hirdetés
További témák
Ez a cikk több mint 30 napja íródott, ezért előfordulhat, hogy a benne lévő információk már nem aktuálisak! Témába vágó friss cikkekért használja a keresőt

Duplán rótt ki illetéket a NAV, a Kúria visszadobta az ügyet a bíróságnak

  • adozona.hu
1

A hagyaték egyes tárgyai után az örökös csak egyszeresen kötelezhető illetékfizetésére, s ha nem ismételhető meg a hagyatéki eljárás, akkor a forgalmi értéket az illetékkiszabás során kell meghatározni – szögezte le legfrissebb ítéletében (Kfv.I.35.666/2016/11.) a Kúria.

hirdetés
hirdetés

A felperes, mint kizárólagos örökös különböző ingatlanok és ingóságok 1/1 hányadú tulajdonjogát szerezte meg. Az elvi határozat a hagyatékból egy ingatlant és egy üzletrészt érint.

Az öröklési illeték kiszabása során az elsőfokú adóhatóság a legelő, árok, szántó, hűtőház, udvar megnevezésű külterületi ingatlan esetében azt állapította meg, hogy a hagyatékátadó végzéssel bejelentett 15 525 600 forint nem a valós forgalmi érték, ezért azt – helyszíni szemlét követően – az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 70. paragrafusának (1)-(3) bekezdésire hivatkozással 45 millió 700 ezer forintban határozta meg.

A szóban forgó ingatlan egyben a kft. telephelyéül is szolgált. A kft.-ben a felperest megillető üzletrész értékét, mint illetékalapot az elsőfokú hatóság a hagyatékátadó végzéssel azonos forgalmi értékben fogadta el. Az elsőfokú adóhatóság a teljes hagyaték után 43 955 064 forint öröklési illeték, valamint 201 900 forint gépjármű-öröklési illeték, összesen 44 156 964 forint megfizetésére kötelezte a felperest. Alperes helybenhagyta az elsőfokú döntést.

A felperes keresetében – egyebek mellett – az említett ingatlan és a kft. üzletrészének értéke körében kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát. Előadta, hogy az ingatlanon található felépítmények a kft. tárgyi eszközei között vannak nyilvántartva, ennek folytán azok után kétszeresen szabott ki illetéket az adóhatóság.

Az üzletrész kapcsán azt is kifogásolta, hogy Itv. 102. paragrafus (1) bekezdés e) pontjának ec) alpontja szerint megállapított forgalmi érték csak egy vélelmezett érték, az örökhagyó 2014. június 20-án halt meg, ezen időpontra jelentősen változott az Itv.-nek megfelelő, 2013. december 3. szerinti érték.

A kft.-üzletrész értékének megállapítása során figyelembe kellett volna venni az egyes vagyonelemek változását. Az üzletrész értékének meghatározására igazságügyi szakértő bevonását kérte az örökös. Az ingatlanra nézve – a kétszeres adóztatásától függetlenül – önálló keresetben is vitatta a forgalmi érték adóhatóság által történt megállapítását.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét.

A kft.-üzletrész esetében az elsőfokú bíróság megállapította: a felperes a hagyatékátadó végzés kapcsán nem kifogásolta, hogy a felépítményeket a kft. tárgyi eszközei között tartják nyilván. A hagyaték tárgyának módosulása érdekében – az egyéb törvényes feltételek megléte esetén – a közjegyzői eljárás megismétlése szükséges, amelybe a kft.-nek igénylőként kell belépni. A hagyaték tárgyának módosulása esetén – a tényállás változása miatt – az alperes adóhatóságnak saját hatáskörben szükséges felülvizsgálnia a határozatát.

Az üzletrész értékének megállapítása során az adóhatóság az Itv. 102. paragrafus (1) bekezdés e) pont ec) alpontjának megfelelő kógens rendelkezést alkalmazta. Erre tekintettel mellőzte az elsőfokú bíróság az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő, illetve könyvszakértő kirendelését a hagyatéki vagyon körének megállapítására.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az ingatlan, az üzletrész és a kettős illetékeztetés tekintetében támadta a jogerős ítéletet. Az alperes adóhatóság ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását indítványozta.

A felülvizsgálati kérelemre tekintettel a Kúria először a hagyatéki és az illetékkiszabási eljárás viszonyát vizsgálta.

