Áfacsalók végnapjai? Új fegyver készül a körhintások ellen

Megosztás Tetszik

A határon átnyúló tranzakciók esetén a végleges uniós áfarezsimben az eddigi gyakorlattól eltérően a cél-, nem pedig a származási országban fogják begyűjteni a hozzáadottérték-adót. A Bizottság olyan javaslaton dolgozik, ami részben az adócsalások elkerülésére gyökeresen megváltoztatja majd az áfa fizetésének módját a határokon átnyúló üzleti tranzakciókban.

Az áfabefizetés módjának megváltoztatására irányuló javaslatot készít elő a határokon átnyúló üzleti tranzakciók esetében az Európai Bizottság, amely szerdán tartott orientációs vitát a kérdésben. A testület három hét múlva fogadja el várhatóan azt a cselekvési tervet, amely több szempontból is radikálisan módosítaná az eddigi, az adócsalások ellen meglehetősen kevés védelmet nyújtó gyakorlatot.

Ezt Valdis Dombrovskis, az Európai Bizottság alelnöke jelentette be a biztosi kollégium szerdai ülése után. Az alelnök elmondta, hogy (a testület elképzelései alapján) a hozzáadottérték-adót a jelenlegi gyakorlattól eltérően a jövőben a célországban, nem pedig a származási országban gyűjtenék be.

A Bizottság szerint a változást a határokon átnyúló tranzakciókat gyakran jellemző adócsalások megnehezítésének szándéka, a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheinek csökkentése és az ügyletek lebonyolítását átalakító új technológiák megjelenése indokolja.

A testület a határokon átnyúló tranzakciók esetében elkövetett körhinta- és egyéb adócsalások megakadályozása érdekében két különböző opciót mérlegel. Dombrovskis szavai szerint a Bizottság számára jelenleg egyértelmű elsőbbséget élvez az a megoldás, amelynek értelmében az áru-, vagy a szolgáltatás rendeltetése szerinti célország megbízásából a származási ország hatóságai gyűjtik be a forgalmi adót, amit aztán utólag átutalnak a célországnak.

Jelenleg az exportáló ország üzleti vállalkozásai 0 százalékos áfát számolnak fel a határokon átnyúló tranzakciók során, és az importőr országban, az ott érvényes áfakulcsnak megfelelően vonják le az adót. A jövőben ez megfordulna, és a származási ország vonná le az áfát, aminek összegét átutalnák a célországnak. Ezzel a módszerrel Dombrovskis szerint csökkenteni lehetne például a körhinta-csalások veszélyét. Utóbbiak esetében a csalók rövid időn belül akár árumozgás nélkül is többször „utaztatják” papíron az árut két ország között, anélkül, hogy befizetnék az áfát, amit ugyanakkor esetenként visszaigényelnek. Ilyenkor azt használják ki, hogy a tényleges befizetés és az ügylet realizálása között hosszabb idő telik el.

A másik opció a fordított áfakivetés lenne, amelynek értelmében a forgalmi adót nem minden egyes ügylet után fizetnék ki, hanem csak a legutolsó eladáskor, amikor a végfogyasztóhoz kerül a termék vagy a szolgáltatás. Miközben ez csökkentené a bürokráciát, a bizottsági alelnök szavai szerint nem tenné lehetővé az egyes ügyletek nyomon követését, és így újabb, másfajta csalások előtt nyithatná meg az utat.

A Bizottság ezért egyértelműen az első verziót preferálja. Valdis Dombrovskis a BruxInfo kérdésére ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a változások kizárólag az adóbeszedésének módját érintenék, és nem az adókulcsokat.

EU-források szerint ugyanakkor a fennálló minimális áfaszabályok és kulcsok felülvizsgálata is része lehet a még mindig átmenetinek számító uniós áfarendszer véglegesítéséről folyó vitának. A jelenlegi szabályok értelmében a tagállamok által alkalmazható általános áfakulcs nem lehet alacsonyabb 15 százaléknál, és legfeljebb két 5 százaléknál nem kisebb kedvezményes áfakulcsra van lehetőség. Az EU azonban elindulhat egy ennél rugalmasabb rendszer irányába, ami nagyobb differenciálódást tehet lehetővé a tagállamok között – vélik a BruxInfónak nyilatkozó források.

A tagállamoknak 2014-ben 1 billió euró bevételük származott a hozzáadottérték-adó begyűjtéséből, ami az uniós GDP körülbelül 7 százaléka. Európai szinten 170 milliárd euróra becsülik évente azt az összeget, ami a reálisan elvárható áfa-befizetések és a ténylegesen beszedett áfa között feszül. A határokon átnyúló csalások évente nagyjából 50 milliárd euró veszteséget okoznak a tagállamok költségvetéseinek.