adozona.hu
BH+ 2014.10.465
BH+ 2014.10.465
Az egyenlő bánásmódról szóló törvénynek a foglalkoztatás területén kimentési lehetőséget megállapító szabályai mellett nem kizárt ezen a területen is a kimentésre vonatkozó általános szabályok alkalmazása [2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 7. § (2) bek., 22. § (1)-(2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1985. november 1-jétől állt először munkaviszonyban, majd közalkalmazotti jogviszonyban az alperes Testnevelési és Sporttudományi Intézetében főiskolai docensként. A felperes orvosi és sportorvosi végzettséggel rendelkezik, amelyre tekintettel medicinális tárgyakat oktatott, így anatómiát, élettant, biokémiát és egészségtant. A főiskolán szabadon választható "C" típusú tárgyak közül négy tantárgyat, ezenkívül elméleti tárgyakat - humánbiológiát, mozgásfejlődést és szabályozást, val...
BH+ 2014.10.465 Az egyenlő bánásmódról szóló törvénynek a foglalkoztatás területén kimentési lehetőséget megállapító szabályai mellett nem kizárt ezen a területen is a kimentésre vonatkozó általános szabályok alkalmazása [2003. évi CXXV. tv. (a továbbiakban: Ebktv.) 7. § (2) bek., 22. § (1)-(2) bek.].
A felperes 1985. november 1-jétől állt először munkaviszonyban, majd közalkalmazotti jogviszonyban az alperes Testnevelési és Sporttudományi Intézetében főiskolai docensként. A felperes orvosi és sportorvosi végzettséggel rendelkezik, amelyre tekintettel medicinális tárgyakat oktatott, így anatómiát, élettant, biokémiát és egészségtant. A főiskolán szabadon választható "C" típusú tárgyak közül négy tantárgyat, ezenkívül elméleti tárgyakat - humánbiológiát, mozgásfejlődést és szabályozást, valamint bevezetés a tudományos kutatás módszereibe nevű tárgyakat - taníthatott. A sporttudományi elméleti tárgyak közül a felperes sportpszichológiát, edzéselméletet és sporttörténetet oktathatott volna.Az alperesnél az akkreditációs előírás folyamatosan változott, 2010. évben a tantárgyoktatóknak minősített oktatónak kellett lennie, ennek hiányát úgynevezett tantárgyfelelősökkel lehetett áthidalni. Az előírások szerint egy tantárgyfelelős 7-8 tárgy oktatásáért vállalhatott felelősséget.
2009-ben a Testnevelési és Sporttudományi Intézettől történt nyugdíjazásra tekintettel az alperes dr. O. J.-t alkalmazta részmunkaidőben, aki orvos és PhD végzettséggel rendelkezett, emellett minősített oktató volt. Az ő foglalkoztatására napi 6 órás részmunkaidőben került sor, egyidejűleg a felperes által oktatott tárgyak tantárgyfelelőse lett.
A felperesen kívül az intézetben még további öt nő dolgozott, és ugyanebben az időben az intézetben 7 férfi oktató volt docens.
A felsőoktatási törvény előírásai szerint a docenseknek heti 10 órát kellett oktatniuk, azonban költségtakarékossági intézkedések miatt ez az alperesnél 12 órában került előírásra.
Az alperest fenntartó Nemzeti Erőforrás Minisztérium az 1025/2011. (II. 11.) Korm. határozattal az államháztartási egyensúly megőrzése érdekében 451,9 millió forint összeg zárolását rendelte el az intézménynél, amelynek végleges elvonásáról a 2010. évi CLXIX. tv. rendelkezett. A zárolás teljesítésének végrehajtása érdekében az alperes Szenátusa a főiskola Gazdasági Tanácsának véleménye beszerzését követően a 2011. június 21-ei ülésén kelt határozataival átszervezést és létszámcsökkentést rendelt el, a Testnevelési és Sporttudományi Intézetnél 12,8 millió forint megtakarítást írtak elő, amelyet bérből és járulékokból tudtak elérni.
