, hogy a felperes ügyében vizsgálóbiztosként eljáró H.-né K. M.-el szemben utóbb a munkáltató vizsgálatot indított, korábbi intézkedését nem teszi jogellenessé.
Az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 45. §-ának (1) bekezdése értelmében fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi. Ugyanezen jogszabály (2) bekezdés e) pontja szerint pedig a fegyelmi vétséget elkövető közalkalmazottal szemben elbocsátás fegyelmi büntetés is kiszabható.
Az ügy érdemét vizsgálva az eljáró bíróságok helyesen rögzítették a tényállást, és abból helytállóan következtettek arra, hogy a felperes lényeges kötelezettségét megszegte. Olyan élelmiszereket akart engedély nélkül kivinni az épületből, amelyek a gondozására, ellátására bízott személyeké voltak. Erre tekintettel nem enyhítette a kötelezettségszegés súlyát az, hogy az elvinni szándékozott joghurtok értéke csekély.
A felperes magatartásának értékelése során nem volt jelentősége annak, hogy szabálysértési eljárásban a szándékos elkövetés nem nyert megállapítást. A felperes magatartását munkajogi szempontból kellett vizsgálni, és eljárása megvalósította a Kjt. 45. § (1) bekezdése szerinti fegyelmi vétséget.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy abban az esetben ha a felperes a gondozottak élelmiszereit a sajátjával összefogva, véletlenül tartotta magánál, érthetetlen, hogy az ellenőrzéstől félve miért rejtette el a szatyrot a nővérszoba melletti helyiségben a párna alá.
Az elkövetett cselekmény megítélése során nem volt jelentősége sem a felperes korábbi munkavégzésének, sem a felajánlott egyezségnek, az elbocsátás fegyelmi büntetés nem tekinthető eltúlzottnak a hosszú ideje fennálló munkaviszony ellenére sem.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv. I. 10.648/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Sasi Ádám ügyvéd által képviselt N. J.-né felperesnek a dr. Palásti Gabriella ügyvéd által képviselt Kiskunfélegyháza Város Önkormányzat Szivárvány Személyes Gondoskodást Nyújtó Intézmény alperes ellen elbocsátás fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése és jogkövetkezményei iránt a Kecskeméti Munkaügyi Bíróságnál 1.M.630/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.032/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.032/2013/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 15 000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében az alperes 2011. január 6-án kelt elbocsátás fegyelmi büntetést kiszabó határozatának hatályon kívül helyezését és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte eredeti munkakörbe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 1.M.630/2011/39. számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte azzal, hogy a le nem rótt kereseti illeték az államot terheli.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1978. január 12-étől állt közalkalmazottként az alperes alkalmazásában szociális ápoló, gondozó munkakörben.
A munkáltatói jogkör gyakorlója, G. E. 2010. november 3-án műszakátadás során, 18 óra 50 perckor ellenőrzést rendelt el. A felperes - a vizsgálatot észlelve - a földszinten lévő nővérszoba melletti szobába ment, és a kezében lévő vászonszatyrot egy párna alá rejtette. Cs.-né J. I. vezető ápoló az eldugott szatyrot megtalálta, és azt átadta G. E. intézményvezetőnek. A felperes elismerte, hogy az az ő tulajdonát képezi, amelyből előkerült 1 darab Baba testápoló, valamint 3 db joghurt, utóbbiak a gondozottak nevével voltak ellátva. A szatyor tartalmazta még a felperes saját élelmiszereit is. Az ellenőrzésről jegyzőkönyv készült, amelyet a felperes aláírásával látott el, de arra észrevételt nem tett.
