Szentírás az MNB-árfolyam, ha azt választja az egyéni vállalkozó

Megosztás Tetszik

Január 1-jétől az áfás egyéni vállalkozónak is kötelező lesz az áfatörvény által előírt árfolyamot alkalmaznia mind a bevételek, mind a kiadások esetében. Mi a helyzet akkor, ha a szolgáltatás igénybevételekor, illetve a szállítói számlák kiegyenlítésekor eltérőek az árfolyamok – kérdezte olvasónk. Surányi Imréné szakértőnk válaszolt.

"Az áfás egyéni vállalkozó a NAV-nál bejelentette, hogy az MNB-árfolyamot használja. Rendelkezik közösségi adószámmal és a közösség területén belülről terméket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe. A termékbeszerzésnél a számla kelte szerinti, a szolgáltatás-igénybevételnél a teljesítés időpontja szerinti MNB-árfolyamon váltja át a külföldi pénznemet forintra és vallja azt be. Ezen szállítói számlák kiegyenlítése később történik. Kiegyenlítéskor milyen árfolyamot kell használni? A számla kelte, illetve a teljesítés időpontja szerinti, fenti nyomtatványokon bevallott árfolyamot, vagy a későbbi, kiegyenlítéskori MNB-árfolyamot és az árfolyamkülönbözettel – mivel egyéni vállalkozónál a pénzforgalmi szemlélet miatt nem értelmezhető az árfolyamkülönbözet – az adott költség összegét kell korrigálni? A válaszában megadottak az egyéni vállalkozó értékesítéseire is vonatkoznak?" – kérdezte olvasónk.

A személyi jövedelemadóról szóló (szja) törvény 6. §-ának 2015-től hatályos (2a) bekezdése az áfás egyéni vállalkozó számára az szja-törvény alkalmazásában is kötelezővé teszi mind a bevételek, mind a kiadások esetében, hogy a külföldi pénznemben kifejezett áfaalap forintra történő átszámításához az áfatörvény 80-81. §-ai szerint előírt árfolyamot alkalmazza.

Az áfatörvény a következőket mondja ki:

„80. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a (2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely

a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint a 60. §-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor,

b) az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor,

c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor érvényes.

(2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett ára, amelyet

a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez; vagy

b) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalosan közzé tesz, feltéve, hogy a forintra történő átszámításra kötelezett (e § alkalmazásában a továbbiakban: kötelezett) így dönt, és erről a döntéséről az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz.

(3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti választási jog úgy gyakorolható, hogy az valamennyi olyan termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra és termék Közösségen belüli beszerzésére kiterjed, amely esetében az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett.

(4) Az a kötelezett, aki (amely) élt a (2) bekezdés b) pontjában említett választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el.

(5) Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs – a (2) bekezdés a) pontja szerint – jegyzése, a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet az MNB vagy az Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB) az (1) bekezdésben meghatározott időpontot megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé.

80/A. § (1) A 80. § (2) bekezdésétől eltérően az adó alapjának forintra történő átszámításához választható az EKB által a 80. § (1) bekezdésében meghatározott időpontban hivatalosan közzétett legutolsó árfolyam is.

(2) Az eurótól eltérő fizetőeszközök közötti átváltást az egyes fizetőeszközök euróhoz viszonyított árfolyamának alkalmazásával kell végezni.

(3) Az EKB által közzétett árfolyam választására az MNB által közzétett árfolyam választására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

81. § Termék importja esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt az árfolyamot kell alkalmazni, amelyet a vámérték – ideértve a 74. § (2) bekezdésében említett esetet is – megállapításánál kell alkalmazni.”

Mindez azt jelenti, hogy a pénzforgalmi szemléletben befolyt bevételt, illetve teljesített kiadást akkor is az áfaalap átszámítására alkalmazott és bevallott árfolyammal kell átszámítani, ha az nem azonos a bevétel beérkezési, illetve a kiadás teljesítési időpontjában érvényes árfolyammal. Az új szabályhoz tartozó korrekciós lehetőséget ugyanis nem tartalmaz az szja-törvény.