M. J. intézetigazgató a három csoportvezetőjével történt megbeszélést követően 5 technikai dolgozó, 1 tanár és 1 docens álláshely megszüntetésére tett javaslatot. A kiválasztási szempontok között értékelték, hogy a felperesnek a rá irányadó 12 kötelező órából csak négyet tudtak biztosítani, illetve az általa oktathatott "C" típusú tárgyak felvételének lehetősége is csökkent, mert 2011-től csak a T. A. által oktatott, legnagyobb érdeklődésre számot tartó tárgyakat - a lovaglást és teniszt - hirdették meg. Mindezek alapján az intézet vezetője többek között a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére tett javaslatot.
Dr. J. Z. rektor a javaslatot elfogadva 2011. július 22-én arról tájékoztatta a felperest, hogy jogviszonyának megszüntetését tervezi a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján, és felhívta az állásfelajánlás lehetőségére. A felperes által előterjesztett kérelmet követően 2011. augusztus 1-jén tájékoztatta arról, hogy számára az iskolai végzettségének és szakképzettségének, szakképesítésének megfelelő munkakör nincs, majd 2011. szeptember 6-án a felperessel felmentési határozatot közölt. A felmentés indokolásában hivatkozott a fenntartó minisztérium zárolással kapcsolatos, valamint a törvényben rögzített elvonást tartalmazó intézkedésre. Közölte, hogy a felperes munkavégzési helyén a Testnevelési és Sporttudományi Intézetben 1 fő főiskolai docens létszámcsökkentésről döntött. Kifejtette, hogy a főiskola foglalkoztatási követelményrendszerének előírása alapján a főállású főiskolai docens tanításra fordítandó heti kötelező óraszáma 10 óra/hét, és ebbe maximum egy "C" típusú tantárgy óraszáma számítható be. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság 2010. júniusi határozata értelmében a szabadon választható tantárgyak számát szakonként két tárgyra kellett csökkenteni, amelynek felelőse csak minősített oktató lehet. Ennek a feltételnek a felperes nem felel meg. A munkáltató közlése szerint mindez azt eredményezte, hogy a felperes orvosi végzettségének - mivel nem volt minősített oktató - megfelelő tantárgyat nem tudtak biztosítani, a felperes által korábban oktatott anatómia és élettan tantárgyat a tantárgyfelelős minősített oktató tartja. A felmentés utalt arra, hogy a munkáltató a felperessel 2009. február 27-én továbbképzési szerződést kötött a PhD/DLA tudományos fokozat megszerzésének támogatására, amelyet az intézmény szerződésszegés jogcímén felmondott. Mindezek alapján a felperes további foglalkoztatására nem volt lehetőség.
A főiskola 2012. május 15-én részmunkaidős - heti 20 órás - főiskolai docens munkakör betöltésére hirdetett meg pályázatot a Testnevelési és Sporttudományi Intézetbe. A pályázati előírás feltételként határozta meg a PhD végzettséget, valamint a doktori fokozat megszerzésétől számított három éves szakmai gyakorlatot. Erre az álláshelyre dr. O. J. adjunktus nyújtott be sikeres pályázatot.
A felperes a felmentés jogellenességének megállapítása iránt előterjesztett keresetében elmaradt illetmény-különbözete, 12 havi átlagkeresetnek megfelelő "sérelmi díj", továbbá 600 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes felmentése jogellenes volt, megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, valamint az egyenlő bánásmódot is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság az ítéletének indokolásában kiemelte, hogy a felperes orvosi végzettséggel rendelkezett, közalkalmazotti jogviszonyának létesítésére az orvosi tantárgyak oktatására került sor. Az a körülmény, hogy a felperes a végzettsége alapján más tárgyak oktatására is jogosult lett volna, nem támasztotta alá a felmentés jogellenességét, mert az alperes megfelelő indokát adta annak, hogy a felperes által tanított tárgyak heti óraszáma lecsökkent, a felperes nem volt minősített oktató, és az általa korábban tanított "C" típusú tárgyak csökkentése is megvalósult. Annak a körülménynek, hogy a felperes ebben az időben tudományos továbbképzési szerződéssel rendelkezett, az ügy szempontjából nem volt jelentősége, mert a végzettség megszerzése esetén sem tudta volna az alperes részére több tárgy oktatását biztosítani.
Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a felperes arra történő hivatkozását is, hogy jogviszonyának megszüntetésére azon okból került sor, mert ő volt az intézetvezetői poszt jövőbeni várományosa. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra következtetett, hogy a felmentésről történő döntést megelőző időszakban a kiválasztási szempontok között nem merült fel a felperes ezen pozícióra való törekvése, különös tekintettel arra, hogy az alperes előtt nem is volt ismert ez a szándéka.