A munkáltatói jogkör gyakorlója 2010. november 5-én indított fegyelmi eljárást az 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) az ügyben még irányadó 46. §-ának (1) bekezdése alapján a felperessel szemben, vizsgálóbiztosként H.-né K. M.-t kijelölve. A vizsgálóbiztos a felperest a jogi képviselője jelenlétében 2010. november 19-én személyesen meghallgatta, az üggyel kapcsolatos megállapításait pedig 2010. november 26-án jelentésében rögzítette. A munkáltatói jogkört gyakorló G. E. intézményvezető által kijelölt 3 tagú fegyelmi tanács 2010. december 16-án fegyelmi tárgyalást tartott, majd a 2011. január 6-án kelt határozatával megállapította, hogy a felperes a Kjt. 45. § (1) bekezdése alapján fegyelmi vétséget követett el. A közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegte azáltal, hogy 2010. november 3-án a műszakátadás ellenőrzése során talált, és magáénak elismert vászonszatyorban az ellátottak neveivel felcímkézett Danone joghurtok is voltak. Mindezek alapján a felperest a fegyelmi bizottság a Kjt. 45. § (2) bekezdés e) pontja alapján elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta, a munkáltató pedig a közalkalmazotti jogviszonyt 2011. január 6-án azonnali hatállyal megszüntette.
A felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésével egyidejűleg az alperes szabálysértési eljárást is kezdeményezett a K.-i Rendőrkapitányságon, amely eljárást a városi bíróság végzésével megszüntette megállapítva, hogy a felperes tulajdonát képező vászontáskában talált tárgyak egy része az eljárás alá vont személy tulajdonát képezték, egy részét ajándékba kapta, míg a táskában talált névvel ellátott joghurtok vonatkozásában a jogtalan eltulajdonítás szándéka nem volt kétséget kizáróan megállapítható.
A munkaügyi bíróság ítélete szerint a fegyelmi eljárás lefolytatása során szabálysértések nem voltak megállapíthatóak. A 2010. november 19-én tartott meghallgatáson a felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint jelen volt dr. S. Á. felperesi képviselő is, aki észrevételt tehetett volna a felvett jegyzőkönyvben foglaltakra, ez azonban nem történt meg. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes olyan jogszabálysértést, amely megalapozta volna a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését, nem követett el, teljes mértékben betartotta a Kjt. 46-52. §-aiban írt határidőket. Önmagában az a körülmény, hogy G. E.-t tanúként hallgatta meg a vizsgálóbiztos, nem olyan szabálysértés, amely a határozat hatályon kívül helyezését eredményezhetné. A vizsgálóbiztos a meghallgatott tanúkat kioktatta jogaikról és kötelezettségeikről, csupán nem került a jegyzőkönyvbe ennek ténye, de a vallomásokból ez megállapítható volt.
A bíróság elfogadta a tanúk vallomását arra nézve, hogy a munkáltató megfelelő tárgyi feltételeket biztosított a nővérek részére az élelmiszerek tárolására, a hűtőszekrények - amelyekben a gondozottak élelmiszereit nem tartották - elkülönített helyiségekben voltak elhelyezve.
A tanúk vallomása megegyezett abban is, hogy nem az volt a lényeg az ellenőrzés alkalmával, hogy 3 db joghurtot találtak a felperes táskájában, hanem az, hogy a gondozottak tárgyait, élelmiszereit csomagolta a szatyrába azt gondolva, hogy ezeket hazaviheti. Nincs jelentősége annak, hogy a K.-i Városi Bíróság jogerős végzésével a szabálysértési eljárást megszüntette, ugyanis munkajogi vonatkozásban más megítélés alá esik a felperes cselekedete, valamint az is közömbös, hogy szabálysértés megállapítására nem került sor.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a bíróság az alperes álláspontjával egyetértett abban, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyából eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegte. A felperes ennek tényét a vizsgálat során jegyzőkönyvben elismerte és úgy nyilatkozott, hogy a táskát azért dugta el mert pánikba esett, mivel eszébe jutott, hogy 3 darab felcímkézett joghurtot tart magánál.
A bíróság kétséget kizáróan megállapította, hogy a felperes az intézményből az ellátottak tulajdonát képező dolgokat akarta magával vinni, ezáltal súlyos etikai, magatartási szabályt sértett, amely vétkes kötelezettségszegő magatartás. Ezzel foglalkozásához, munkaköre ellátásához méltatlan magatartást tanúsított. A bíróság álláspontja szerint az a tény, miszerint a felperes cselekményét demens emberek sérelmére követte el, akik olyan idős, fizikailag és mentálisan is leépült emberek, akik nem tudják kifejezni akaratukat, kívánságaikat, panaszukat, érzelmeiket, tehát teljes mértékben kiszolgáltatottak, a kötelezettségszegést súlyosítja.