Az öröklés kapcsán a hagyaték tárgyainak meghatározása, a hagyaték átadása a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (hagyatéki törvény) szabályai szerint történik. A hagyatéki eljárás során határozzák meg a hagyaték tárgyait, az öröklés rendjét, az öröklés jogcímét, továbbá ezekhez kapcsolódóan a hagyatékból való részesedés arányát. Az adóhatóság a hagyatékátadó végzés egyetlen elemét, a hagyaték tárgyainak forgalmi értékét vonhatja vizsgálat alá, egyetlen más kérdésben, így az örökös személyében és a hagyaték tárgyaiban sem kérdőjelezheti meg a jogerős hagyatékátadó végzést.

A hagyaték tárgyainak köre, az öröklés rendje, az öröklés jogcíme, a hagyatékból való részesedés aránya vagy póthagyatéki eljárással, vagy a hagyatéki eljárás megismétlésével korrigálható. Póthagyatéki eljárás lefolytatására a hagyatéki törvény 103. paragrafusának (1) bekezdése szerint csak akkor kerülhet sor, ha olyan vagyontárgy kerül elő, ami az alapeljárásban még nem volt a hagyaték részeként feltüntetve.

A hagyatéki eljárás megismétlése lehetőséget biztosít ugyan az öröklés rendjének, az öröklés jogcímének, továbbá ezekhez kapcsolódóan a hagyatékból való részesedés arányának korrekciójára, de erre a hagyatéki törvény 105. paragrafusának (2) bekezdése folytán csak a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedésétől számított egyéves jogvesztő határidőn belül van lehetőség.

A jogerősen megállapított öröklési illeték esetében a póthagyatéki eljárás újabb illetékkiszabással, a hagyatéki eljárás megismétlése pedig az Itv. 80.paragrafus (1) bekezdésének a) pontja szerint vonható le, amikor is a kiszabott, de még meg nem fizetett illeték törlésének, illetve a megfizetett illeték visszatérítésének – hivatalból vagy a fizetésre kötelezett, illetve jogutódja kérelmére – van helye, ha az illeték jogerős megállapítása után olyan körülmény állt be, amely az örökség vagy hagyomány értékét az öröklés megnyíltának idejére visszaható módon csökkenti. Folyamatban lévő ügyekben adott esetben a már megindult újabb hagyatéki eljárásra tekintettel az illetékkiszabási eljárás felfüggesztésének lehet helye.

A Kúria a továbbiakban az örökléssel való vagyonszerzés, mint illetékalap természetét határozta meg. A 112/B/2001. és a 207/B/2001. Ab-határozatok alapján irányadónak tekintette, hogy a vagyonszerzés gyűjtőfogalom, mely a vagyon mozgását jelöli, felölelve mind az ingyenes szerzést (öröklés, ajándékozás), mind a visszterhes vagyonátruházást, így az illeték alapja mindenkor a vagyonmozgás. Vagyonmozgás hiányában öröklési illeték sem szabható ki. A vagyonszerzés, mint vagyonmozgás megvalósulásának követelményéből az is következik, hogy a megszerzésre csak egyszeres jogcímen kerülhet sor, és az illeték alapja csak ezen egyszeri vagyonmozgásra tekintettel határozható meg.

A felperes a hagyatékot 1/1 részben örökölte, azaz nem lehet a hagyatékot megosztani, egyes vagyontárgyakat másnak átadni, ezen vagyontárgyak után más személyt kötelezni az öröklési illeték megfizetésére. A hagyaték egységekövetkeztében a teljes vagyon az örökhagyótól a felperes felé mozgott, a felperes valamennyi hagyatéki elemet megszerezte.

Póthagyatéki eljárás a perben érintett vagyontárgyakra nem folytatható le, a hagyatéki eljárás megismétlésére nyitva álló jogvesztő határidő pedig 2015. október 3-án lejárt.

Erre tekintettel a továbbiakban a Kúria azt vizsgálta, hogy a felperes esetében – a hagyatéki eljárás korrigálhatóságának hiányában – a hagyaték ugyanazon vagyonelemére, a hagyaték más-más egységének a részeként, kétszeresen is meg lehet-e állapítani az illetékfizetési kötelezettséget megalapozó vagyonszerzést, vagy sem. A kérdés elbírálása során a Kúria közvetlenül alkalmazta az alaptörvény 28. cikkét, mely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az alaptörvénnyel összhangban értelmezik; az alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

Az öröklési illeték kiszabására a hagyatéki eljárás adatainak ismeretében kerül sor. Az Itv. 8. paragrafus (1) bekezdésének megfelelően az öröklési illetéket a haláleset kapcsán bekövetkező vagyonszerzésért kell fizetni. Az öröklési illeték alapja az Itv. 13. paragrafus (1) bekezdésének megfelelően az örökség tiszta értéke, ahol az alapul szolgáló forgalmi értéket – az Itv. 69. paragrafusa szerint – a vagyonszerző köteles bejelenteni.