A bíróság ugyancsak alaptalannak találta a felperes egyenlő bánásmód megsértésére történő hivatkozását, amellyel kapcsolatban a felperes védett tulajdonságként női mivoltára hivatkozott. A bíróság e hivatkozás alapján a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. tv. (a továbbiakban: Mt.) 5. § (1) bekezdésében, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (a továbbiakban: Ebktv.) 8. § és a 7. § (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá az Alkotmány 70/A. §-át és az Alkotmánybíróság 30/1997. (IV. 29.) AB határozatát értékelve, arra a következtetésre jutott, hogy az alperesi intézménynél a felmentés indoka a közel félmilliárd forint nagyságrendű összeg zárolása, majd elvonása volt, amelynek tényszerűségét a perben a felperes sem vitatta.
Az ítélet indokolása szerint a munkáltató az egyenlő bánásmódot éppen azzal sértette volna meg, ha a nők jogviszonya megszüntetését kizárta volna. A perben a felperes azt a tényt nem tudta valószínűsíteni, hogy jogviszonyának megszüntetésére a női nemhez tartozása miatt került sor. Az alperes a perben bizonyította, hogy a létszámleépítés, és ezen belül a felperes jogviszonyának megszüntetése szükségszerű volt, annak elfogadható indokát adta, ezért a felmentés jogellenessége nem volt megállapítható.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő felülvizsgálatát és a keresetének történő helyt adást, másodlagosan a törvényszék új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
Álláspontja szerint a munkáltató intézkedése jogellenes, mert egyrészt sérti a rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint az egyenlő bánásmód követelményét, másrészt pedig a Kjt. 30. § (2) bekezdésében foglaltaknak sem felel meg. Kifejtette, hogy a felmentése időpontjában a doktori fokozat megszerzése iránti tanulmányokat folytatott, és az intézetben oktató nyolc docens közül ebben az időben senki nem rendelkezett PhD fokozattal, még a doktori iskola elvégzését sem kezdték meg. A felmentési időszak alatt az intézetbe új docens került felvételre, ezért a felmentésben hivatkozott egy fős létszámcsökkentés nem valósult meg. Valótlan a felmentésnek a szerződésszegésre történő hivatkozása, mert a felmentés időpontjában élő szerződése volt, amelynek rendelkezéseit betartva 2012. évben a PhD fokozatot megszerezte.
Érvelése szerint megalapozatlan az alperesnek az Ebktv.7. § (2) bekezdés b) pontjára alapított kimentése, mert az általános kimentési szabályokkal szemben a foglalkoztatás területén a 21-23. §-ában írt rendelkezéseket kellett alkalmazni. Az Ebktv. 22. §-a speciális kimentési szabályt rögzít a foglalkoztatás tekintetében, ezért az eljáró bíróságnak a 7. § (2) bekezdés alkalmazásának lehetőségét ki kellett volna zárnia.
Az intézetvezető meghallgatásából megállapítható volt, hogy az esélyegyenlőségi tervről nem volt tudomása, annak rendelkezéseit nem ismerte, ezért a foglalkoztatás megszüntetése tekintetében annak rendelkezéseit sem vehette figyelembe. Az eljárás során egyértelműen valószínűsítette, hogy a törvényben felsorolt védett tulajdonságok valamelyikével rendelkezett, nő volt, és nyilatkozott arra is, hogy az összehasonlítható helyzetben lévő nyolc docens közül egyedül őt érte hátrány, női mivoltára figyelemmel.
Az elsőfokú bíróság az alperes kimentését annak ellenére fogadta el, hogy az általa hivatkozottak a rendelkezésre álló adatok alapján valótlanok voltak. További érvelése szerint a jogerős ítélet megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdését és a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat, mert a fellebbezésben rögzített hivatkozások ellenére ítéletét nem indokolta, a hivatkozásokat figyelmen kívül hagyta és ezért megalapozatlan és jogszabálysértő ítélettel döntött.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, és elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy az alperes eljárása sértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Ezen hivatkozását azonban részletesen nem indokolta, hanem korábbi előkészítő irataira, illetőleg a fellebbezésében foglaltakra hivatkozott.