A bíróság a tanúként meghallgatott fegyelmi tanács tagjai nyilatkozatából is tényként állapította meg, hogy eljárásjogi szempontból jogszerűen jártak el, zárt ülésen szótöbbséggel döntöttek, és a határidőket megtartva hozták meg határozatukat.
Az elsőfokú bíróság a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét nem találta megalapozottnak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Kecskeméti Törvényszék 3.Mf.20.032/2013/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és a felperest perköltség fizetésre kötelezte azzal, hogy a le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.
A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a fegyelmi eljárás során az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértést nem követett el, ez okból a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése nem volt indokolt.
Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a felperes cselekménye az adott peres eljárásban munkajogi szempontból volt vizsgálandó, amely körben nem volt jelentősége annak, hogy a szabálysértési ügyben a bíróság a felperes felelősségét nem állapította meg. A perbeli jogvitában a munkaügyi bíróságot a szabálysértési eljárás során megállapított tényállás nem kötötte, a kereset megalapozottságát illetően a perben felmerült bizonyítékokat kellett összességében értékelni, figyelembe véve a fegyelmi eljárás lefolytatását, a fegyelmi határozat tartalmát. Mindezeket együttesen értékelve és egybevetve a beszerzett tanúvallomásokkal volt eldönthető, hogy a felperes a terhére rótt kötelezettségszegést ténylegesen elkövette-e, azzal arányban állt-e a kiszabott büntetés.
Abban az esetben, amennyiben a felperes a joghurtokat szándékán kívül csomagolta össze, nincs magyarázata annak, hogy miért tartott egy esetleges ellenőrzéstől, illetve mi indokolta, hogy a szatyrot a földszinten található szobában elrejtse. A felperes az élelmiszereket meg akarta tartani, ki akarta vinni az intézet területéről, amelyet csak az ellenőrzés akadályozott meg. Ezáltal a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegte, a gondozottak - sok esetben akaratnyilvánításra képtelen, a felperes felügyeletére bízott személyek - tulajdonában álló élelmiszereket vette el. Az ápoltak kiszolgáltatottságából eredően a kötelezettségszegés súlyát az sem enyhíti, hogy az eltulajdonítani szándékozott élelmiszereknek csekély értéke volt.
A másodfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a fegyelmi eljárás megindítása, a vizsgálóbiztos kijelölése határidőben történt, a tanúkat a hamis tanúzás törvényes jogkövetkezményeire pedig külön figyelmeztetni nem kellett jogszabályi előírás hiányában, ennek esetleges elmaradása a fegyelmi eljárást és a fegyelmi határozatot nem teszi jogszerűtlenné. A 2010. november 3-ai ellenőrzéskor felvett jegyzőkönyv, a felperes ekkor tett nyilatkozata, illetve a meghallgatása során előadottak a tanúvallomásoktól függetlenül is a kötelezettségszegés megvalósulását bizonyították.
Nem sértett eljárási szabályt a fegyelmi tanács akkor sem, amikor az intézményvezetőt, G. E.-t tanúként hallgatta meg, ezt a vonatkozó jogszabályi rendelkezések nem zárták ki. Az eljárás indokolt volt, mert ezen személy végezte az ellenőrzést, amely a kötelezettségszegést feltárta és aki emiatt az ellenőrzés során felvett jegyzőkönyvben foglaltakról is közvetlenül szerzett információkkal tudott szolgálni.
A felperes a fegyelmi eljárást azért is sérelmezte, mivel hivatkozása szerint azt az intézményvezető irányította a háttérből. A bizonyítási eljárás során azonban nem merült fel adat arra nézve, hogy az eljáró tanács tagjaira bárki "nyomást gyakorolt volna".