Az adóhatóság azonban a bejelentett értéket nem köteles forgalmi értékként elfogadni, hanem, ha megítélése szerint eltérés tapasztalható, akkor az Itv. 70. paragrafus (1) bekezdése alapján lehetősége van arra, hogy maga állapítsa meg az illetékkiszabás alapjául szolgáló forgalmi értéket. Az Itv. 69. paragrafusa és a 70. paragrafus (1) bekezdése viszonyából következően a hagyatéknak a hagyatéki eljárásban bármilyen módszerrel megállapított értéke egyáltalán nem köti az adóhatóságot.

Az alaptörvény 28. cikkének tükrében – figyelemmel az előzőekben írtakra is – a Kúria azt tekinti irányadónak, hogy illetékfizetési kötelezettség csak a vagyon tényleges megszerzése után, annak tényleges értékére keletkezik. Ugyanazon vagyontárgy ugyanazon személy általi több jogcímen történő szerzése esetén a jogcímek vizsgálandók, és az illetékkiszabásra csak az egyik után kerülhet sor.

Öröklés révén történő szerzés esetén elsődleges a jogerős hagyatéki végzés tartalma, a hagyatéki eljárás korrigálhatatlansága esetén azonban az adott vagyonrész és az adott hagyatéki tárgy, mint egész kapcsolatának feltárását az illetékkiszabás, a forgalmi érték meghatározása során is el lehet végezni, amennyiben az nem változtatja meg az örökös, azaz a vagyonszerző személyét és a hagyaték rész, azaz a megszerzett vagyontárgy azonosíthatóságát. A felperes esetében mind az örökös személye, mind a hagyaték változatlan marad.

Hangsúlyozottan a perbeli tényállás mellett a Kúria ezért látott lehetőséget arra, hogy az érintett ingatlan és a kft. üzletrésze, mint hagyatéki tárgyak kapcsán érdemben vitatható legyen az a kérdés, hogy az érintett vagyonelemek (felépítmények) az illeték kiszabása során melyik hagyatéki tárgy részeként szerezhetők meg, forgalmi értékük után melyikhez rendelten keletkezik a felperesnél öröklésiilleték-fizetési kötelezettség.

A kft.-ben örökölt üzletrész után az illeték kiszabására szintén a forgalmi érték alapján kerül sor. Az elsőfokú bíróság irányadó jogszabályként helytállóan hivatkozott az Itv.  102. paragrafus (1) bekezdés e) pontjának ec) alpontjára, azt azonban tévesen jelölte meg, hogy az kógens rendelkezést tartalmazna.

A korábbiakban már hivatkozottak szerint a forgalmi érték megállapítása az Itv. 69. és 70. paragrafusai szerinti eljárásban, bizonyítással történik. Ebben a bizonyítási rendben nem tekinthető kógens rendelkezésnek az Itv. azon szabálya, amely szerint tőzsdei átlagár hiányában a gazdasági társaságnak – amelyben a vagyonszerző tagsági jogot szerzett – az illetékkötelezettség keletkezésének napján rendelkezésre álló, utolsó számviteli beszámoló mérlegében szereplő saját tőke mérleg szerinti értékének a megszerzett üzletrészre jutó hányada tekintendő forgalmi értéknek.

Az Itv. 102. paragrafusa szerinti meghatározások során tehát a jogalkotó a különböző vagyontárgyakhoz különböző forgalmiérték-meghatározási módszereket rendelt, amelyekkel szemben – az Itv. kizáró rendelkezésének hiányában – ellenbizonyításnak van helye. Ennek folytán tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a perbeli esetben – különös tekintettel az üzletrész összetételének vitatottságára – nem adott helyt a felperes hagyaték értékének megnyílta szerinti időpontra vonatkozó igazságügyi szakértő kirendelésére irányuló indítványának.

A felperes keresetlevelében törvényes határidőn belül önállóan, bizonyítási indítványt előterjesztve vitatta az érintett ingatlan alperes által megállapított forgalmi értékét. Ebben a kérdésben azonban az elsőfokú bíróság nem foglalt állást, így a felülvizsgálati kérelem vonatkozó részéhez nem tartozik a Kúria által vizsgálható jogerős ítéleti rendelkezés, a felülvizsgálat ebben a kérdésben érdemben nem folytatható le.