Az irányadó bírói gyakorlat szerint a felülvizsgálati kérelemben nem elegendő csupán a korábbi beadványokra (BH 1995.99.II.), illetve jogi álláspont kifejtése nélkül, csupán a fellebbezésben előadottakra (BH 1998.558.) utalás. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a rendeltetésellenes joggyakorlás tekintetében jogszabályi hivatkozást sem terjesztett elő, ezért e körben a jogerős ítéletet a Kúria nem vizsgálhatta felül.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a Kjt. 30. § (2) bekezdésének megsértésére. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megalapozottan állapította meg, hogy a felperes felmentésének 2011. szeptember 6-ai közlését követően, 2012. május 15-én docens munkakörre meghirdetett pályázat nem cáfolja a létszámleépítés megtörténtét. A pályázati feltételnek a felperes egyébként sem felelt meg, annak betöltésére pedig a 2009. évtől alkalmazásban álló minősített oktató teljes munkaidőre történő kinevezésével került sor.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Ebktv. 7. § (2) bekezdés b) pontjának megsértését is panaszolta és azt állította, hogy a foglalkoztatási jogviszonyok tekintetében a törvény 21-23. §-ában foglalt speciális rendelkezéseket kellett figyelembe venni.
Az Ebktv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a törvény eltérően nem rendelkezik az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos, amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy az Ebktv. 22. § (1) és (2) bekezdésében a foglalkoztatás területére megállapított speciális kimentési ok kizárja a 7. §-ában foglalt kimentés alkalmazását. A felperes értelmezésével ellentétben az Ebktv. ezen, a foglalkoztatás területére irányadó rendelkezése az általános rendelkezés mellett, azon túl szabályozza a kimentés lehetőségét, azonban nem zárja ki a 7. § (2) bekezdésében foglaltaknak a foglalkoztatás területén történő alkalmazását.
Az irányadó bírói gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére történő hivatkozás esetén a munkáltató bizonyíthatja, hogy döntésének a jogviszonnyal összefüggő ésszerű indoka volt.
A bizonyítás szabályai szerint a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrányt érte, és rendelkezett a törvényben meghatározott több tulajdonsággal (Ebktv. 8. §). Ennek megtörténte esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a valószínűsített körülmények nem állnak fenn, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében arra nem volt köteles (Ebktv. 19. §).
A közigazgatási és munkaügyi bíróság az elsőfokú ítéletében helytállóan állapította meg, hogy bár a lefolytatott bizonyítási eljárás során a felperes valószínűsítette, hogy rendelkezik az Ebktv. 8. §-ában meghatározott egyik védendő tulajdonsággal, vagyis nő, illetőleg, hogy az alperes felmentő intézkedése számára hátrányt jelentett, azt azonban az eljárás során eredményesen nem valószínűsítette, hogy jogviszonya megszüntetésére ezen védendő tulajdonsága okán került sor.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében részletesen indokolta, hogy a felperes által sem vitatott költségvetési elvonásokra tekintettel a munkáltató költségtakarékos intézkedésre, így létszámleépítésre kényszerült, amelynek kapcsán a felperes által oktatott, illetőleg oktatható tantárgyakat figyelembe véve jogszerűen döntött a felperes jogviszonyának megszüntetéséről. A felmentés ezen lényegi indoka a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felmentés esetén a tanulmányi szerződés megszegésére történt hivatkozás nem releváns, nem minősül önálló felmentési oknak.
Helytálló az ítélet azon megállapítása is, amely szerint az alperestől nem volt elvárható, hogy a felperes által is oktatható tantárgyakat az évek óta ezen tárgyakat tanító főiskolai tanároktól elvegye, azokat a felpereshez átcsoportosítsa. A felperesnek a főiskolai képzés átalakulását követően a korábban oktatott tantárgyakból irányadó heti 12 órás óraszáma nem volt biztosítható, az általa is oktatható "C" típusú tantárgyak pedig 2011-ben már nem kerültek meghirdetésre, ezért a bizonyított valós indok okszerűen eredményezhette a felperes jogviszonyának megszüntetését.