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet "megváltoztatására" irányult az alperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes nem akarta megtartani a lejárt szavatosságú joghurtokat, nem akarta azokat kivinni az intézmény területéről, mint ahogy ezt az egész eljárás során állította is. A felperes álláspontját erősítette meg egyébként a szabálysértési bíróság a jogerős határozatával.
Elfogadhatatlan H.-né K. M. vallomása és cselekményei, mivel ellene az intézményből folytatólagosan, pozíciójával visszaélve, hosszabb időn át eltulajdonított, illetve elsikkasztott tárgyak miatt büntetőeljárás van folyamatban.
A felperes szerint elmaradt a fegyelmi eljárás hiányosságainak megfelelő és részletes értékelése, alapvető garanciális szabályok sérültek. Ezek között kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a fegyelmi eljárás során G. E. tanúként került meghallgatásra, holott ő az intézmény vezetője volt.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében sérelmezte, hogy az eljáró bíróságok a demencia fogalmát tévesen értelmezték, és ezáltal tévesen minősítették súlyosabbnak az elkövetett magatartást.
A felperes álláspontja szerint olyan súlyos jogszabálysértések történtek, amelyek a Kjt. 50. §-ába ütközőek, és amelyek a fegyelmi eljárás és az ez alapján hozott fegyelmi határozat azonnali hatályon kívül helyezését vonják maguk után (BH 2003.384).
A felülvizsgálati kérelem kiemeli, hogy a felperes a vizsgálat során nem ismerte el a kötelezettségszegés tényét, nem mondott olyat, hogy pánikba esett volna, ezen részekben nem fogadható el a jegyzőkönyv tartalma. Az eljáró bíróságok ítéleteiből kimaradt annak rögzítése, amely szerint az alperes 5 havi munkabért ajánlott egyezségkötés esetére.
Ugyancsak elmaradt a bizonyítékok megfelelő összevetése és értékelése, hiszen a felperes fegyelmi vétségénél - az alperes által állított szándékosság - szemben áll a városi bíróság határozatával, amely nem állapított meg a felperes esetében ilyet.
A felperesnek hosszú időn keresztül állt fenn jogviszonya az alperesnél, munkájával összefüggésben soha nem merült fel kifogás. Személyi és családi körülményeit, hogy 50 éves elmúlt és egész életében az alperesnél dolgozott, valamint elhelyezkedési lehetőségeit nem értékelték, a fegyelmi büntetés rendkívül súlyos, és az a felperes terhére rótt cselekménnyel nem áll arányban.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Érvelése szerint az első fokon eljárt bíróság részletes bizonyítási eljárást folytatott le, amely során nemcsak a felpereshez kapcsolódó fegyelmi eljárás megindítását szolgáló cselekménynél közvetlenül jelen levő személyeket hallgatta meg, hanem mind a felperes, mind az alperes által állított tanúkat is kikérdezte, és a törvényes figyelmeztetéseket rendben megtette.
Téves azon felperesi hivatkozás, mely szerint H.-né K. M. vallomása és cselekményei bizonyítékként nem értékelhetők, mivel nevezettel szemben a fegyelmi eljárásnál lényegesen későbbi időpontban eljárást indítottak. Erről a vizsgálóbiztosi kinevezéskor még nem lehetett tudomása.
A felperes az ellenőrzéskor felvett jegyzőkönyvben aláírásával elismerte a szatyor tartalmát, amelyet a betegszoba ágyának párnája alatt talált meg a vezető ápoló.
G. E. tanúkénti meghallgatása önmagában nem jogszabálysértő, azonban a tanú nyilatkozatának esetleges kirekesztése mellett is a felperes magatartása egyértelműen megállapítható.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria elsődlegesen a fegyelmi eljárás lefolytatásának jogsértő módjára hivatkozó felperesi előadást vizsgálta és megállapította, hogy a munkáltató e körben lényeges eljárásjogi szabálysértést nem követett el.