Mindezekre tekintettel a Kúria a polgári perrendtartásról szóló törvény 275. paragrafusának (4) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részének hatályon kívül helyezése mellett új eljárásra és új határozat hozatalára utasította az elsőfokú bíróságot. Az új eljárás során az elsőfokú bíróságnak először meg kell határozni, hogy az érintett ingatlan felépítményei melyik hagyatéktárgy részeként kerültek a felpereshez, ezt követően lesz abban a helyzetben, hogy igazságügyi szakértő bevonásával külön-külön meghatározza az ingatlan és az üzletrész forgalmi értékét a hagyaték megnyíltakor.

Az előfizetéssel elérhető tartalmak között további cikkeket olvashat a témáról.

Válasszon csomagajánlataink közül:

Ha előfizetőnk, lépjen be!

Ha most fizet elő, ünnepi akciónkban 25%-os HVG Könyvkupont kap, ezen kívül részt vesz a sorsoláson, ahol 10 db 10.000 forint értékű Douglas vásárlási utalványt, 10 db tea csomagot (tea válogatás és A nagy teakönyv), valamint 10 db csokoládé csomagot (csokoládé válogatás és a Csokoládémánia című könyv) sorsolunk ki! Az akció feltételei a 2017. augusztus 15-étől szeptember 28-áig megrendelt, és 2017. október 10-éig befizetett előfizetésekre vonatkoznak.

Részletek »

* A termékek külön megvásárlása esetén fizetendő ár.
** Az Adózóna.hu előfizetése után három személynek jár 2-2 kreditpont, amelyet elszámolhat a szakképzésébe. A kreditpontok kedvezettjeinek neve és regisztrációs száma a befizetés után kiküldött számlán lesz feltüntetve.


Hozzászólások (1)

nehézévek

15 525 600 forint nem a valós forgalmi érték, ,,, hivatkozással 45 millió 700 ezer forintban határozta meg.Valami nagyon nem jó a cikkben!!! 45.700.000.-ft után a fizetendő illeték: "44 156 964 forint megfizetésére kötelezte a felperest"???. Túl sok a szöveg, a lényeg elveszik!

Új hozzászólás

Kérjük, hogy szakértőinknek szóló kérdését ne kommentben tegye fel! Használja helyette a kérdés-válasz funkciót, kérdésében hivatkozzon az érintett írásra, lehetőleg annak URL-jét is megadva. A választ csak így tudjuk garantálni. Köszönjük!




TÖBB MINT TÖRVÉNYTÁR!
Ezért érdemes előfizetni!
hirdetés

Kérdések és válaszok

Nyugta vagy pénztárgép

Magos Zoltánné

adószakértő

Nyugdíj – önkormányzati tiszteletdíj

Winkler Róbert

nyugdíjszakértő

Katas bt. bevételének felosztása

Szipszer Tamás

adószakértő

2017 szeptember
H K Sze Cs P Sz V
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1
hirdetés
FONTOS JOGSZABÁLYOK
  1. KATA és KIVA 2012. évi CXLVII. törvény a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról
  2. Art. 2003. évi . XCII. törvény
  3. Áfa 2007. évi CXXVII. törvény
  4. Áht. 1992. évi XXXVIII. törvény
  5. EHO tv. 1998. évi LXVI. törvény az egészségügyi hozzájárulásról
  6. Ekho tv. 2005. évi CXX. törvény az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról
  7. EVA tv. 2002. évi XLIII. törvény az egyszerűsített vállalkozói adóról
  8. Helyi adó tv. 1990. évi C. törvény a helyi adókról
  9. Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről
  10. Jöt. 2003. évi CXXVII. törvény a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól
  11. Rega. tv. 2003. évi CX. törvény a regisztrációs adóról
  12. Szakhoz. tv. 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról
  13. Számv. tv. 2000. évi C. törvény a számvitelről
  14. Szja 1995. évi CXVII. törvény
  15. Szlarend 24/1995 PM rendelet
  16. Tao tv. 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
  17. Tbj. 1997. évi LXXX. törvény a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről
  18. Tbj. vhr. 195/1997. (XI. 5.) Korm. rendelet a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény végrehajtásáról
  19. Tny. 1997. évi LXXXI. törvény a társadalombiztosítási nyugellátásról
  20. Tny. vhr. 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról

Ön korábban már belépett a HVG csoport egyik weboldalán. Ha szeretne ezen az oldalon is bejelentkezni, ezen a linken egy kattintással megteheti.

X