A Pp. 221. § (1) bekezdése szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amely miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
Az elsőfokú bíróság a fentiek szerinti indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a törvényszék pedig ezzel teljesen egyetértve, azt helyes indokai alapján helybenhagyta, így a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján a másodfokú ítélet indokolásában csupán erre a körülményre történt utalás nem jogszabálysértő.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.064/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Marjai Tibor ügyvéd által képviselt dr. P. E. felperesnek a dr. Bencző Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Bencző Ákos ügyvéd) által képviselt Ny.-i Főiskola alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása iránt a Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 1.M.910/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.617/2013/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.617/2013/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes 1985. november 1-jétől állt először munkaviszonyban, majd közalkalmazotti jogviszonyban az alperes Testnevelési és Sporttudományi Intézetében főiskolai docensként. A felperes orvosi és sportorvosi végzettséggel rendelkezik, amelyre tekintettel medicinális tárgyakat oktatott, így anatómiát, élettant, biokémiát és egészségtant. A főiskolán szabadon választható "C" típusú tárgyak közül négy tantárgyat, ezen kívül elméleti tárgyakat - humánbiológiát, mozgásfejlődést és szabályozást, valamint bevezetés a tudományos kutatás módszereibe nevű tárgyakat - taníthatott. A sporttudományi elméleti tárgyak közül a felperes sportpszichológiát, edzéselméletet és sporttörténetet oktathatott volna.
Az alperesnél az akkreditációs előírás folyamatosan változott, 2010. évben a tantárgyoktatóknak minősített oktatónak kellett lennie, ennek hiányát úgynevezett tantárgyfelelősökkel lehetett áthidalni. Az előírások szerint egy tantárgyfelelős 7-8 tárgy oktatásáért vállalhatott felelősséget.
2009-ben a Testnevelési és Sporttudományi Intézettől történt nyugdíjazásra tekintettel az alperes dr. O. J.-t alkalmazta részmunkaidőben, aki orvos és PhD végzettséggel rendelkezett, emellett minősített oktató volt. Az ő foglalkoztatására napi 6 órás részmunkaidőben került sor, egyidejűleg a felperes által oktatott tárgyak tantárgyfelelőse lett.
A felperesen kívül az intézetben még további öt nő dolgozott, és ugyanebben az időben az intézetben 7 férfi oktató volt docens.
A felsőoktatási törvény előírásai szerint a docenseknek heti 10 órát kellett oktatniuk, azonban költségtakarékossági intézkedések miatt ez az alperesnél 12 órában került előírásra.
Az alperest fenntartó Nemzeti Erőforrás Minisztérium az 1025/2011. (II. 11.) Korm. határozattal az államháztartási egyensúly megőrzése érdekében 451,9 millió forint összeg zárolását rendelte el az intézménynél, amelynek végleges elvonásáról a 2010. évi CLXIX. tv. rendelkezett. A zárolás teljesítésének végrehajtása érdekében az alperes Szenátusa a főiskola Gazdasági Tanácsának véleménye beszerzését követően a 2011. június 21-ei ülésén kelt határozataival átszervezést és létszámcsökkentést rendelt el, a Testnevelési és Sporttudományi Intézetnél 12,8 millió forint megtakarítást írtak elő, amelyet bérből és járulékokból tudtak elérni.
M. J. intézetigazgató a három csoportvezetőjével történt megbeszélést követően 5 technikai dolgozó, 1 tanár és 1 docens álláshely megszüntetésére tett javaslatot. A kiválasztási szempontok között értékelték, hogy a felperesnek a rá irányadó 12 kötelező órából csak négyet tudtak biztosítani, illetve az általa oktathatott "C" típusú tárgyak felvételének lehetősége is csökkent, mert 2011-től csak a T. A. által oktatott, legnagyobb érdeklődésre számot tartó tárgyakat - a lovaglást és teniszt -hirdették meg. Mindezek alapján az intézet vezetője többek között a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére tett javaslatot.
