Minden, amit az áfalevonási jogról tudni kell – Példákkal!

Megosztás Tetszik

Az áfalevonás lehetősége ugyan alapjog a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára, azonban a gyakorlásának vannak jogszerű korlátai. A következőkben – példákkal illusztrálva – ezeket tekintjük át.

A közös hozzáadottértékadó-rendszer, s annak integráns részeként a magyar áfarendszer egyik fundamentuma az adólevonási jog, olyan alapjog ez, amely fő szabály szerint nem korlátozható, miként arra az Európai Unió Bírósága (EuB) állandó ítélkezési gyakorlata, többek között magyar ügyekben is rámutat. Az áfalevonási jog alapjog, de nem korlátlan, gyakorlásának vannak jogszerű korlátai.

Az áfalevonási jogot érintő korlátozások rendszere több, egymásra épülő szintből áll. Az első szint a legalapvetőbb, voltaképp az áfa működési mechanizmusának szerves része. Ez a szint viszont az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben (Áfa tv.) csak burkoltan és negatív formában érhető tetten abban a fordulatban, hogy az adóalanyt „ilyen minőségében” illeti meg az áfalevonási jogosultság (Áfa tv. 120. §-ának felvezető része).

Fontos összefüggésre mutat rá, hogy az Áfa tv. szintén ezt a kifejezést használja akkor, amikor termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás után általában előírja az adófizetést (2. § a) pont). Ez az összefüggés az áfalevonási jog rendeltetésére utal, ami nem más, mint az adóhalmozódás kiküszöbölése, hogy egy korábbi fázisban megfizetett áfa egy későbbi fázisban, az akkori termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás adóalapjába – költségként, ráfordításként – ne épüljön be. Joggal vetődik fel a kérdés: mi alapozza meg az adóalanyi minőséget?

OLVASSA TOVÁBB cikkünket, amelyben részletesen, példákkal alátámasztva bemutatjuk, milyen korlátokat kell figyelembe venni az áfalevonási jog gyakorlásakor.