A felperes sérelmezte, hogy a fegyelmi eljárás megindítására nem határidőben került sor. Ezzel szemben az eljáró bíróságok helytállóan fejtették ki, hogy a 2010. november 3-án feltárt kötelezettségszegéssel összefüggő eljárás megindítása, a vizsgálóbiztos kijelölése, a bizonyítási eljárás lefolytatása határidőben, és a jogszabályokban meghatározott keretek között történt, az ezzel ellentétes felperesi érvelés alaptalan (Kjt. 46-51. §).
A felperes sérelmezte, hogy a fegyelmi eljárás során a meghallgatott tanúkat nem figyelmeztették a hamis tanúzás törvényes következményeire. Ennek ellenkezőjét állította Cs.-né J. I. tanúvallomásában, de külön törvényi rendelkezés hiányában a fegyelmi eljárás során a tanúk kioktatásának esetleges elmaradása sem teszi az eljárást jogellenessé. Ebben a körben a felperes egyébként konkrét jogszabályhely megsértését maga sem állította [Pp. 272. § (2) bek.].
Az eljáró bíróságok helyesen állapították meg, hogy G. E. tanúkénti meghallgatása nem volt jogszabályba ütköző, de ezen személy vallomásának a bizonyítékok közüli kirekesztése mellett is a többi tanú vallomása alapján a felperes terhére rótt cselekmény megvalósulásának megtörténte bizonyított volt (Pp. 206. §).
A felperes alaptalanul sérelmezte, hogy a fegyelmi eljárás során készült hangfelvételek a részére nem kerültek megküldésre. Erre jogszabályi kötelezettsége az alperesnek nem volt, a hanganyag alapján készült jegyzőkönyvet a felek megismerhették és arra észrevételeiket megtehették. Az eltérést a felperesnek nem sikerült bizonyítania (Pp. 164. §).
Az a körülmény, hogy a felperes ügyében vizsgálóbiztosként eljáró H.-né K. M.-el szemben utóbb a munkáltató vizsgálatot indított - akár bűncselekmény elkövetése miatt is - korábbi intézkedését nem teszi jogellenessé.
Az 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 45. §-ának (1) bekezdése értelmében fegyelmi vétséget követ el a közalkalmazott, ha a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen megszegi. Ugyanezen jogszabály (2) bekezdés e) pontja szerint pedig a fegyelmi vétséget elkövető közalkalmazottal szemben elbocsátás fegyelmi büntetés is kiszabható.
Az ügy érdemét vizsgálva az eljáró bíróságok helyesen rögzítették a tényállást, és abból helytállóan következtettek arra, hogy a felperes lényeges kötelezettségét megszegte. Olyan élelmiszereket akart engedély nélkül kivinni az épületből, amelyek a gondozására, ellátására bízott személyeké voltak. Nincs jelentősége a kötelezettségszegés súlyának megállapításánál sem annak, hogy a gondozottak elmebeli állapota milyen szinten volt, sem hogy az elvinni szándékozott joghurtok értéke csekély.
A felperes magatartásának értékelése során nem volt jelentősége annak, hogy szabálysértési eljárásban a szándékos elkövetés nem nyert megállapítást. A felperes magatartását munkajogi szempontból kellett vizsgálni, és eljárása megvalósította a Kjt. 45. § (1) bekezdése szerinti fegyelmi vétséget.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy abban az esetben ha a felperes a gondozottak élelmiszereit a sajátjával összefogva, véletlenül tartotta magánál, érthetetlen, hogy az ellenőrzéstől félve "miért esett pánikba", és a szatyrot miért rejtette el a nővérszoba melletti helyiségben a párna alá.
Az elkövetett cselekmény megítélése során nem volt jelentősége sem a felperes korábbi munkavégzésének, sem a felajánlott egyezségnek, az elbocsátás fegyelmi büntetés pedig nem tekinthető eltúlzottnak a hosszú ideje fennálló munkaviszony ellenére sem.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul, míg az illetéket az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (1) bekezdés f) pontja, 13. §-a és 14. §-a alapján az állam viseli a felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel.
Budapest, 2014. október 8.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.648/2013.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.