Dr. J. Z. rektor a javaslatot elfogadva 2011. július 22-én arról tájékoztatta a felperest, hogy jogviszonyának megszüntetését tervezi a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 30. § (1) bekezdés b) pontja alapján, és felhívta az állásfelajánlás lehetőségére. A felperes által előterjesztett kérelmet követően 2011. augusztus 1-jén tájékoztatta arról, hogy számára az iskolai végzettségének és szakképzettségének, szakképesítésének megfelelő munkakör nincs, majd 2011. szeptember 6-án a felperessel felmentési határozatot közölt. A felmentés indokolásában hivatkozott a fenntartó minisztérium zárolásával kapcsolatos, valamint az Országgyűlés törvényben rögzített elvonást tartalmazó intézkedésére. Közölte, hogy a felperes munkavégzési helyén, a Testnevelési és Sporttudományi Intézetben 1 fő főiskolai docens létszámcsökkentésről döntött. Kifejtette, hogy a főiskola foglalkoztatási követelményrendszerének előírása alapján a főállású főiskolai docens tanításra fordítandó heti kötelező óraszáma 10 óra/hét, és ebbe maximum egy "C" típusú tantárgy óraszáma számítható be. Mivel a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság 2010. júniusi határozata értelmében a szabadon választható tantárgyak számát szakonként két tárgyra kellett csökkenteni, amelynek felelőse csak minősített oktató lehet. Ennek a feltételnek a felperes nem felel meg. A munkáltató közlése szerint mindez azt eredményezte, hogy a felperes orvosi végzettségének - mivel nem volt minősített oktató - megfelelő tantárgyat nem tudtak biztosítani, a felperes által korábban oktatott anatómia és élettan tantárgyat a tantárgyfelelős minősített oktató tartja. A felmentés utalt arra, hogy a munkáltató a felperessel 2009. február 27-én továbbképzési szerződést kötött a PhD/DLA tudományos fokozat megszerzésének támogatására, amelyet az intézmény szerződésszegés jogcímén felmondott. Mindezek alapján a felperes további foglalkoztatására nem volt lehetőség.
A főiskola 2012. május 15-én részmunkaidős - heti 20 órás - főiskolai docens munkakör betöltésére hirdetett meg pályázatot a Testnevelési és Sporttudományi Intézetbe. A pályázati előírás feltételként határozta meg a PhD végzettséget, valamint a doktori fokozat megszerzésétől számított három éves szakmai gyakorlatot. Erre az álláshelyre dr. O. J. adjunktus nyújtott be sikeres pályázatot.
A felperes a felmentés jogellenességének megállapítása iránt előterjesztett keresetében elmaradt illetmény-különbözete, 12 havi átlagkeresetnek megfelelő "sérelmi díj", továbbá 600.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes felmentése jogellenes volt, megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, valamint az egyenlő bánásmódot is.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Nyíregyházi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 1.M.910/2011/13. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A közizgatási és munkaügyi bíróság az ítéletének indokolása körében kiemelte, hogy a felperes orvosi végzettséggel rendelkezett, közalkalmazotti jogviszonyának létesítésére az orvosi tantárgyak oktatására került sor. Az a körülmény, hogy a felperes a végzettsége alapján más tárgyak oktatására is jogosult lett volna, nem támasztotta alá a felmentés jogellenességét, mert az alperes megfelelő indokát adta annak, hogy a felperes által tanított tárgyak heti óraszáma lecsökkent, a felperes nem volt minősített oktató, és az általa korábban tanított úgynevezett "C" típusú tárgyak csökkentése is megvalósult. Annak a körülménynek, hogy a felperes ebben az időben tudományos továbbképzési szerződéssel rendelkezett, az ügy szempontjából nem volt jelentősége, mert a végzettség megszerzése esetén sem tudott volna az alperes részére több tárgy oktatását biztosítani.
Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta a felperes arra történő hivatkozását is, hogy jogviszonyának megszüntetésére azon okból került sor, mert ő volt az intézetvezetői poszt jövőbeni várományosa. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján arra következtetett, hogy a felmentésről történő döntést megelőző időszakban a kiválasztási szempontok között nem merült fel a felperes ezen pozícióra való törekvése, különös tekintettel arra, hogy az alperes előtt nem is volt ismert ez a szándéka.
A közigazgatási és munkaügyi bíróság ugyancsak alaptalannak találta a felperes egyenlő bánásmód megsértésére történő hivatkozását, amellyel kapcsolatban a felperes védett tulajdonságként női mivoltára hivatkozott. A közigazgatási és munkaügyi bíróság e hivatkozás alapján a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 5. § (1) bekezdésében, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv.(Ebktv.) 8. § és a 7. § (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá az Alkotmány 70/A. §-át és az Alkotmánybíróság 30/1997. (IV. 29.) AB határozatát értékelve, arra a következtetésre jutott, hogy az alperesi intézménynél a felmentés indoka a közel félmilliárd forint nagyságrendű összeg zárolása, majd elvonása volt, amelynek tényszerűségét a perben a felperes sem vitatta.
Álláspontja szerint a munkáltató az egyenlő bánásmódot éppen azzal sértette volna meg, ha a nők jogviszonya megszüntetését kizárta volna. Kiemelte, hogy a perben a felperes azt a tényt nem tudta valószínűsíteni, hogy jogviszonyának megszüntetésére a női nemhez tartozása miatt került sor. Az alperes a perben bizonyította, hogy a létszámleépítés, és ezen belül a felperes jogviszonyának megszüntetése szükségszerű volt, annak elfogadható indokát adta, ezért a felmentés jogellenessége nem volt megállapítható.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Nyíregyházi Törvényszék a 4.Mf.20.617/2013/3. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletre is kiterjedő "felülvizsgálatát" és a keresetének történő helyt adást, másodlagosan a Nyíregyházi Törvényszék új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
Álláspontja szerint a munkáltató intézkedése jogellenes, mert egyrészt sérti a rendeltetésszerű joggyakorlás, valamint az egyenlő bánásmód követelményét, másrészt pedig a Kjt. 30.§ (2) bekezdésében foglaltaknak sem felel meg. Kifejtette, hogy a felmentése időpontjában a doktori fokozat megszerzése iránti tanulmányokat folytatott, és az intézetben oktató nyolc docens közül ebben az időben senki nem rendelkezett PhD fokozattal, még a doktori iskola elvégzését sem kezdték meg. A felmentési időszak alatt az intézetbe új docens került felvételre, ezért a felmentésben hivatkozott egy fős létszámcsökkentés nem valósult meg. Valótlan a felmentésnek a szerződésszegésre történő hivatkozása, mert a felmentés időpontjában élő szerződése volt, amelynek rendelkezéseit betartva 2012. évben a PhD fokozatot megszerezte.
Érvelése szerint megalapozatlan az alperesnek az Ebktv.7.§ (2) bekezdés b) pontjára alapított kimentése, mert az általános kimentési szabályokkal szemben a foglalkoztatás területén a 21-23. §-ában írt rendelkezéseket kellett alkalmazni. Az Ebktv. 22. §-a speciális kimentési szabályt rögzít a foglalkoztatás tekintetében, ezért az eljáró bíróságnak a 7. § (2) bekezdés alkalmazásának lehetőségét ki kellett volna zárnia.
Az intézetvezető meghallgatásából megállapítható volt, hogy az esélyegyenlőségi tervről nem volt tudomása, annak rendelkezéseit nem ismerte, ezért a foglalkoztatás megszüntetése tekintetében annak rendelkezéseit sem vehette figyelembe. Az eljárás során egyértelműen valószínűsítette, hogy a törvényben felsorolt védett tulajdonságok valamelyikével rendelkezett, nő volt, és nyilatkozott arra is, hogy az összehasonlítható helyzetben lévő nyolc docens közül egyedül őt érte hátrány, női mivoltára figyelemmel.
Az elsőfokú bíróság az alperes kimentését annak ellenére fogadta el, hogy az általa hivatkozottak a rendelkezésre álló adatok alapján valótlanok voltak. További érvelése szerint a jogerős ítélet megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdését és a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat, mert a fellebbezésben rögzített hivatkozások ellenére ítéletét nem indokolta, a hivatkozásokat figyelmen kívül hagyta és ezért megalapozatlan és jogszabálysértő ítélettel döntött.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
A Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, és elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy az alperes eljárása sértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét. Ezen hivatkozását azonban részletesen nem indokolta, hanem korábbi előkészítő irataira, illetőleg a fellebbezésében foglaltakra hivatkozott.
Az irányadó bírói gyakorlat szerint a felülvizsgálati kérelemben nem elegendő csupán a korábbi beadványokra (BH 1995.99.II.), illetve jogi álláspont kifejtése nélkül, csupán a fellebbezésben előadottakra (BH 1998.558.) utalás. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a rendeltetésellenes joggyakorlás körében jogszabályi hivatkozást sem terjesztett elő, ezért a felperes hivatkozását a Kúria nem vizsgálhatta.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a Kjt.30.§ (2) bekezdésének megsértésére. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában megalapozottan állapította meg, hogy a felperes felmentésének 2011. szeptember 6-ai közlését követően, 2012. május 15-én docens munkakörre meghirdetett pályázat nem cáfolja a létszámleépítés megtörténtét. A pályázati feltételnek a felperes egyébként sem felelt meg, annak betöltésére pedig a 2009. évtől alkalmazásban álló minősített oktató teljes munkaidőre történő kinevezésével került sor.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Ebktv. 7. § (2) bekezdés b) pontjának megsértését is panaszolta és azt állította, hogy a foglalkoztatási jogviszonyok tekintetében a törvény 21-23. §-ában foglalt speciális rendelkezéseket kellett figyelembe venni.
Az Ebktv. 7. § (2) bekezdése szerint, ha a törvény eltérően nem rendelkezik az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos, amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy az Ebktv. 22. § (1) és (2) bekezdésében a foglalkoztatás területére megállapított speciális kimentési ok kizárja a 7. §-ában foglalt kimentés alkalmazását. A felperes értelmezésével ellentétben az Ebktv. ezen, a foglalkoztatás területére irányadó rendelkezése az általános rendelkezés mellett, azon túl szabályozza a kimentés lehetőségét, azonban nem zárja ki a 7. § (2) bekezdésében foglaltaknak a foglalkoztatás területén történő alkalmazását.
Az irányadó bírói gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértésére történő hivatkozás esetén a munkáltató bizonyíthatja, hogy döntésének a jogviszonnyal összefüggő ésszerű indoka volt.
A bizonyítás szabályai szerint a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrányt érte, és rendelkezett a törvényben meghatározott több tulajdonsággal (Ebktv. 8. §). Ennek megtörténte esetén a másik felet terheli annak bizonyítása, hogy a valószínűsített körülmények nem állnak fenn, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében arra nem volt köteles (Ebktv. 19. §).
A közigazgatási és munkaügyi bíróság az elsőfokú ítéletében helytállóan állapította meg, hogy bár a lefolytatott bizonyítási eljárás során a felperes valószínűsítette, hogy rendelkezik az Ebktv. 8. §-ában meghatározott egyik védendő tulajdonsággal, vagyis nő, illetőleg, hogy az alperes felmentő intézkedése számára hátrányt jelentett, azt azonban az eljárás során eredményesen nem valószínűsítette, hogy jogviszonya megszüntetésére ezen védendő tulajdonsága okán került sor.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében részletesen indokolta, hogy a felperes által sem vitatott költségvetési elvonásokra tekintettel a munkáltató költségtakarékos intézkedésre, így létszámleépítésre kényszerült, amelynek kapcsán a felperes által oktatott, illetőleg oktatható tantárgyakat figyelembe véve jogszerűen döntött a felperes jogviszonyának megszüntetéséről. A felmentés ezen lényegi indoka a Kjt. 30. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felmentés esetén a tanulmányi szerződés megszegésére történt hivatkozás nem releváns, nem minősül önálló felmentési oknak.
Helytálló az ítélet azon megállapítása is, amely szerint az alperestől nem volt elvárható, hogy a felperes által is oktatható tantárgyakat az évek óta ezen tárgyakat tanító főiskolai tanároktól elvegye, azokat a felpereshez átcsoportosítsa. A felperesnek a főiskolai képzés átalakulását követően a korábban oktatott tantárgyakból irányadó heti 12 órás óraszáma nem volt biztosítható, az általa is oktatható "C" típusú tantárgyak pedig 2011-ben már nem kerültek meghirdetésre, ezért a bizonyított valós ok okszerűen eredményezhette a felperes jogviszonyának megszüntetését.
A Pp. 221.§ (1) bekezdése szerint az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amely miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
Az elsőfokú bíróság a fentiek szerinti indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a törvényszék pedig evvel teljesen egyetértve, azt helyes indokai alapján helybenhagyta, így a Pp. 254. § (3) bekezdése alapján a másodfokú ítélet indokolásában csupán erre a körülményre történt utalás nem jogszabálysértő.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes munkavállalói költségkedvezményére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2014. június 11.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Csorba Anna s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.064/2014.)